A női túlzásokról

A kínosság legkevésbé sem nemfüggő. Szerintünk nem az. Felfogás kérdése, és a mindennapok során nyilvánul meg: például abban, hogy kinek hagyjuk, hogy stílust, véleményt, illetve holmi világról alkotott gondolatokat nyomjon le ólmosbottal a torkunkon.

Mi például jelen esetben a Szex és New York című, fénykorában néha kifejezetten szórakoztató, azóta jól beöregedett tévésorozat moziváltozatának második epizódjától vagyunk kissé kólikásak. 144 perc hiszti és idiotizmus, példaképnek odalökve nők ezrei elé - erénye talán annyi, hogy pacit ennyire nővé még sosem sikerült kiphotoshopolni.

Nem kritizálnánk, csupán azt fűznénk hozzá: ha egy asszony ripsz-ropsz otthagyja a férfit, ki után évadokon át epekedett, csupán azért, mert beakadt a kapcsolatba kettő percnyi csend - na, az igen nagyon ciki. Ezen túl még felsorolunk most hármat.

A bubus

Félre minden politikai korrektséggel: lehet a csaj is kellemetlen. Mert emberből van, azért. Aki szerint most a büdös szájú, pállott lábú, villásnyelvű, csupa gonosz hímsoviniszta gazember beszél elő belőlünk, az eddig, urambocsá, de a világnak folyásáról holmi bugyikatalóguson keresztül értesült csupán.

Ott van például a csudacsajozás. Amikor a leány a világ közepébe képzeli magát, csupán azért, mert mit ad Isten, őneki melle nőtt, mit tagadjuk: nem is formátlan.

Ez a viselkedés általában modellalkattal jár, dús idomokkal, darázsderékkal, gazellalábbal - kis szerencsével bizonyos lányok korán elhagyják, és címlapkodás helyett nekiállnak valami értelmeset kezdeni az életükkel. Van, aki viszont beleragad. 20 évesen irritáló, ahogy affektál és megmond, 40 után csupán szomorú.

Félreértés ne essék: nem a címlaplányokról beszélünk. Úgy általában nem. Még az sem ciki, mikor egy asszonyka sokat köszönhet annak, hogy ő, hogy is fogalmazzuk meg: vizuálisan elsőrendű matéria. Az büntet, ha el is hiszi az istennői státuszt. Mire belakja a szférákat, már rég bajok vannak.

Akkor lesz az öltözködésből divatdiktálás, a barátokból megválogatott brancs, a rosszkedvből depcsi. És onnantól irritál. Mert olyan szavakkal ékeskedik, melyek jelentéséről fogalma sincs, senkire sem figyel, csak magára, és hangos, és annyi benne az önkritika, mint nőstény szúnyogban a jó szándék.

Nem gondoljuk, hogy a pózolás cél kellene, hogy legyen - sokkal inkább eszköz arra, hogy valami többet érhessen el a hölgy. Ezzel szemben tessék végignézni a magyar celebpiacon: mennyi ott a gyerekorvos, a mélytengerkutató vagy a természetbúvár. Ez a ciki, nem a jégeralsó. Persze simán lehetséges, hogy csupán irigyek vagyunk. Mert sosem feküdt alánk pajzánkodni hasonló. A pasimagazint, amiben ott terpeszkedett, azért megvettük, naná.

A csicsa   

Második számú kirohanásunk rokonítható az elsővel, ugyanúgy a szépség körül forgunk éhes apaoroszlánként, csak amennyivel az előbb kevesebb volt a ruha, most annyival több. A lányos túlöltözést igyekszünk pellengérre állítani ugyanis. A glittert. Szinte érezzük a milliónyi csajszikacsó legyintésének mézízű szelét az orrunkon csattanni: mit tudhat ez, pasiból van, pocakos, a dress code nála szakadt farmer, rongyos adidas, meg szuperhősös póló, de bezzeg mi mit össze nem szenvedünk, csak azért, hogy valahogy.

Azt kell, hogy mondjuk: az ítélet helytálló. Megtiszteltetés olyan nemhez tartozni, melynek reciproka órákat tölt el csupán csak azzal, hogy minekünk jó legyen. Földig hajló respect: jómagunk például sosem lennénk képesek mellbimbót szőrteleníteni egy ragacsos papíros, illetve szempillacsipeszek segítségével.

Hanem néha túlzásba tetszenek esni. A tripla tűsarkúval. A túldíszítettség a karácsonyfának sem áll jól. A pikantéria az apró dolgokban lakik - a Mount Everest sem szexi, csak megdöbbentő, hogy azt a piszkos, mekkora bufla már, odanézz. A tetszetősséget túlspilázni tehát - megállapíthatjuk - röhejes. Mert egyrészt önbizalomhiányt sejtet - másrészt pedig ízléstelen.

Teheti a ruha a lányt, csak nem érdemes annyira nagyon akarni. A pasi ugyanis kényes mérleggel mér, és jajj, ha annak kileng a nyelve. Mert közös az összes férfiban, hogy hiába volt csilivili csomagba bújtatva a batár nagy, sokat sejtető doboz születésnapkor: ha nagyi kötötte pulóver lapult benne, megette a fene az egészet.

Egy ügyesen elhelyezett, miszerint óvatosan, szoknya alól kikandikáló harisnyakötő felér a párizsi divathét összes kifutójával.

Az anyóskodás

Minden cikik közül a legcikibb ciki. Azért az, mert amint megtörténik, elhalkul a kiskocsmák zaja, megtorpannak a csocsóbábuk is a gólvonalon, a zenegép nem hajlandó többet asszonyi előadóktól nótát lejátszani, kétszázért sem - szegény Joan Jett! -, és mézzé válik a cseresznyepálinka a félliteres butáliákban, a fizetővendégek sztorizása félbemarad, álluk a padlóra esik, egyesek keze ökölbe szorul.

Azért rossz rendreutasítani a férfit, mert annak visszhangja van. Nem a javaslatokról, kérésekről és egyéb bevett kommunikációs eszközökről beszélünk itt, illetve nem kívánjuk állítani, hogy a férfinak mindig igaza van. Sőt, ki merjük jelenteni, hogy néhány jól irányzott verbális ökölcsapás helyre teheti az esetenként durván előtörő pasiegót.

Mi a szájból indított pergőtüzet tartjuk felettébb cinkesnek. A női hatalomvágy pengeszájú megnyilvánulásait. Jóérzésű férfiembernek négyszemközt asszony azt mond, amit akar, de, hogy mások előtt megszégyenítsék holmi minek iszol már megint, gyerünk haza, vagy megjárod szóösszefonásokkal, na, az már jócskán kimeríti a nem mindegy kategóriát. Van ebben valami akaratosság, valami erőszakos miazma, ami eleve nem illik leányi ajkak közé. Gyerkőcnek, kissrácnak, pofozni való ördögfiókának tekinteni a hapsidat nem csupán veszettül idétlen dolog, de sértő is.

Olyankor a férfitársadalom összezár, és nem elég, hogy kiröhögnek kocsmázáskor, de még akár ujjal is mutogatnak rád. Ilyenekből lesznek a legendák fúriái.

• szex
• adamik zsolt
• női hiba
• hogyan szereti a pasi
• pasiszemszög
• Lélek&Test