Ezen a napon legális a megcsalás? Sokan úgy tartják, igen

Teljesen jogosan merül fel a kérdés, miért kaphat egy napot mindenki, amikor olyasmiket enged, illetve engedhet meg magának, amiket más napokon nem. Pedig van egy ilyen nap, mégpedig  a legénybúcsú, illetve lánybúcsú napja, melyet - nagyon tévesen - sokan értelmeznek a legális félrelépés napjaként.

A félrelépésnek is vannak persze fokozatai, és egyéni döntés, ki mit tart annak. Van, aki már a flörtölést is a megcsalás előszobájaként értelmezi, másoknál csak a szex számít annak. A két szélsőség között ezernyi megközelítés létezik. Akárhogy is, a lánybúcsúk és legénybúcsúk alkalmával sokan - tisztelet a kivételnek - a hétköznapitól merőben eltérő mércével mérik tetteik súlyát.

Ilyenkor mindent szabad?

Különös, miért fér bele ilyenkor megérinteni egy másik férfi vagy nő félmeztelen vagy meztelen testét. Ha táncos, ha nem, ha jelent valamit, ha nem, akkor is egy másik. Illetve, miért fér bele ilyenkor idegen nőket vagy férfiakat leszólítani az utcán mindenféle huncut feladattal, ha máskor ilyet nem tesz az, aki párban van? Miért fér bele átlépni a párkapcsolat határait ezen a napon?

Felrúgni mindent, ami szent

Különösen furcsa ez a szokás, pláne azt figyelembe véve, hogy miért is kerül sor erre az eseményre. Legénybúcsút és lánybúcsút akkor szokás szervezni, ha egy jegyben járó pár egybekel, közvetlenül az esküvőt megelőző napokban.

Felmerül a kérdés, hol marad az elköteleződés, a mély szerelem, az összetartozás érzése, amikor a legénybúcsún, illetve lánybúcsún egy pucér táncost méreget vagy épp tapogat a menyasszony vagy a vőlegény. Hogy nem gondolnak bele, mit érezne a párjuk ezt látván, vagy éppen fordított helyzetben ők? Kicsit olyan ez, mintha a pár ezzel az egyetlen nappal vagy görbe estével összetörne valamit, ami az esküvőre való készülődésben és magában a kapcsolatukban szent.

Az utolsó szabad este téveszméje

Természetesen mindenki szabad ember, és azt tesz, amit akar, és efölött nem akarunk ítélkezni. Sokan vélik úgy, ezen az estén szinte mindent lehet, mások szinte görcsösen próbálják kivédeni a sikamlós helyzeteket. Egyéni döntés, illetve még jobb, ha közös: előre tisztázni kell, mi fér bele.

Akárhogy is, a félrelépésnek - jelentsen bármit egy adott embernek - nem sok keresnivalója van egy esküvőt megelőző eseményen. Valójában egy közös este a barátokkal, vicces, de nem más férfiakat vagy nőket bevonó feladatokkal, beszélgetéssel, mely a nagy napra való lélekbeni felkészülést segíti, és egyben ünnepélyes lezárása a lány- vagy legényéletnek, elegendő kellene, hogy legyen. Aki ennél többre vágyik, akinek nem okoz lelkifurdalást, rossz érzést egy vetkőző másikat nézni, érinteni az esküvője előtt, talán nincs felkészülve egészen a végső elköteleződésre.

Sokakat az utolsó szabad este gondolata visz tévútra: ma utoljára még nem vagyok házas. Nem kell kétségbeesni. A lány- vagy legénybúcsú nem az utolsó szabad este, legalábbis a szónak abban az értelmében nem, hogy nem ezen a napon szórakozhat utoljára a barátaival az ember. Lehet és kell is néha külön kikapcsolódni házasság után is, tiszteletben tartva a határokat. A határokat, melyek esküvő előtt is ugyanúgy megvoltak, megmaradnak utána is, és a lány- vagy legénybúcsú estéjére sem szűnnek meg létezni.

• legénybúcsú
• lánybúcsú
• megcsalás
• eljegyzés
• esküvő
• párkapcsolat
• Lélek&Test