"Nem hiszem el, hogy ez velem történt meg!" Meglátogattuk Szilviát, miután összejött a 23 millió forint

Egy ország fogott össze, amikor október 9-én megmutattuk egy igazán erős asszony, Szilvia küzdelmes történetét. Hat nap alatt megtörtént a csoda, több mint 24 millió forint gyűlt össze a számlán, hogy végre saját, közüzemi ellátással felszerelt, egészséges otthonba költözhessen az egyedülálló édesanya négy gyermekével. (Frissítés: ugyan a gyűjtést kedden délelőtt lezártuk, még a függő tételek beérkezése után, cikkünk megjelenésekor, 2019. október 18-án 6:55-kor az összeg pontosan 25 190 000,- forint.)

Csendes szerda délelőtt, megállunk egy eldugott érdi utcában, Szilviáék háza előtt. Nem kell hívni, hogy megérkeztünk, a parkoló autó zajára mosolyogva kifut a kerítéshez a kis Viktorka, és már szalad is vissza a házba, hogy hírül vigye, vendégek jöttek.  Szilvia sietősen nyitja a kaput, kedvesen beljebb tessékel minket, közben sokszor ölelkezünk. Tudjuk, miért jöttünk, hiszen megbeszéltük kedden, amikor meglett a közös cél, hogy mindenképpen szeretnénk forgatni, mégis zavarban vagyunk. Hogy vágjunk bele? Szilvia már kedden mondta a telefonban, amikor közöltük az örömhírt, hogy fél, nem tudja megfogalmazni, mit érez, hogy nem képes szavakba önteni a köszönetet, azt a megfoghatatlan valamit, amit boldogságnak, biztonságnak, szeretetnek, támogatásnak, összefogásnak, erőnek, bizalomnak hívnak. 

Hirtelen megjelenik Kugli, a fehér házőrző kan kutya, szájában, mint egy anyaeb, apró fekete cicát tartva. Féltőn leteszi elénk, felnevetünk, a kiscica befut a szobába, a meleg kandalló mellé. Jó apropó, követjük, kipakoljuk a kamerát, közben záporoznak a kérdések, Szilvia mesél. Kapott kandallót - ezt érezzük mi is, mert a kinti hideg ellenére finom meleg van a szobában -, hamarosan érkezik egy nagy adag tűzifa télire, helyben van már egy aggregátor is, pont érkezésünk előtt próbálták beindítani, végre tud porszívózni, lesz lámpafény, a picinyke konyhában pedig halomban állnak az adományok. Szabadkozik is folyamatosan, hogy emiatt nincs most olyan katonás rend a helyiségben, mint amit a legutóbbi látogatásunkkor tapasztaltunk. Sebaj, mondjuk, ennél nagyobb gondja ne legyen az embernek. Átadjuk mi is a csomagokat, és egy kis füzetet is, amit neki készítettünk; ebben összegyűjtöttük az általatok írt csodálatos gondolatokat, biztatást, a sok jó szót. Tartja magát, erős, de itt eltörik valami, felszakadnak a szavak, az öröm, a hála és a meghatódottság. 

 Leforgatjuk a beszámolóhoz a kisfilmet, aztán még picit maradunk beszélgetni. Amikor már nem forog a kamera, könnyebben jönnek a mondatok, enyhül a zavar, az izgalom. Az első lépés, hogy két gyermeke is szemüveget kap hamarosan, ez most a legégetőbb. Szilvia ugyanis, amikor először jártunk nála, kérte, ne írjunk arról, hogy nagyobbik fia súlyos beteg volt, nem akarta, hogy sajnálják, ahogy mondta, nem szeretett volna visszaélni ezzel a végtelenül nehéz, hosszú, de szerencsésen végződő úttal. A kemoterápia miatt azonban megromlott a gyermeke látása, így most jut végre szemüvegre is. A napi teendők, tanulás, főzés, mosás mellett megállás nélkül tervez, hogy lenne a legbiztosabb a jövőjük.

Később, ha már mindent elrendezett, szeretne a munka mellett ő is tanulni, előrébb lépni, felelősséget érez, hogy példát mutasson másoknak is, akik hasonló küzdelmes életet élnek, és bármit megtennének a gyermekeik biztos jövője miatt. Fontosnak tartja, hogy a gyerekekkel továbbra is sokat tanuljanak, csak ebben hisz, ahogy mondta, a tanulás a felemelkedés, a biztos jövő alapja. Lényegében bármi kerül szóba, a vége mindig ugyanaz, mi a legjobb a gyerekeknek, hogyan adhatna meg nekik mindent, hogy a tehetségük és szorgalmuk meghozza a gyümölcsét, és ők már nyugalmas, kiszámítható jövőt élhessenek. Közben megcsörren Henriett, a Gyermekétkeztetési Alapítvány elnökének telefonja, éppen valami ügyet intéz Szilviáék adományával kapcsolatban. Elő is kerülnek rögtön a kérdések, amelyek hozzánk és hozzájuk futottak be a gyűjtés alatt és után, így ezt is átbeszéljük.

Miért alapítványon keresztül folyt a gyűjtés?

Sokan kérdezték, miért egy alapítványon keresztül "intézzük" ezt az egészet, illetve sokan írtak, hogy nem az alapítványon keresztül szeretnének segíteni Szilviáéknak. Mondhatni, nem mi gyűjtöttünk a Gyermekétkeztetési Alapítványon keresztül, hanem ők a Feminán keresztül. Mi a felületet adtuk, létrehoztuk a licitcsoportot, segítettük a gyűjtést a social felületeken, de a munka oroszlánrészét az alapítvány maroknyi - vagy inkább félmaroknyi - csapata intézte, és intézi most is. Ők már akkor segítették Szilviát, amikor a Femina még sehol nem volt. Nekik megvan a tapasztalatuk, az infrastruktúrájuk, megoldási kulcsaik olyan problémákra, amikről mi nem is sejtjük, hogy léteznek. Kezelni tudják a későbbiekben is a helyzetet, és segíteni a családot abban, hogy ezt az összeget hosszú távon úgy használják fel, ahogy és amire szántuk. A számtalan adomány és felajánlás, amire nincs szüksége esetleg a családnak, az sem veszik el, hiszen a GYEA kapcsolatban áll még rengeteg más, segítségre szoruló családdal, így minden a legjobb helyre kerül majd. Jó szívvel ajánljuk őket, ha valaki segíteni szeretne. 

Természetesen nem vagyunk naivak, sajnos rengeteg furcsa alapítvány és szervezet működik, akik rákos gyerekek segítése helyett jógastúdiót építenek, vagy épp a munkahelyükre furikáztatják magukat alapítványi mentőautóval, és a befolyt összegek tetemes részét marketingre költik. Igen, sajnos van ilyen, és ezek az esetek nemcsak az adott adakozókat kedvetlenítik el, hanem bizalmatlanságot szülnek más, tisztességesen, erejükön felül dolgozó szervezetek felé is.

A Gyermekétkeztetési Alapítvány pedig tényleg az, aminek mondja magát. Alapítója, Király Gábor annak idején azért hozta létre, mert a gyermeke padtársa kiszédült az éhségtől az iskolapadból. Úgy érezte, nem lehet, hogy Magyarországon ilyen megtörténjen. Pedig megtörténik, és nem is kevesekkel. 

Miért pont 23 millió?

Nagyon egyszerű. Amikor arra biztattatok bennünket, hogy ne álljunk meg, hanem gyűjtsünk össze egy házra valót, felmentünk az ingatlan.comra, és megnéztük, mennyiért lehet olyan lakást találni Érden, amiben egy öttagú család elfér. Szilvia itt szeretett volna maradni, mert idekötik a gyerekeket a barátaik, az iskola, de lehet, hogy mégis máshol kezdenek új életet. Mert sajnos van olyan is, aki a csúfolódásban és mocskolódásban éli ki magát. Boldogok voltunk, mert rengetegen segítettek, ugyanakkor szomorúak is lettünk, mert írásban és élőben is sokan bántották a padlóról mindig felállni képes nőt, az pedig különösen szívfacsaró, hogy a gyerekeket csúfolják, mert ilyen is megtörtént. Így még az is lehet, hogy nem Érd lesz az otthonuk.

Miért egy család?

Sokan megjegyezték, hogy nem csak egy családon kellene segíteni. Sajnos valóban rengetegen nélkülöznek ma Magyarországon, még ha hallgatnak is róluk a statisztikák. De egyes emberek csak egyes embereket tudnak segíteni. A mélyszegénység felszámolása nem a te vagy az én dolgom lenne, nem is a tisztességes alapítványoké, hanem az államé. Mi Szilviának tudtunk segíteni. És fontos a segítség szó, mert nem pátyolgatásról van szó. A megoldás nagy része már rajta múlik, és nincs kétségünk abban, hogy sikerülni fog neki. 

Aki másnak szeretne segíteni, az tud, akár a GYEA-n keresztül, akár a környezetében körülnézve, gyűjtést szervezve, licitcsoportot létrehozva. Borzasztóan hálásak vagyunk minden segítségért, felajánlásért, adományért, jó szóért, megosztásért. Tudjuk, hogy van, aki privát gyűjtésbe kezdett, de ne álljon meg csak azért, mert Szilvia élete rendeződik, van más is, akinek nagyon kell a segítség. Éppen ezért sem zárjuk be a licitcsoportot, hanem átadjuk a Gyermekétkeztetési Alapítványnak, ahol hamarosan újabb családot mutatnak meg nektek, akiknek igen nagy szükségük van az összefogásra a tél beköszöntése előtt.

Nem mertünk nagyot álmodni, pedig már látjuk, valóra vált a csoda. Más álmodhat nyugodtan nagyot, mert megmutattátok, hogy ez lehetséges. Szívből köszönjük nektek Szilviáék, a Gyermekétkeztetési Alapítvány és a magunk nevében is. 

Kisfilm, képek: Csabai Kristóf

• rászorulók támogatása
• jótékonyság
• rászoruló magyar család
• gyermekétkeztetési alapítvány
• segítség
• női sorsok
• Lélek&Test