Modernebb kori Rómeó és Júlia – A Varsói melódia üzenete örök érvényű

A szerelem szép, de önmagában nem elég – erre már Shakespeare Rómeó és Júliája is megtanított bennünket. Leonyid Zorin 1967-es színműve, a Varsói melódia is ezt üzeni. Éredekesség, hogy Magyarországon a Nemzeti Színház akkori kamaraszínháza, a Katona József Színház már egy évvel később, 1968-ban bemutatta nagy sikerrel mutatta be Iglódi István rendezésében, Sztankay Istvánnal és Törőcsik Marival - utóbbi ezzel a szerepével vált a magyar színházi élet meghatározó színésznőjévé.  2010-ben Kőváry Katalin rendezésében mutatta be a Pinceszínház, Gryllus Dorkával és Simon Kornéllal.  

Az Orlai Produkciós Iroda szeptember 14-én Tompos Kátya és Adorjáni Bálint főszereplésével a Hatszín Teátrumban mutatta be nagy sikerrel a  Varsói melódiát. A darabot kocsis Gergely rendezte, aki nem kívánta aktualizálni azt.

"Van a politika, és van a szerelem.

Ennek a két dolognak elvileg semmi köze egymáshoz.

De volt, hogy volt.

Van, hogy van.

Milyen kár" - Leonyid Zorin színművét a színlap röviden csak így jellemzi.

A történet szerint Helga, a moszkvai zeneakadémián énekesnőnek tanuló lengyel lány és Viktor, a borásznak készülő orosz főiskolás fiú az ’40-es évek végén Szovjetuniójában egymásba szeretnek. Semmijük nincs a szerelmen kívül. Erre nem is akkor döbbennek rá, amikor a randevúikat télen, pénz híján közintézményekbe szervezik, hanem akkor, amikor a művészként realista Helga közli az idealista fiúval, hogy nincs közös jövőjük, mert a zenei tanulmányai végeztével el kell hagynia Moszkvát, a szovjet törvények értelmében ugyanis a fiú nem veheti feleségül őt, a külföldi lányt. 

Tíz év múlva találkoznak újra, amikor saját hivatásukban mindketten a csúcson vannak. A találkozás mindkettejüket felkavarja, de útjaik – immár a saját döntésük alapján – ismét elválnak. Újabb tíz év telik el a következő találkozásig, de vajon a szerelem kibír-e ennyi időt. 

Bár a szerelmeseket először a politika által alkotott törvények szakítják el, ahhoz, hogy átérezzük a Varsói melódia két főszereplőjének helyzetét, nem szükséges tisztában lennünk a második világháború utáni Szovjetunió viszonyaival jobban, mint ahogy azt a darab felvázolja. Annál is inkább, mert két fiatal szerelmét a politikán kívül olyan sok más körülménnyel be lehet helyettesíteni – pláne, ha nem azonos országban nőttek fel. A tíz illetve húsz évvel később játszódó jelenetben pedig már Helga és Viktor saját döntésén múlik, kedvezőbb, de ideálisnak továbbra sem nevezhető helyzetben harcolnak-e a szerelmükért. A tipródást Tompos Kátya és Adorjáni Bálint olyan finoman és nagy átérzéssel játssza a színpadon, hogy helytől és időtől függetlenül minden nézőnek elszorul a torka. 

• sztár
• varsói melódia
• tompos kátya
• adorjáni bálint
• Hazai sztár