Hány félrelépést lehet megbocsátani a férfinak? Megkérdeztük a szakértőtől

A nők döntő többsége valószínűleg habozás nélkül vágná rá erre a kérdésre, hogy egyet sem. Általában zsigerből jön a válasz, nincsenek mögötte észérvek. Hiszen egy ilyen árulás legalább annyira fáj, mit egy ütés a gyomorszájra. De mi van, ha nem innen közelítünk? Féderer Ágnes írása.

Ha nem azt nézzük, mit okozott a férfi a megcsalással, hanem arra koncentrálunk: mennyit ér meg az adott párkapcsolat?

Egy alkalom: fontos útjelző tábla

Az esetek nagy részében először azért lép félre a férfi, mert valami hiányzik számára a párkapcsolatból. Ugyanilyen gyakori, hogy úgy érzi, ő nem tud megadni mindent a társának, aki talán emiatt boldogtalan. Lehetséges még, hogy egyre inkább szembesül azzal, nem a megfelelő partnert választotta ki annak idején.

Ám a szülői minta - apám is, anyám is a család érdekét nézte, nem a saját szívét követte -, illetve a közös gyerekek miatt kitart. Ilyenkor a hűtlenség a maradás eszköze. Bármi legyen is a történtek hátterében, a két fél mindenképp profitálhat az első megcsalásból. Vége a színjátéknak, az önámításnak, a kínos kompromisszumoknak. A kapcsolat mérlegre kerül. És, ha van alap a folytatáshoz, a nő megbocsátása a belépő egy boldogabb, közös életszakaszba.

Két flört: se veled, se nélküled

Amikor a férfi másodszor is lebukik, a nőnek azon érdemes elgondolkodnia, tényleg jól mért-e fel mindent az első alkalommal. Sikerrel változtatott azon, ami az ő része volt a történetből? Sajnos az úgy teszünk, mintha hozzáállás nem egyenlő azzal, hogy döntést hoztunk kettőnkről.

Utóbbi esetben mindketten kimondják, méghozzá meggyőződéssel, szívből, hogy benne voltam én is. A felelősség rám eső részét vállalom. Ám, ha egy nő arra használja fel például a párja hűtlenségét, hogy az anyja nevében az apját büntesse - a családállításban ismert egyik gyakori és tudattalan folyamatról van szó -, akkor addig nincs esély a megbocsátásra, amíg a szülei történetét rávetíti a saját párkapcsolatára. Kialakul egy ördögi kör: a nő képtelen bízni, a férfi pedig újra egy másik partner karjaiba menekül a folyamatos gyanúsítgatás elől.

Sok hűtlenség: csapodár életmód

Akadnak persze olyan férfiak is, akik számára a félrelépés szükséges szabadidős tevékenység, igen, hölgyeim, bármilyen nehéz ezt elfogadni - mondjuk, fallabdázhatnának is helyette. Amennyiben ilyen partnert fog ki valaki, felesleges a saját részét boncolgatnia. Nem tud olyan lenni, illetve olyat tenni ugyanis, amivel a férfit visszatarthatná.

Valójában mindegy is, hogy ez a férfi elköteleződni képtelen, a saját férfiszerepével elégedetlen, önigazolást remél, vagy a szülei mintájával küzd, és így tovább. Amíg ő nem néz szembe a lelkében zajló rejtett folyamatokkal, a nőnek egy lehetősége van. Felteszi magának a legfontosabb kérdést, amivel egy párkapcsolatról dönteni lehet. El tudom-e képzelni - szeretem-e őt annyira -, hogy együtt éljek ezzel az emberrel életem végéig akkor is, ha soha semmiben nem változik meg? Valójában mindhárom esetben, amit eddig megvizsgáltunk, ez a lényeg. Megbocsátani csak az tud, aki előbb tisztázza, neki szüksége van-e épp erre a férfira.