Miért gyötör még mindig a szakítás?

Szakítani, kimondani, hogy legyen vége, csak egy pillanat műve. A szakítás nehezebb - és olykor hosszadalmasabb - folyamata a kapcsolat elgyászolása.

Ilyenkor sokan elbizonytalanodnak, és a fájdalom nem engedi láttatni velük, hogy valóban jól döntöttek-e, amikor pontot tettek valaminek a végére. Ágnes válasza rámutathat, hogyan tedd tisztába magadban az érzelmeket.

Kedves Ágnes!

A párkapcsolataimra szeretnék jobban rálátni. Hosszú évekkel ezelőtt volt egy kapcsolatom, ami nem működött. Olyanok voltunk, mint két ellentét, akik vonzzák egymást, de semmi közös nincs bennük. Így aztán semmi kapaszkodót nem találtunk egymásban. Nagyon nehéz volt elfogadni, hogy tovább kell lépnem, főleg, mert egyfajta kudarcként éltem meg az egészet. Sokáig azt hittem, hogy folytatni szeretnénk mindketten.

Most kezdek rádöbbenni, hogy talán csak arra lenne szükségem, hogy szeretettel engedjük el egymást, hogy ne legyen egyikünknek sem bűntudata, hogy ő tehet róla, hogy nem működött a szerelmünk. Miért kellene nekem egy családállításon belül egy idegennel átéreznem ezt az elengedést? Miért nincs bátorságunk ezt egymással rendezni, mikor földrajzilag egy öt perces séta választ el minket?

Üdv: Hableány

Kedves Hableány!

Mi, nők vágynánk arra, hogy a kapcsolatainknak úgy legyen vége, színesben, széles vásznon, naplementével és valami szép zenével a háttérben, no meg egy zseniális véletlen fordulat, azaz a folytatás lehetőségével, ahogy azt a kedvenc romantikus filmünkben láttuk.

Mi, nők okvetlenül meg akarjuk beszélni, miért legyen vége, és aztán néhány könnycseppet ejtve, szívünk szerint olyan vonzóan és elegánsan engednénk útjára volt szerelmünket, hogy halálunkig biztosak lehessünk benne, soha senki nem tud felülmúlni majd minket. Ehhez képest a szakítások többsége nagyon gyorsan és kurtán zajlik le, kimondatlan mondatok tömkelegét hagyva hátra.

Én egyszer szakításképpen rávágtam a kocsiajtót a pasira, majd elindultam kihúzva magam, a legszebb járásommal az utcán. Biztos voltam benne, hogy másodperceken belül hallom majd a másik ajtó csapódását, illetve a lépteit utánam.

Ellenben tél volt, az út lefagyott, és én ugyan büszkén, ám magas sarkú csizmában tipegtem előre és felfelé a lejtőn, de csak alig néhány métert, mert megcsúsztam, és jó nagyot estem. A levegőben még hallottam, hogy a pasi gázt ad, majd elrobog lefelé, az ellenkező irányba. Máig abban reménykedem, nem nézett bele a visszapillantó tükörbe, így nem látta meg a dupla Axellel induló elhasalásomat.

A pasik inkább egyedül néznek szembe a veszteséggel. Elemzés helyett szívesebben továbblépnek, amilyen gyorsan csak lehet. Mindez nem zárja ki persze, hogy halálukig felülmúlhatatlanok maradunk. Érdemes idejében tisztázni tehát, magunkban, őszintén, valójában mire vágyunk.

Az elválás tiszteleten, elfogadáson és hálán alapszik. Aki haragszik, az a szomorúságot próbálja a dühével enyhíteni. A fájdalmat azonban semmiképp sem lehet megspórolni. Az igazi szakítás fájdalommal jár, ami hirtelen nagyon mélyre hat, de szerencsére nem tart sokáig.

Ha tehát az egyik fél hosszú ideig szenved, álomvilágban él, reménykedik, nem hajlandó elfájni, elgyászolni a kapcsolatot, azaz tudatosan elnyomja azt a tényt, hogy végleg vége, akkor nem tudja lezárni a párkapcsolatát. Ha pedig nem tudja lezárni, továbbra is a régihez kötődik, nem lesz szabad vegyértéke, vagyis nem kész egy újabb kapcsolatra. Sokan akár évtizedeken át is szenvednek ettől.

És itt jön képbe a családállítás. Ez a módszer épp azért hat, mert, a szóhasználatoddal élve, idegenek, azaz képviselők segítségével - akik szinte semmit nem tudnak rólad és a volt párodról, így semmi nem befolyásolja őket - mutatja meg a lélekszinten zajló folyamatokat. Azaz nem engedi meg, hogy a tudatos szinten létező fájdalmak, álmok, vágyak, sérelmek elfedjék a valóságot, azt, ami van.

A képviselők érzékelik az adott rendszerben ható dinamikákat, és ezeket a zsigeri érzeteik segítségével - vonz, taszít, jó ránézni, inkább elfordulok tőle, és így tovább - közvetítik.

Te pedig előbb kívülről nézheted a képed, de akár magad is kimondhatod neki: köszönöm, amit kaptam tőled. Szívesen adtam neked, amit kaptál tőlem. Vállalom a rám eső részt azért, ami nem sikerült közöttünk, a téged illető részt pedig meghagyom neked. Most pedig megyek.

Sokszor a megoldáshoz - hogy a lelkünkben rendeződjön, ami történt, és tovább tudjunk lépni - épp erre van szükség. Kellő távolságból ránézni a kapcsolatra. Így sikerülhet szembenézni a végleges elválással is.

Üdvözlettel: Féderer Ágnes

• fájdalom
• lélek
• érzelmek
• szakítás
• családállítás
• hét kérdése
• féderer ágnes
• Lélek&Test