30 éven át hordta menyasszonyi ruháját a nő – Tragikus oka volt, hogy nem volt hajlandó levenni

Charles Dickens Szép remények című regényének egyik hősét, Miss Havisham karakterét egy valódi személy szomorú története inspirálta.

Előkelő származás, ígéretes jövő, és egy esküvő, ami sosem történt meg – Eliza Donnithorne története nemcsak egy viktoriánus tragédia, hanem a szerelem és árulás megrázó mementója is.

30 éven át hordta menyasszonyi ruháját

Eliza Emily Donnithorne 1821 körül született egy befolyásos angol család lányaként. Gyermekkorát Kalkuttában töltötte. Apja, James Donnithorne a Kelet-indiai Társaság magas rangú tisztviselője volt. Eliza később Ausztráliába, Sydney-be költözött vele, miután a férfi nyugdíjba vonult. A fiatal nő kimagasló műveltséggel rendelkezett, aktív társasági életet élt, és sokak szerint rendkívül intelligens volt.

Apja többször is megpróbálta férjhez adni lányát egykori kollégáinak fiaihoz, de Elizánál szóba sem jöhetett az elrendezett házasság. Határozottan kijelentette, hogy csak olyasvalakihez hajlandó feleségül menni, akit szeret. Apjával emiatt sok nézeteltérésük volt, végül pedig a Newtown-i Szent István templomban keresett menedéket. Itt ismerkedett meg egy fiatal angol férfival, George Cuthbertsonnal, akibe hamarosan bele is szeretett. Kapcsolatukat sokáig titokban kellett tartaniuk, mivel különböző társasági osztályokhoz tartoztak.

Miután apja tudomást szerzett szerelmükről, megtiltotta lányának, hogy találkozzon a férfival, de a szerelmeseket ez semmitől sem tartotta vissza. Donitthorne úr ezután udvarlást követelt lányának a férfitól, és be akarta bizonyítani, hogy nem méltó hozzá, de terve nem jött be. Ő ugyanis megkérte Eliza kezét, a lány pedig igent mondott.

Az esküvőt végül Newtonban szervezték meg, előkelő vendégeket hívtak, és az egész város igyekezett meglesni a menyasszonyt, a ceremóniát. A vendégek megérkeztek, Eliza készen állt a ruhájában, az asztalok megterítve várták a násznépet – ám a vőlegény nem jelent meg. A férfi az utolsó pillanatban hagyta cserben menyasszonyát, és soha többé nem találkoztak. 

Egyes történetek szerint a férfi csak kihasználta a nőt a hozomány reményében, mások szerint megijedt az elköteleződéstől, de az is lehet, hogy valami súlyosabb titok állt a háttérben. Eliza szíve és lelke azonban örökre összetört. Azt követelte, hogy a díszeket és a lakomát hagyják érintetlenül, ő maga pedig innentől harminc éven át nem volt hajlandó levenni az esküvői ruháját.

Később kiderült, hogy Eliza várandós volt George gyermekével. A kislányt elvették tőle, és egy cseléd családjához költöztették, hogy elkerüljék a botrányt. Elizának azt mondták, hogy a gyermek meghalt szülés közben. A nő ezután teljesen bezárkózott newtoni otthonába, és az évtizedek során csakis szolgálójával beszélt, akinek megparancsolta, hogy soha ne nyúljon a menyegző dekorációjához. Ragaszkodott azonban hozzá, hogy a bejárati ajtó állandóan nyitva legyen, hogy vőlegénye besétálhasson, amikor visszatér hozzá.

Szomszédai ritkán látták, ám akik mégis, azt mesélték, hogy a porlepte függönyök mögött Eliza még mindig a hófehér ruhájában járt – mintha az idő megállt volna 1856-ban. 1886-ban hunyt el, 65 éves korában. Temetésére kevés ember ment el.

(Képek: Getty Images Hungary.)

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• menyasszony
• menyasszonyi ruha
• történet
• Lélek&Test