Vannak bizonyos botrányos botlások, amikbe nem szabad belefutni szex előtt. Mert akkor fuccs, lehet tapadni a falra. Csak nehogy ez történjen! Kifejtés alant.

Állandó veszekedés

A spájzban befőttek, fölöttük kolbász, a nagyszobában dohányzóasztal, kanapé. A hálóban szexuális tevékenység, illetve alvás. Pont. Nagyszobában, spájzban összeveszni ér, ellenben, míg a szexuális tevékenység áttevődhet a lakás egyéb pontjaira is - lásd még: dohányzóasztal -, a hirig a hálóba nem teszi be a lábát. Hisszük, hogy jót aludni, illetve szexelni csak olyan matracon lehet, amibe nem ette bele magát a méreg.

Akarsz fekélyt, pocakot, letörött körmöt? Durcázd magad álomba valami marhaságon: hogy az a mameluk megint otthagyta a munkában összeállt frottírzoknit a szoba közepén, a mosogatás rád maradt - paradicsomos spagetti volt -, most meg ráadásul horkol, és az istennek nem fordul feléd azzal a sanda mosollyal a pofáján.

A szexet, akár a lendkerekes matchboxot, többszörös felhúzással ronthatjuk el végleg. Ez nem az a feszültség, ami szexet hajt. Muszáj tehát dűlőre jutni, ott pedig ledobni magunk, majd kufircolni egy hatalmasat. A békülős összebújásoknál nincsen pihentetőbb a világon. Talán csak a Baywatch lassított részei.

A nő holmija

Álnok kis izék, amik a retikülből akkor szöktek fecske farkán az ibolyán túlra, mikor a nőszemély figyelme kicsit ellankadt. Kisurrogtak, kiburrogtak, és velük sunnyogott a lankadás: vigyorgó terhességtesztek a kanapén, tisztasági betétek doboza az árnyékban, kandikálva. Lukas harisnyák, szakadt bugyik, beretva, benne szőrszál sikolt. Az ember úgy köszön nekik, mint az utálatos albérlőnek, aki leeszi a pizzáról a sajtot.

Filozófiánk szerint álnok cuccok ők, mementói a lankadásnak, a nagybetűs kapcsolatnak, hogy, ha már így belakta magát, hogy szanaszét van, akkor vége, kifújt, innen már csak a halál vagy a szocotthon. Ez az a téglafal, amit az összes férfi megkerülhetőnek tart, úgy 16 évesen, sörrel a kezében, mígnem egyszer az ott terem előtte, tudja ördög, honnan, ő beleütközik, és azt gondolja: na, a fenébe, kellett nekem magabiztosan tántorogni.

Nem kiakadós a női holmi, csak zavaró, mint William Shatner a Star Trekben, mikor maszkos, gumiruhás férfiakat ver.

Mintha autót szerelne

A harmadik opciónk a másodikkal rokon, hasonszőr, ugyanaz a dauer, esetleg a hajszín más. A megszokásról beszélünk - már maga a szó is mennyire unalmas. Lehet, hogy nem a legnagyobb szexgyilkos, de, hogy ő a legtunyább és leghájasabb, az biztos. A lépcsőre alig bír felmászni, csak muszájból teszi. Ágyban eszik, száraz zsemlét szalonnával. Összebújni lehetetlen vele, mert már lusta arra is, hogy felénk megforduljon. Akkor meg minek.

A kapcsolatba való belefáradás tipikus stigmája ez: amikor heti egyszer, csak úgy, hónalj alól előkapva reszel a nép. Kispolgárék tévéje tönkrement, ha pedig így alakult, akkor gyere, anya. Amikor nem szeretkezés: megcsinálás van.

Az a rohadék idő a bűnös, hogy vágná képen valaki rigalánccal. Talán a felismerés a lényeg, hogy idejében elkapjuk a grabancát. Fel lehet frissülni, az csak hazugság, hogy nem. Igaz, együtt kell csinálni, közös erőből, az meg olyankor már nem biztos, hogy megy. Egy vacsora kettesben, egy szál virág, persze férfirészről, egy sosem látott hancúrruha, ez a sok, brazil romantikus műsorsávba koptatott bizerga is felrázhat ám. Vagy a Káma-Szútra.

Jaj, oda ne

A negyedik eshetőség nem eshetik meg túl sokszor: azért nem, mert kettő után épeszű ember fogja a bőröndjét, a playstationt meg a képregényeit, és dobbant. A hasas-csajokra gondolunk itt, akik a két kiló plusz, a kicsit megmaradt szőrzet felett remegve mondanak nemet.

De gondolunk egyúttal a hosszú körmű vérmacákra is, akik csak magukkal. Akiknek nincsen más, csak ők. Akinek nem lehet a hajába borzolni, de még szex közben sem, mert be van fésülve valami cuccal, aminek jómagunk nemhogy nem tudjuk a nevét, de, ha tudnánk, akkor sem lennénk képesek kimondani.

Se a szépségtúltengéssel, se a szépséghibákkal nem érdemes zaklatni egy felhergelt férfit, mert az olyankor vagy bök, vagy harap. De inkább csak az utóbbi.