Gyógyíthatatlan beteg volt! A magyar filmest gyászolja az ország
Alig egy héttel 59. születésnapja után tegnap elhunyt a legendás rendező, Xantus János.

- Nyári Dia plasztikája után melltartós fotót posztolt: sokan dicsérik őszinteségéért
- 100 kilós, 12 éves gyönyörű lányok: halálra etetik őket, mert úgy a szépek
- Az auschwitzi nőgyógyász, aki Mengelétől mentette meg a várandós rabokat: döntése az élete végéig üldözte Gisella Perlt
- Melania Trump élete nagyon megváltozott, mióta nem first lady: bennfentesek kotyogták ki
- Így néztek ki a modern nappalik a Kádár-korszak panelházaiban: mindenki erre vágyott
Alig egy héttel 59. születésnapja után tegnap elhunyt a Balázs Béla-díjas, legendás magyar rendező, Xantus János - közölte az MTI-vel a Magyar Filmművészek Szövetsége.
Kultikus rendezővé vált
Xantus János 1953. november 7-én született Xantus Gyula festő és Szarvas Ilona gyermekeként. 18 évesen szerepelt Gazdag Gyula filmjében, A sípoló macskakőben.
Érettségi után a Filmlaboratórium Vállalatnál és a Mafilmnél dolgozott, majd 1975-1979 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, Makk Károly osztályában.
Miután lediplomázott, Makk mellett kezdett el dolgozni, társrendezője volt az Egymásra nézve című filmjének is. Ezt követően több sikeres nagyfilmet és rövidfilmet rendezett, továbbá a Balázs Béla Stúdió vezetőségi tagja lett.
1983-ban készítette el első nagyjátékfilmjét Eszkimó asszony fázik címmel, amely kultikus rendezővé tette. A főszereplő Méhes Marietta, a Trabant zenekar alternatív dívája volt, mellette olyan művészek is játszottak a filmben, mint Hobo vagy Víg Mihály.
A tragikus szerelmi történet sikerének köszönhetően a Trabant lett az első underground zenekar, amely lemezt jelentethetett meg a kommunista Magyarországon.
Színészként is dolgozott
Harmadik önálló nagyfilmje az 1988-as Rocktérítő című dokumentum-játékfilm, amely a magyar zenei ellenkultúráról szól. Ugyanebben az évben Balázs Béla-díjjal tüntették ki.
1990-től kezdve már kizárólag kísérleti és kisjátékfilmeket készített. 1992-től haláláig a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező tanára volt. Utolsó alkotása a 2010-ben forgatott Kiki a csoportban című dokumentumfilm.
Rendezett színházban is, így például Presser Gábor Jó estét nyár, jó estét szerelem című darabját, míg Rózewicz Az éhező művész elmegy című művében színpadi színészként is fellépett.