Csinos vagyok, sikeres, mégsem találom a párom: miért?

A szingliség témáját boncolgatva többek között arra keressük a választ, vajon miért nem találnak párt maguknak a sikeres, intelligens, önmagukra igényes nők. Hogy ne csak találgassunk, szakértőnket, Kánya Katát kérdeztük, aki 20 éve dolgozik társkeresési tanácsadóként, a húszastól a hetvenes korosztályig járnak hozzá az egyedülálló, párt kereső nők - és persze férfiak.

Kata azt mondja, míg néhány évtizede könnyebben, szinte magától ment az ismerkedés, a házibulik és egyetemi klubok megritkulásával a kapcsolatok kialakítása is megnehezedett, ma Magyarországon a felnőtt lakosságot tekintve 1,7 millió olyan ember van, aki nem talált még párra.

Kevés a hely az ismerkedésre

- Fogyasztói társadalomban élünk, a szórakozóhelyek profitorientáltak, és egyre fiatalabb közönséget céloznak meg. A tizenéveseknek még nem az az elsődleges céljuk bulizás közben, hogy életre szóló társat találjanak, a húszas éveik közepén vagy végén járók pedig gyakran már túlkorosnak érzik magukat ezeken a helyeken, vagy egyszerűen csak nem az ő világuk a hangos zene és a tánc.

A főiskola vagy egyetem befejezésekor drasztikusan visszaesik az olyan szituációk száma, ahol a szingli nők ismerkedhetnek.

- Munkába álláskor mindenki egyfajta mókuskerékbe kerül, a nők pedig amúgy is hajlamosabbak a bizonyítási vágyra. Ha éppen nincs senkijük, könnyebben vállalnak be pluszmunkát vagy még egy egyetemet, mondván, van idejük, akkor legalább a karrierjüket egyengetik.

Kata szerint általában ezek azok a nők, akik a harmincas, negyvenes éveikben komoly iskolázottsággal, karrierrel és versenyképes fizetéssel betérnek hozzá, mert ketyeg a biológiai órájuk. Csakhogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező nők száma jócskán meghaladja a férfiakét, ami pártaláláskor nehézségeket jelenthet.

Diplomás nő diplomás férfit keres

- A nyugati országokban - mesélte - több helyen is indítanak olyan tanfolyamokat, amelyek kifejezetten arra hivatottak, hogy segítsenek feloldani a feszültséget, ami a nő magasabb iskolai végzettségéből ered. Nem mintha az intelligenciát - pláne az érzelmi intelligenciát - diplomával adnák, a legtöbb nő mégis fontosnak tartja, hogy a párja legalább vele azonos szinten legyen iskolázott, a hasonló életpálya és hasonló tapasztalatok miatt.

Érdekes egyébként, hogy, Kata megfigyelése szerint, ha a férfinak magasabb a végzettsége, az nem szokott problémát okozni, de egy magasabban iskolázott nővel csak egy nagy önbizalommal megáldott középfokú végzettségű férfi mer kezdeni.

Az elvárások persze nem csak az iskolai végzettségre vonatkoznak, Kata szerint sok nő akár 20 percig is képes részletesen ecsetelni, milyen férfira vágyik, míg a férfiak nyitottabbak, ők inkább a szimpátiára, az ösztöneikre hagyatkoznak.

- Én azt szoktam mondani, hogy nem lehet túl magas a mérce, ha cserébe én is tudom ugyanazt nyújtani, amit elvárok, de ha egy duci, otthonülős nő, akinek a hobbija a keresztrejtvényfejtés, egy sportos pasit keres, meg szoktam tőle kérdezni, hogy biztosan szüksége van-e neki erre.

A helyzet nem reménytelen

Persze van, aki eleve kompromisszumkészen jön be, és olyan is van, aki később ad lejjebb az elvárásaiból. Ám olyan nők is akadnak, akik szingliként is teljes életet élnek, és ha nem akad az iskolai végzettségüknek, beosztásuknak, anyagi helyzetüknek és egyéb elvárásaiknak megfelelő jelentkező, akkor inkább az egyedüllét mellett döntenek.

Mindezek mellett szerinte a helyzet azért korántsem reménytelen: a harmincas, negyvenes éveikben járó férfiak, akik már a rendszerváltás után szocializálódtak, többet adnak a megjelenésükre, és könnyebben megértik, mik egy szingli nő elvárásai - nem úgy, mint mondjuk az eggyel korábbi generáció.

Ráadásul ebből a rétegből fordul meg nála a legtöbb, hiszen a fogyasztói társadalomban felnőtt pasik már könnyebben belátják, hogy a társkereső iroda is egy szolgáltatás, így egyáltalán nem érzik kínosnak, hogy jelentkezzenek.

• szingli
• párkeresés
• szakértői válasz
• Lélek&Test