Az abortuszra rámehet a párkapcsolat is

A gyerek elvesztése mindig egészen mélyen hat a lélekben, már csak ezért sem lehet átsiklani felette, úgy tenni, mintha az egész meg sem történt volna. Tudd meg, miben segíthet ilyenkor a családállítás.

A gyerek sorsa néha egyetlen mondattal dől el

Janka 28 évesen lett először terhes, amitől hirtelen nagyon elbizonytalanodott. Egyik pillanatban madarat lehetett volna fogatni vele, hiszen nagyon vágyott már az anyaságra, a másikban azonban józanul mérlegelt. Valójában semmi nem akadályozta meg abban, hogy szüljön, persze, a lakás elég kicsi, a karrierje pedig megszakadna, de hát nincs olyan, hogy minden szempontból tökéletes pillanat, ha mindenki erre várna, igen kevés gyerek jönne világra – a lány így nyugtatgatta magát.
Ami igazán nagy kérdés volt a számára: vajon Norbert, a férje, mit szól majd hozzá?

Két év együtt járás után, nem sokkal korábban házasodtak össze, még szokták a közös életet, tartott az összecsiszolódás időszaka.
- Szeretnél gyereket? – Janka látszólag lazán dobta be a témát aznap este a vacsoraasztalnál. A gyomra azonban remegett, maga sem értette, miért nem meri rögtön elmondani, hogy áldott állapotban van, így nem egy lehetséges jövőbeni pillanatról van szó, hanem a nagyon is kézzel fogható valóságról.
- Ugye, nem komolyan kérdezed? – ez volt Norbert válasza, aki félszemmel már a híradót nézte. – Persze, lesz majd gyerek is, csak jóval később, még annyi ennél fontosabb dolgunk van az életben.

Kié az üres hely a családi rendszerben?

Jankának hirtelen villant be ez az egy évvel korábbi este, amikor a családállítási csoportban nézte a képviselők mozgását. Megmenthető-e a házasságom? – erre a kérdésre kereste a választ a módszer segítségével.
Az állításvezető utasítására kiválasztott két képviselőt a csoport tagjai közül, egyet magának egyet pedig a férjének. Ők egy ideig elgondolkodva méregették egymást, majd mindketten a földre szegezték a tekintetüket.
- Szerinted, kit néznek? – kérdezte ekkor az állításvezető. – Ki hiányzik még innen?Janka először döbbenten rázta a fejét, aztán nagyon halkan így szólalt meg:

- Volt egy abortuszom, nem sokkal azután, hogy összeházasodtunk. A férjem korainak tartotta a gyerek érkezését, így inkább elvetettük. Akkoriban kezdődtek a problémáink, mintha egy láthatatlan fal épült volna fel szép lassan közénk. Az állításvezető ekkor leültetett valakit a földre, pont oda, ahova a két képviselő nézett. Jankából hangos zokogás tört ki ennek láttán.

Ki kell mondani mindkét fél felelősségét

A családállítás arra jött rá, hogy amennyiben egy pár az abortusz mellett dönt, az sajnos szétviszi a kapcsolatukat. Ezzel a lépéssel elutasítják ugyanis egymást, mint társat, mint partnert. Nagyon gyakori következmény például, hogy kötelességszerűvé válik, vagy netán teljesen megszűnik a szexuális kapcsolat közöttük.
Egy gyerek elvesztése a tudattalanban is hat, a férfi és nő hiába tesz úgy tehát, mintha mi sem történt volna. A helyes út épp ellenkező, és ez a módszer is azt tanítja, hogy ilyen esetekben a felelősséget nem szabad, de nem is lehet áthárítani, kinek, kinek a vállalnia kell a maga részét belőle.

Az el nem gyászolt terhességmegszakítás az odatartozás jogát sérti meg, ami a családállítás egyik fontos alaptörvénye: a rendszer minden egyes tagjának egyenlő joga van ahhoz, hogy a többiek a családhoz tartozónak ismerjék el. Ezért ilyen esetekben az segít, ha a gyereket szimbolikusan visszafogadjuk a családi rendszerbe.

A megbékélés és elengedés teremtheti meg az újrakezdés alapjait

Az állításvezető a Jankát, illetve a férjét képviselő csoporttagok lábához ültette le az elvetetett gyereket megszemélyesítő csoporttagot, előbbiek pedig rátették a fejére a kezüket. Ezzel jelezték, hogy vállalják az elvesztése miatti fájdalmukat, amivel egyben a sorsát is tisztelik.
Ez a gesztus hozza magával a megbékélést, fontos azonban, hogy az elengedés se maradjon el.A kapcsolat újrakezdéséhez felszabadulásra van ugyanis szükség, nem pedig önostorzó örökös gyászra.
Janka aznap este meggyújtott egy gyertyát otthon és életében először őszintén beszélt Norbertnek arról: megbánta, hogy nem szülte meg a közös gyereküket. Sajnálja azt is, hogy olyan sután kezdett bele az akkori beszélgetésükbe, ma már sokkal egyértelműbb és őszintébb lenne. A fiú előbb csodálkozva hallgatta, aztán szomorúan vallotta be, hogy ha vissza lehetne fogatni az idő kerekét, jobban odafigyelne a lány kérdésére, sokkal komolyabban venné azt.
Szinte napra pontosan kilenc hónappal később aztán Janka kisfiút szült, Norbert legnagyobb boldogságára.

• családállítás
• párkapcsolati probléma
• féderer ágnes
• abortusz
• Lélek&Test