Íme, a népszerű szinkronhang, Zsigmond Tamara

Zsigmond Tamara korán belecsöppent a szinkron világába. Gyerekként Földessy Margit játékos-kreatív stúdiófoglalkozásaira járt, nyolcévesen kapta meg a Homokkéve című csehszlovák film főszerepét. Azóta sikeresen tevékenykedik "magyar hangként", miközben jócskán szerzett színpadi tapasztalatot is - aminek egyébként a különféle karakterek magyarítása során is nagy hasznát veszi.

Kislányként Tolnay Klárival szinkronizált

Földessy Margit mellett sokat köszönhet a szintén nagynevű Pannónia Filmstúdiónak is, amely, mint egy korábbi videointerjúban elmondta, csoda világ volt. Akkoriban - szemben a mostani gyakorlattal - sokkal több idejük volt a színészeknek a szöveggel és a filmmel foglalkozni, sőt, előre megnézhették a filmet, megkapták a szöveget, volt lehetőség akár többször is lepróbálni és felvenni egy tekercset, vagy akár átbeszélni egy karaktert. Nem beszélve arról, hogy a Pannóniában Tamara olyan legendás színészekkel állhatott a mikrofon mögé, mint Tolnay Klári vagy Mádi Szabó Gábor.

A kilencvenes években a technika fejlődésével, a rengeteg új film és sorozat megjelenésével aztán a szinkron is felgyorsult, a stúdiók pedig lényegében tömeggyártásra rendezkedtek be. Ennek eredményeképpen manapság nem patinás intézményekben, hanem magániskolában képezik szinkronszínészeket, ahol esetenként a gazdasági szempontok prioritást élveznek a szakmaisággal szemben.

- Harcolunk a szinkronszínész-képezdék ellen, bár kell a vérfrissítés, de amíg diplomás színészek otthon ülnek, addig egy óvónő vagy egy fodrász ne álljon a mikrofon mögött - mondja a színésznő.

Nem bánja, hogy nem játszik színpadon

Mindazonáltal Tamara úgy tartja, hogy a szinkronizálás alapvetően nem is tanulható - az, hogy valakiből jó szinkronszínész lesz-e olyan képességeken múlik, amelyek vagy megvannak benne, vagy nincsenek.

- Nemcsak jó hangi adottság kell, elengedhetetlen a ritmusérzék, hiszen be kell ültetned a hangodat valaki másnak a testébe, át kell venned a habitusát - minden film, minden figura mást és mást követel meg. Ugyanilyen fontos a színészi képesség, hogy meg tudd személyesíteni az adott karaktert pillanatok alatt, hiszen nincs arra idő, hogy próbálgassuk, hogyan sír vagy nevet a vásznon a figura - magyarázza.

Tamarának ez utóbbit is lehetősége nyílt kibontakoztatni: annak idején játszott a Radnótiban, illetve hat évet töltött egy utazó gyermekszínháznál. Aztán az élet úgy hozta, hogy mégsem színpadi színésznő lett, amit azonban cseppet sem bánt: jöttek a gyerekek, anyukaként pedig örült, hogy ő olvashatta nekik az esti mesét.

Kedvence Natalie Portman

A szinkron viszont azóta is dübörög. Rengeteg filmben hallhattuk Tamara hangját: ő szinkronizálta a Miami helyszínelők Calleigh Duquesne-jét vagy éppen a Dr. House-karaktert, a Jennifer Morrison által játszott dr. Cameront. Leggyakrabban Natalie Portmant - például Star Wars - és Katie Holmest - például Batman: Kezdődik! - szólaltatja meg. Különösen Portman áll közel hozzá, akit eddig 15 alkalommal magyarított, de mindannyiszor örömet szerzett neki a feladat, hiszen nagyon tehetségesnek tartja az amerikai színésznőt.

- Akit sokszor csinál az ember, azt kiismeri, és egy jó színész valóban tud húzni. Natalie Portman pedig nagyon jó. Katie Holmes szintén jó, vagy mondjuk inkább úgy, hogy fejlődőképes, ami a filmjein abszolút nyomon követhető.

Olyan karakter nemigen akadt pályafutása során, akivel meggyűlt volna a baja, bár elmondása szerint nehezebb a dolga akkor, ha nagyon elosztják a szerepet. Megesett például, hogy egy 50-55 éves asszonyt kellett szinkronizálnia, holott az ő hangja ennél sokkal fiatalabb - 20 és 40 év között nagyon sok mindent el tud játszani.

Nagyfiú, kisfiú

Nagyfia, Dániel ma már 20 éves, a Budapesti Gazdasági Főiskolára jár - majd kiderül, mi lesz, ha nagy lesz -, az ötéves Mendel főállású óvodás. Dániel annak idején a nagy örömmel várta öccse érkezését, a két tesó pedig már az első pillanatban egymásra talált, olyannyira, hogy idővel saját nyelvet fejlesztettek ki, amit csak ők értettek. A jó viszony a korkülönbség dacára azóta is megmaradt, ahogy az anyuka mondja, Mendel kedvenc bébiszittere Dániel. Persze az apuka és a nagyszülők is sokat segítenek, ha az édesanyát elszólítja a munka a családtól.

Tamara fiatal anyuka, ám a szülő-gyerek kapcsolatot illetően ragaszkodik a hagyományos, kölcsönös tiszteleten alapuló felálláshoz.

- Fontosnak tartom, ezért hangsúlyozni is szoktam, hogy nem akarok a gyerekeim barátja lenni, ahogy az manapság divatos. Én az anyukájuk vagyok - mondja.

Tele van tervekkel

Feladatokban továbbra is sincs hiány, és ez a jelek szerint még jó ideig így is marad:

- Jelenleg két kosztümös filmet csinálok, a spanyol Gran Hotelt és az angol Mr. Selfridge-t. Mindkettő sorozat, és a történetük ugyancsak magával tud húzni, különösen, ha van egy kis idő ismerkedni a karakterrel - meséli. - Ami a jövőt illeti, szeretem a szinkront, abszolút kielégít, hiszen annyi filmet, annyi figurát csinálhatok, akár egyetlen napon belül is. Remélem, a rendezők a továbbiakban is megtisztelnek azzal, hogy gondolkodnak bennem.

Tamarának van egy úgymond civil terve is: Roatis Andrea kolléganőjével együtt jelentkezett az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karának logopédia szakára. Ez a szakma egyébként nem is áll távol a szinkronszínészettől, hiszen az, hogy a gyerekeink miként fognak beszélni, a szinkron révén is befolyásolható. Ami pedig a magánéletet illeti, a színésznő a két gyerkőc mellé szívesen vállalna még egy harmadikat.

Smink: Kincsesné Gurmai Mária
Haj: Birgés Kata
Styling: Hecendorfer Tímea
Fotó: Botond Márton

• zsigmond tamara
• anya
• szinkronhang
• hazai_sztar
• Szinkronkirálynők