A levágott köröm értékes ajándéknak számított: különleges jelentéssel bírt a régi Kínában

Régen Kínában a körmök különleges szimbolikával bírtak, a hossza, épsége is sokat elárult viselője társadalmi helyzetéről. Már a Tang-dinasztia (618–907) idején is nagy jelentőséget tulajdonítottak a körmök ápolásának.

Konfuciusz tanításai szerint a haj, a bőr és a körmök is a szülőktől származnak, ezek a hagyatékaik, és nem szabad kárt okozni bennük. Nem véletlen, hogy a híres gondolkodót gyakran ábrázolják hosszú körmeivel, amivel az ősei iránti tiszteletet mutatta ki.

A körmök jelképe az ókori Kínában

Már a hadakozó fejedelemségek korából (i. e. 475–256/249) is fennmaradtak olyan történetek, amik a körmök jelentőségét hivatottak bemutatni. A szétszakadt birodalom egyik fejedelme harcosai lojalitását tesztelte azzal, hogy elhitette velük, hogy az egyik körmét elvesztette.

Alattvalói a keresésére indultak, de sokan közülük inkább saját körmeiket vágták le annak érdekében, hogy a vezér kegyébe férkőzhessenek. Azonban a hadvezérnek ez egy trükkje volt, amivel tesztelte követőinek hűségét és igazmondását, így azok kiestek a bizalom köréből, akik saját körmeikkel próbálták átverni őt.

A történetből is kitűnik, hogy nemcsak a nők, hanem a férfiak körében is különös értéket képviselt a hosszú köröm, a gazdagságot, jómódúságot és a társadalmi rangot is jelképezte. Ilyen hosszú körmökkel ugyanis eleve nehezükre esett volna kétkezi munkákat végezni, már csak emiatt is státuszszimbólumként tartották számon.

A Sang-dinasztia (i. e. 1600-1046) első királyának, Chéng Tāngnak is fennmaradt legendája, melyben a haját és a körmeit áldozat gyanánt levágta, hogy esőt ontson magából az ég a nagy szárazság idején.

A tradíció még a körömvágást is teljesen átitatta. A Tang-dinasztia (618–907) alatt például egy évben csak öt meghatározott napon lehetett elvégezni, aminek idejét pontosan kiszámolták az ókori naptárjuk segítségével.

Mi több, amikor valaki meghalt, a levágott körmeit és haját is vele együtt temették el, méghozzá a koporsó négy sarkába helyezve - az erre vonatkozó szabályokról külön Rítuskönyv készült, ami forrásként fennmaradt az utókor számára a Csou-dinasztia (i. e. 1046–771) idejéből. Ez egyfajta ajándékot jelentett a túlvilágon lévő szülők, ősök számára.

Később, még a Csing-dinasztia (1636–1912) idejében is íródtak olyan regények, melyben egy haldokló szobalány leharapja hosszú körmeit, hogy darabjait a "gazdájának" ajándékozza, ezzel kifejezve iránta érzett szerelmét.

Az ókori körömápolás

Nemcsak a körmök hosszúságára figyeltek oda, hanem szépségére is. A nők előszeretettel használtak körömlakkokat, ezeket különböző virágszirmokból készítették. Egy híres, ókori recept a nebáncsvirág piros szirmából és timsóból készült, és 3-5 alkalom után hónapokig tartó élénkpirosságot lehetett elérni vele.

A Tang-dinasztiára datálható a körömfestés csúcspontja, az uralkodó egyik ágyasáról úgy tartották, hogy vörös körmökkel született, mely szín kiemelte az egyébként porcelánfehér bőrét, így sokan irigykedtek rá. Ezt a bőrápoló terméket Kodannak nevezték el, és hosszú ideig hódított is a nők körében.

A körmök növekedését és épségét is támogatták, erre úgynevezett körömvédőket használtak. A Ming- és a Qing-dinasztiában a felső osztálybeli nők alapkellékeként tartották számon, gyakran díszítették olyan jelképekkel, amik a szerencsét, gazdagságot szimbolizálták, mint például a bazsarózsa.

A körömvédők egyik leghíresebb viselője Ce-hszi császárné volt, aki 1835 és 1908 között uralkodott, és több mint 15 centiméter hosszú körmeit védte velük. Később ez a pazarló élet szimbólumává vált, és a Csing-dinasztia 1911-12-es bukása után már a körömvédők használata is negatív színezetet kapott, végül kikopott a divatból, de a körömfestés a mai napig világszerte ugyanolyan népszerűségnek örvend.

Az ókor 8 legnagyobb uralkodónője

Képeken mutatjuk az ókor legerősebb, legbefolyásosabb uralkodónőit.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• ókori kína
• szokás
• tradíció
• hagyomány
• kína
• történelem
• szimbólum
• köröm
• körömlakk
• körömápolás
• Lélek&Test