Bata-Jakab Zsófia: „A legfontosabb, hogy a nőknek lehetőségük van dönteni” - Szily Nóra interjúja

Fiatal. Ambiciózus - sokakat megosztó terepen, szerepben teszi a dolgát. De lelkesen és legjobb tudása szerint. Kíváncsi voltam, hogy „posztján túl” mit gondol a nőkről, nőiességről, a divat alakulásáról ma.

- Az öltözékünk is kommunikáció. Ahogy megjelenünk - üzen rólunk valamit. Mit gondolsz, a 21. században a nők megjelenése miként változik?

- Óriási átalakulás zajlik, sok különböző trend van egyszerre jelen. A nőies és a slampos, lezser ugyanúgy trendi. Egyre inkább elfogadjuk, hogy sokfélék vagyunk, és emiatt a klasszikus normák elkezdtek feloldódni.

Nyilván én egy speciális közegben mozgok. Nagyon sok divateseményen veszek részt, ahol elképesztő színes személyiségeket lehet látni, nem az utca emberét. Lehet, hogy átlátszó csizmát húz egy nő, és az sem érdekli, hogy fázik. Ha a Fashion Weeken ez a menő, akkor felveszi. Ez persze egy véglet. De tény, hogy tíz-tizenöt évvel ezelőtt sokkal kiegyensúlyozottabb volt az aktuális divat, nem ennyire szélsőséges.

- Szerinted mit mesél a ruhánk rólunk?

- Az első találkozásnál öt másodperc alatt eldöntjük, hogy milyen benyomást kelt bennünk a másik. Az öltözködés ennek része. Viszont azt is tudom magamról, hogy nem feltétlenül tükrözi az öltözködésem az aktuális lelkiállapotomat. Ha épp nem ébredek energikusan, akkor biztosan nem feketét veszek fel. Inkább színesebb darabokat választok, mert azzal próbálom továbblendíteni magam.

- Ilyen szempontból egyébként mennyire fedezték fel a nők azt, hogy az öltözködés tulajdonképpen szinte terápiásan is tud hatni?

- Szerintem felfedezték, mert például a bánatvásárlás fogalma létezik.

- Van bánatvásárlás, jutalomvásárlás…

- De a vásárlás mindenképp ott van! Korábban egy olyan kereskedelmi márkánál dolgoztam, ahol a mennyiségi értékesítés a legfontosabb, és láttuk, hogy az emberek nagyon szeretnek vásárolni. Jutalom, bánat, bármi áll a hátterében, de elképesztő mennyiségű ruhát vettek.

- Ebben most úgy tűnik, hogy változás van. Megjelent az önmérséklet. 

- Most az a kérdés, hogyan tud fenntartható lenni a divatipar. Az biztos, hogy a Covid hatására az emberek kevesebbet kezdtek vásárolni, rájöttek, hogy rengeteg ruhát vettek feleslegesen. Sokkal tudatosabbakká válnak a fogyasztók. Rengeteg tanulmányt olvasok ezzel kapcsolatban. Például a fiatal generáció képes öt százalékkal többet fizetni egy adott ruháért, ha tudja, hogy az etikusan készült. Azokról a fiatalokról beszélünk, akik később meghatározó szereplői lesznek a fogyasztói társadalomnak. A másik - szintén a Covid hatása -, hogy kevesebb kollekciót gyártanak már a cégek. Nem érkeztek meg az anyagok időben, a maradékból kellett sok mindent megoldani. Voltak, akik feldolgozták a régi kollekció darabjait - nem találtak ki újat. Volt, amikor a márkák tizenvalahány kollekciót kiadtak egy évben, ez mára 4-6-ra csökkent. Ettől kezdve a kisebb márkák is efelé mennek majd.

- Utaltál a fiatalok etikus gondolkodására. Engem megdöbbentett, hogy a ruhaiparnak milyen ökológiai lábnyoma van. 

- Ez a második legszennyezőbb iparág. Nagyon komoly változásoknak kell történnie ahhoz, hogy fenntartható legyen. Az ellátási láncok rövidülnek, sokkal fontosabb most már a márkák életében is, hogy azt tudja mondani, hogy etikusan gyárt - nem Ázsiában, hanem „made in EU”. Ennek egyre nagyobb az értéke. Sok márka keresi már, hogy hova szervezze át Ázsiából a gyártását. De a tervezők gondolkodásában is irányt kell váltani. 

Ha a generációkat nézzük, anyukámnak volt pár ruhája, nekem pedig a többszöröse. Az idősebb generációnál volt mindig egy-két nagyon jó minőségű alapdarab, amit kombinálni lehetett. Nem a mennyiség volt a fontos. Én már úgy nőttem fel, hogy ömlött ránk az információ - a divatról is -, a tavalyi helyett mindig kellett egy új, ami aktuálisan trendi. 

- Ez fordul most vissza szerinted? A gyors, felpörgetett, tömeges fogyasztás helyébe lép némi lassulás?

- Igen, mert egyre tudatosabbak a fiatalok. Ha most az a trend, hogy fenntarthatóak vagyunk, akkor mindenki elkezd textilzacskókkal bevásárolni, és furán nézünk bárkire a boltban, aki a nejlonzacskót tépkedi, hisz az épp a fenntarthatóság ellenébe megy. Egyre inkább az terjed, hogy ne vásároljunk olyan sokat feleslegesen.

Nagyon érdekel, miként változnak a fogyasztói szokások, és abszolút ez látszik. Haladunk újra az alapdarabok felé, és a nagy márkák is visszanyúltak a régi klasszikusokhoz. Azt akarják megmutatni, hogy nézd, ez a zakó olyan fazon, ami bár régi, de most is ugyanolyan jól néz ki. Vedd meg ezt az alapdarabot. Lehet, hogy drágább, viszont évtizedeken át tudod hordani. Giorgio Armaninak volt Milánóban - még a Covid előtt - kiállítása, ahol úgy állították össze a ruhákat, hogy tudatosan egy blokkon belül volt harmincéves fazon, és volt a tavalyi kollekcióból. Ezzel azt üzenték, hogy a márka időtálló, és nem reflektál arra, mi a trend. De megvan ez a kategória a magyar márkák között is, ami egyedileg készül, nagyon jó minőségű, és ilyenekből kell inkább vásárolni egy-két darabot. Azokat jól lehet kombinálni.

- Maga a nőiség a te generációdban mennyire jelent mást, vagy miként alakul így, a 21. században? A hagyományos nemi szerepek átalakulóban vannak. 

- Ami a legfontosabb, hogy van lehetősége dönteni a nőnek. Ha karriert szeretne építeni, akkor nincsenek gátak előtte. Ha viszont a klasszikus szerepben gondolkodik, arra is megvan a lehetősége. Eltérő persze, hogy ki milyen mintát hoz otthonról. A családunkban mindenki ambiciózus volt. 

Én Szolnokról jöttem fel tizennyolc évesen, bekerültem a Corvinus Egyetemre, és pillanatok alatt fel kellett vennem egy egész másfajta, jóval gyorsabb tempót ahhoz képest, ahol felnőttem. 

- Sokan megfogalmazzák, hogy attól félnek, nehogy belekeményedjen egy nő abba a szerepbe, amit adott esetben a munkájában képvisel - akár vezetőként. 

- Magam is érzem. Észhez kell magam téríteni hétvégente, hogy most nincs munka, pörgés - mert akkor tudunk minőségi időt tölteni a férjemmel. Szeretem, hogy akkor ő dönt arról, mit csináljunk, és nem én. Jó, hogy leveszi a vállamról a terhet.

Amúgy azt hiszem, hogy ezen mindenkinek egyénileg kell dolgoznia. Egyrészt rettentően fontos, hogy az ember ismerje önmagát, mi miért történik, és valamire miért ad egy bizonyos reakciót, és ezt hogyan tudja kezelni. Ez a cégvezetésre és a családra is igaz. A keménységet le kell tudni vetkőzni. Szerintem jó az, ha a nő igazi nő tud lenni otthon, és a férjének is felöltözik csinosan, nem csak a munkahelyére. De szerintem akkor van ez balanszban, ha úgy érzi, hogy ezzel magáért is tett, nem csak a partneréért. Nem jó, ha bárki ezt külső nyomásra csinálja.

De valóban nehéz megtalálni az egyensúlyt. Az ügynökségben harmincan dolgozunk együtt, abból három férfi. A nők felé nem jó út a keménység. Viszont amikor elmegyek, és férfiakkal tárgyalok, azért pár perc kell, amíg elérem, hogy igazi partnerként tekintsenek rám. De ennek az is oka, hogy fiatalabbnak néznek, mint amennyi vagyok. 

Egyébként, ha a mérleget nézem, nekem a fiatalságom miatt kell küzdenem, és ezt rossz kimondani, mert egyébként szerintem nagyon jó, hogy van lelkesedés, lendület bennem. Ott lebeg a szemem előtt a „nincs lehetetlen!” gondolata, és elképesztő vehemenciával dolgozunk a csapattal. Hozzáteszem, hogy érett gondolkodásúnak tartom magam, és nem hiszem, hogy a fiatalság hátrány, csak van az a bizonyos öt perc az elején…

- Egyébként te szeretsz nőnek lenni? Így harminc körül?

- Nagyon!

- Miért jó szerinted?

- Azt vettem észre, hogy a nők általában gyorsabban ráéreznek a másik emberre, és sokkal jobban alkalmazkodunk egy adott szituációhoz, hamarabb áll át az agyunk A-ból B-be. Az is érdekes, amikor rád néznek, hogy jé, ez egy nő, miközben erős karakter is - és így lehet meglepetéseket okozni. Szerintem ez az erő a nőkben benne van.

- Nagy projekten és komoly célért dolgozol a csapatoddal, hogy Budapestből Közép-Európában divatközpont, egy igazi divatfőváros váljon.

- Azt gondolom, hogy régiós szinten mi fogjuk betölteni azt a meghatározó szerepkört, amit tőlünk nyugatabbra Párizs jelent. Jó a földrajzi elhelyezkedésünk, gyönyörű a városunk, az emberek szeretnek idejönni. Már megrendeztünk jó pár Budapest Central European Fashion Weeket, és láttuk a reakciókat. Olyan szereplőkké tudunk válni, ahol van oktatás, gyártás, ahol vannak piaci szereplők, és kereskedelmi is. Ezen feltételek együttállása tud egy olyan ökoszisztémát kialakítani, ami be tudja szívni a környező országok szakmabeli képviselőit. Ha olyan programokat szervezünk, ahova sok feltörekvő, fiatalabb márka el tud jönni, akkor a nemzetközi szakembereknek elég lesz Budapesten körülnézni. Az a vízióm, hogy ilyen típusú centrummá váljunk. 

- A magyar divatban alkotóknak, tervezőknek - az új generációnak - miben kell átállítani a gondolkodásmódját, hogy nemzetközi szintet ugorjon?

- Még az ügynökség megalakulása előtt felmértük, hogy mi zajlik a piacon. Azt láttuk, hogy szakoktatásban részt vevő fiataloknak tudunk segíteni. Az nem kérdés, hogy nagyon tehetséges emberek kerülnek ki az oktatási rendszerből, de az, hogy miként menedzseljék a márkájuk üzleti részét, az már problémás. Ezért is jó, hogy alapvetően közgazdász vagyok, ezt a látásmódot tudom átadni. Hogy működtesd a céget? Mi az, hogy számlák befizetése? Sajnos az alapokig vissza kell menni. Amíg nem áll ez össze a fiatalok fejében, ez gátja lehet annak, hogy a kitűzött célokat elérjük, mert ha egy márka nemzetközi szinten szeretne teljesíteni, akkor ezek megkerülhetetlen dolgok. 

A másik az, hogy egy márka mit mond el magáról, milyen sztorit közvetít, sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mint valaha. Vannak olyanok, akik elkezdték bemutatni a csapatukat, amit sokkal hamarabb kellett volna, hisz ők állnak a tervezők mögött. 

- Tehát emberarcúbbá tenni valahogy a produktumot.

- Igen, és van, aki ezt használja a storytellingben sokkal erősebben. Ezzel sokkal jobban kötődnek a fogyasztók a márkához is. Tud-e azonosulni a márka hitvallásával? Megegyezik-e a saját értékrendjével az, amit képvisel? Azt akkor tudod eldönteni, ha minél többet mond magáról. Ezt volt nehéz megtanulni ebben az időszakban a márkáknak, hogy amit mond, annak konzisztensnek kell lennie, és nem hibázhat. A hazugság egy pillanat alatt kiderül. Van egy csapat, ami csak ezt figyeli - ha következetlenségre, hamisságra bukkannak, azonnal közzéteszik, és ez tönkre tud tenni egy márkát. 

- Sokkal nagyobb a kockázat ma, mert sokkal jobban látszik minden?

- Igen. És egy pillanat alatt eljut az információ. Nézzük az online vásárlást. 2019-ben még tizenkilenc százalék körül volt. 2020-ra már ötven felett. Erre is át kellett állniuk a márkáknak, ami nehéz időszakot jelentett. Amikor a Covid bejött, március környékén készítettünk egy kérdőívet az iparági szereplőkkel. Közel négyszázan töltötték ki. Kiderült, hogy a pénz volt a legnagyobb probléma nyilván, a másik pedig, hogy nem volt arról információjuk, hogyan állítsák át a működésüket. Ezért hoztuk létre a podcastsorozatot, közel húsz videót készítettünk. Pénzügyi tervezés, digitalizáció, brand témakörben és elismert szakembereket hívtunk meg előadni. Olyan csomagot állítottunk össze, ami segítheti az újragondolás irányait.

- Hogy alakul tovább az online, illetve offline vásárlás?

 - A valós üzletek inkább kiegészítők lesznek, de nem fognak megszűnni. Az ember vágyik arra, hogy elmenjen, megfogja, felpróbálja.

Ezek az értékesítési helyszínek valószínűleg át fognak alakulni élményközpontúvá. Fontos lesz, hogy a fogyasztó valami extrát kapjon. Szaktanácsadást például. Élmény lesz a vásárlás maga. Az is elképzelhető, hogy utána hazamegy, és online rendeli meg. Össze fognak kapcsolódni, és az lesz az érdekes, hogy a márkák jól tudják majd használni mind a kétféle jelenlétet. 

- Elképesztő módon beindult a látszásipar. Az influencerek világa. Mit gondolsz erről?

- Nem egyszerű ez egyébként. Azt gondolom, van egy olyan közönség, akinek ez nagyon imponál, és sajnos nem tudom azt mondani, hogy nem számít az, hogy milyen típusú influencerek mit mondanak, mit képviselnek. Nagyon meg kell nézni, hogy egy divatmárka életében ki a célközönsége, és melyik típusú ember az, aki hatást gyakorol rá. Mert lehet, hogy egy színésznő sokkal nagyobb erőt fog kifejteni a vásárlókra, mint a mindenhol látott influencer, akiről nem tudod, hogy ki ő, honnan jött, mit tett le eddig az asztalra. Engem biztos jobban motiválnak azok a nők, akikről tudom, hogy van mögöttük valami, komoly karrierjük, vagy ami miatt fel lehet rájuk nézni. De azt is látni kell, hogy van, akit nem ez motivál. Csak a látszat. Az álca, és épp ezért teljesen torz kép van sok fiatal fejében.

Azt hiszem, ez nagyon káros, és nem tudom, hogy is lehetne visszafordítani. Bár klisének hangzik, de szerintem a szülő tud ebben edukálni. Meg abban bízom, hogy ki fog tisztulni a jövőben ez a virtuális világ, egyre kevesebb lesz a szétfilterezett poszt és a minden happy üzenete. Óriási felelősség, amit az influencerek közvetítenek, mert nyomást gyakorolnak a követőikre. Jó lenne az őszinteség felé menni - van jó napom, és kevésbé jó is.

- Vannak, akik megrettennek, amikor betöltik a harmincadik életévüket. Neked eszedbe jut, hogy megy az idő megállíthatatlanul?

- Pozitív ember vagyok, mindig próbálom a jót megtalálni. Annál sokkal értékesebbnek tartom a saját időmet, hogy elkezdjek azon gondolkodni, hogy úristen, öregszem. Harminckét évesen lehet, hogy még nem tudom, hogy negyvenévesen mit fogok érezni, de azt gondolom, hogy nincs mitől félnem, mert jó példát látok magam előtt. Anyukám is méltósággal, a korának megfelelően öltözik, jól érzi magát a bőrében. Inkább azt érzem, hogy ahogy telik az idő, annál érettebb vagyok, és ez előnyömre válik. De szerintem az egyik legfontosabb, hogy az ember magával legyen tisztában, vagyis alapos legyen az önismerete - akkor lehet kiegyensúlyozott, elégedett és boldog.

Mérő Vera: „A nők öntudatra ébredése megtörtént, erre hamarosan rá is fognak jönni”

A Femina nagyszabású interjúsorozatában Szily Nóra tíz alkotó, kreatív és sikeres nőt kérdezett meg arról, mit jelent számukra 21. századi nőnek lenni, milyen problémákkal küzdenek, milyen változásokat tapasztalnak, mi az, amit ők szeretnének megváltoztatni. Mérő Vera író, médiakutató is megszólalt a témával kapcsolatban. Szily Nórát idézve: „Gondolkodjunk együtt! Régóta ez a mottóm a hivatásomban. Különösen élvezetes szellemi játék, amikor valaki olyannal tehetem, akinek szemlélete tágítja a gondolkodásunk kereteit, más perspektívába helyezve bizonyos kérdéseket."

(Fotók: Sárközy Marianna)

• bata-jakab zsófia
• interjú
• kapcsolat
• 21. századi nő
• divat
• szily nóra
• nőnek lenni
• Lélek&Test