Málna azt mondja, hogy a kamaszkor szar, és felnőttnek lenni szívás - Megjelent a 19 éves írónő első kötete

Málna egy átlagos középiskolás lány. Volt. Amíg csak egy nagy csalódás után már semmi más nem érdekli, csak az, hogy mit mutat a mérleg. Egy idő után nem fontosak sem a barátok, sem a suli, csakis a kalóriák és a dekagrammok. Óriási, bő, fekete cuccokban jár, és folyton fázik. Pulcsiban alszik.

Bencze Blanka még maga is az érettségi előtt áll, pontosan látja korosztályának problémáit, beszéli a nyelvüket. Fanyar humorral, pontosan ábrázolja az anorexiát, a testképzavart, a családokban tátongó űrt, miközben mesélő stílusa magával ragad, és talán a végén mégis minden elindul valamerre jó felé. Blanka is átélte az evészavar megpróbáltatásait, a felnőtté válás nyűgeinek kellős közepén jár.

Tudja, mennyire túlzott jelentőséget kapnak manapság a külsőségek, és mennyire nehéz a generációjának megküzdeni az arcukba tolt valós vagy hazug tökéletességgel, ami a közösségi médiumokból árad. Ismeri azt az alternatív valóságot, melyet a telefonjaikon keresztül élnek meg a fiatalok, és amelyből ő szeretne kitörni, és mutatni a korosztályának egy másik utat. 

Bencze Blanka első könyvéről mesélt

- Mennyire hasonlít rád Málna karaktere?

- Málnát több személyiségből gyúrtam össze. Annyiban mindenképpen hasonlít rám, hogy ő sem az a nagyhangú, társaság középpontja lány, aki mindenképpen fel akarja hívni magára a figyelmet. Sosem voltam egy másokon átgázoló típus, a játszótéren is állítólag udvariasan előreengedtem a csúszdán az erőszakosabbakat. Általában én is inkább konfliktuskerülő vagyok, bár az értelmes vitákba beleállok, ha kell. Én is eléggé mérlegelős és gondolkozós vagyok, többször is átrágom a dolgokat, nem döntök túl gyorsan. 

Az a furcsa érzésem lett, amikor újraolvastam, amit írtam - közben ez nem esett le -, hogy tulajdonképpen mindhárom főszereplő egy kicsit én vagyok. Valahogy az én fejlődéstörténetem is benne van a könyvben. Régebben sokkal fontosabbak voltak számomra a külsőségek - Belián -, meg az, hogy ki mit mond, gondol rólam - Málna -, ma már próbálok belülről építkezni, tartalmasabban élni - Áron. De a sztori egyébként teljesen fiktív.

- És az anorexia? Te is átéltél hasonlókat?

- Nem annyira súlyosan, mint Málna, de igen, én is küzdöttem táplálkozási zavarral. Amikor pár éve abbahagytam a ritmikus gimnasztikát, napi öt óra edzés sok éven keresztül, akkor teljesen leálltam a sporttal. Na, azt nem kellett volna! Meghíztam, és nem értettem semmit. Hiszen addig bármennyit ehettem, mindig nagyon vékony voltam. Húsz kilót híztam, aztán elkeseredtem, és éheztetni kezdtem magam. Ráadásul akkoriban mindenképpen a modellekre akartam hasonlítani. Le is fogytam, és nekem is hasonló tüneteim jelentkeztek, mint Málnának. Elszigetelődés, hajhullás, hormonális tünetek, ahogy kell. Rengeteget olvastam az anorexiáról akkoriban, és azt hiszem, időben megijedtem, még mielőtt elhatalmasodott volna rajtam teljesen. Meg a család is nagyon fontos. Szerencsére az én szüleim nem hasonlítanak Málna szüleihez. Anyumnak tényleg én vagyok a legfontosabb, mindig odafigyel rám. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy az anorexia csak rossz családoknál fordulhat elő, egyáltalán nem. De, ha időben észreveszik, hogy baj van, és sokat beszélgetnek egymással, akkor könnyebb kijönni belőle, vagy elkerülni.

- Miért jön létre az elszigetelődés?

- A táplálkozási zavar elveszi az érdeklődésedet mindentől és mindenkitől. Csak arról akarsz beszélni, gondolkozni, hogy mi hány kalória, mit mutat a mérleg, és hogyan lehetne még kevesebbet enni. Semmi más nem érdekel. Leginkább az erről szóló fórumokat böngészed egyfolytában. Még a legjobb barátaidtól is eltávolodsz, ez velem is így volt, de hál' Istennek kitartottak, és visszataláltam hozzájuk.

- Mennyire fontos a kinézet?

- A kinézet fontos, ezt nem tagadhatjuk le. Főleg ebben a korban, amikor az ember keresi a helyét, a pozícióját a nagybetűs életben, és mások megítélése alapján találja magát szépnek, okosnak, sikeresnek, vagy épp ellenkezőleg, butának, csúnyának, lúzernek. Sok minden eldől ebben a korban, hogy hogyan indul el az ember, és persze hogy a legjobban szeretne. Ráadásul elcsépelt szöveg, de a médiumok, a közösségi oldalak ontják elénk a tökéletes nőket és férfiakat, ők befutottak és csodálatosak. Mi meg elhisszük, hogy, ha nem hasonlítunk hozzájuk, akkor nem lehetünk boldogok. Én most is azt mondom, hogy tegyünk meg mindent azért, hogy a lehető legjobban nézzünk ki. Diétázzunk, sportoljunk, legyünk ápoltak, igényesek. De ismerjük a korlátainkat, és ne tegyük tönkre magunkat azért, mert nincs olyan hosszú lábunk, mint egy modellnek. Ráadásul azt sem tudhatjuk már, hogy mi igazi, és mi nem abból, amit elénk tolnak, a Photoshop világában. Humorral, kedvességgel, műveltséggel azért sok külső tökéletlenség helyettesíthető.

- Áron hasonlít valakire a környezetedből, vagy ilyen lenne számodra az ideális pasi?

- Nem tudom, milyen az ideális pasi, nem hiszem, hogy egy ilyen mércével a fejünkben kellene szerelmet választanunk. Áron egy mélyebb fiú, aki szintén megvívta már a maga csatáit, mert kíváncsi volt arra, hogy ki van ott belül, magában. Áront is több dologból gyúrtam össze, de inkább ő is én vagyok egy kicsit. De azért szerencsésnek mondhatja magát, aki egy ilyen társra talál. Egyébként a másik főszereplő, Belián szintén tökéletesnek tűnhet azoknak a lányoknak, akik a szép, pénzes és közkedvelt fiúkat keresik, nincs vele semmi baj, csak egy kicsit a külsőségek világában él.

- Málnát nagy csalódás éri, és az anorexiával akar bosszút állni. Sikerülhet ez?

- Nem, ez egy teljesen rossz gondolat tőle. Ezzel csak magát bünteti, pedig nincs is miért.

- Málna azt mondja, hogy a kamaszkor szar, és felnőttnek lenni szívás. Igaza van?

- Igen, részben, hiszen a boldog gyerekkorból - nekem legalábbis az volt - egy bizonytalanságban találod magad, és fogalmad sincs, ki vagy. Az addigi függő létezésből, akár akarod, akár nem, közelítesz egy független élethez. Felelősségek rakódnak rád, döntéseket kell hoznod, és nagy a nyomás, hogy valamivé kell válnod. Félelemmel tölt el a változás. Közben meg egy csomó helyen nem vesznek komolyan. Ez ilyen hülye kettősség, és nem értesz semmit. De aztán lassan minden a helyére kerül. Legalábbis kezd…

- Honnan jött a cím, a Pulcsiban alszom? És a Málna név? Nem túl gyakori.

- Az anorexia egyik jellemző tünete az állandó fázás, éjszaka a paplan alatt is. Szinte fáj bebújni a hideg ágyneműbe, ezért rendszeresítette Málna azt, hogy pulcsiban alszik. A Málna név meg valamiért különösen közel áll a szívemhez.

- Egy fiatal zenekar, a The Palace kifejezetten a te könyvedhez írt egy dalt. Igaz ez?

- Igen, a fiúk jó barátaim, számukra különösen fontos az, hogy szövegeikkel felhívják a figyelmet a drogozás, piálás és testképzavar veszélyeire. Ezenkívül, ugyanúgy, ahogy én, ők is vegán életmódot folytatnak. A dal címe Pulcsiban alszunk - majdnem, mint a könyv címe -, és a fiúk Závodi Marcival közösen írták. A szövegírásba én is besegítettem.

- Jövőre érettségizel. Hova tovább? Egyetem? Tervek?

- Igen, csak jövőre érettségizem, mert nyelvi évvel kezdtem a középiskolát. Az AKG-ba járok, ahol igazán támogatják az egyediséget és az önálló kezdeményezéseket. Imádom a színházat, nagyon szeretnék színházzal foglalkozni, ezért a Színművészeti Egyetemet céloztam meg, vagy a Kaposvári Egyetemet. Nem feltétlenül színésznő szeretnék lenni, bár az sem kizárt... de talán az írásnak is köze lehetne ehhez az egészhez. A Sztalker suli egyik növendéke vagyok, osztályfőnököm Vecsei H. Miklós, nagyon büszke vagyok rá, hogy felvettek.

- Ugyanennél a kiadónál, szintén mostanában megjelent egy antológia, a Szakítós, köztük a te novelláddal.

- Hatalmas öröm és megtiszteltetés számomra, hogy olyan szerzőkkel kerültem egy antológiába, mint például Dragomán György, Garaczi László, Háy János, Szabó T. Anna, Karafiáth Orsolya és a többiek. A szakítás története szintén kitalált sztori, egy ismerősömmel esett meg hasonló, abból merítettem, de csak nyomokban tartalmaz valamit az eredetiből.

• bencze blanka
• pulcsiban alszom
• könyvajánló
• könyv
• anorexia
• evészavar
• Lélek&Test