Hollywoodi bombázókat szinkronizál a bájos magyar színésznő, Urbán Andrea

A finom vonású, szelíd arcú Urbán Andreát leginkább pozitív karakterként tudjuk elképzelni mind a színpadon, mind pedig a szinkronban, ő maga azonban jobban kedveli a kevésbé rokonszenves figurákat, amelyek révén megmutathatja azt a szenvedélyes, már-már vad oldalát is, amely sokáig rejtve maradt a közönség, de még a szakmabeliek előtt is.

Drew Barrymore és Vanessa Paradis

A szélesebb közönség elsősorban szinkronszerepei kapcsán ismeri - első nagy feladatát a Büszkeség és balítélet szériában kapta, ahol Kitty Bennetet magyarította. Az ő hangján szólalt meg a Beverly Hillsben Donna, a Will és Grace-ben Grace, a McLeod lányaiban Tess, a Címlapsztoriban Amanda, az Afrika gyöngyszemében Joanna. A Deadwoodban a könnyűvérű Trixie, a Downton Abbey-ben Anna Smith, a bátor szolgálólány magyar hangja volt.

Nagy kihívást jelentett számára a Sue Thomas: F. B. Eye süketnéma főhősének szinkronizálása - nemcsak a karakter, hanem az őt megtestesítő amerikai színésznő is ezzel a fogyatékossággal él. Andreának úgy kellett artikulálnia, mint a valódi süketnémáknak, akik nem hallják saját magukat. Ez a feladat egyébként még valami miatt kedves volt a szívének: Sue Thomasnak egy kedves és okos golden retriever segített megküzdeni a mindennapi nehézségekkel, Andreát pedig egy ugyanilyen kutya várta otthon.

Szinkronizálta Drew Barrymore-t és Vanessa Paradis-t is, a McLoad lányaiban és a Las Vegas című sorozatban pedig férjével, Bozsó Péterrel a filmbéli pároknak kölcsönözték a hangjukat - amire egyébként több alkalommal is volt példa, úgy tűnik, a rendezők kedvelik ezt a felállást. A közelmúltból pedig egyik legkedvesebb munkája az Egy ellopott élet című török sorozat, ahol a kettős életet élő a főhősnő, Melek bőrébe bújhatott bele.

Főállású anyaság

A színészmesterséget a legendás Nemzeti Stúdióban sajátíthatta el, és nem mellesleg itt ismerte meg a férjét is. Immár két évtizede vannak együtt, kisfiuk, Barnabás nemrég múlt ötéves - születése után a színésznő egy időre félretette a szakmát, legalábbis, amennyire a körülmények engedték, és főállású anyuka lett.

Igaz, amikor a kicsi világra jött, édesanyja éppen benne volt egy amerikai sorozatban, a gyártó pedig továbbra is küldte az újabb és újabb részeket - ráadásul a tengerentúli cég munkatársai nem is nagyon értették, miért okoz gondot neki újra felvenni a fonalat, hiszen náluk az újdonsült mamák alig néhány hetet vannak otthon a kisbabájukkal. Végül kompromisszumos megoldás született, azaz a rendező hölgy jóvoltából az etetések idejéhez szabták a felvételeket, ám a színésznő így is korainak érezte a munkába állást. Nem is nagyon erőltette ezt a vonalat, amíg Barnus nagyobb nem lett, ami bizonyára a legjobb volt, amit tehetett, még akkor is, ha nem volt könnyű a visszatérés:

- Túl sok idő telt el, miközben jött az utánpótlás. Szerencsére voltak rendezők, akikkel korábban sokat dolgoztunk együtt, és akik továbbra is számoltak velem. Így aztán lassacskán visszaállt a régi rend.

Visszatérés a színpadra

Másfél éves volt Barnus, amikor jött egy felkérés az Éless-Színtől, ahol Andrea korábbi társulata, a Budaörsi Játékszín régi gárdája állt újra össze. A kollégái nagyon rugalmasak voltak, így a színésznő éppen annyit dolgozhatott, hogy mellette továbbra is főállású anyuka maradhasson. A kis Barnát sem viselték meg a rövid elválások a próbafolyamat során, sőt, nagyon jól érezte magát a nagyszüleivel - akik egyébként szinte egymásra licitálva igyekeznek a gyerkőcöt minél többször "megkaparintani", már csak azért is, mert mindkét családban ő az első unoka. Édesanyjának pedig jólesett, hogy végre egy kicsit kimozdulhatott:

- A fogadás című Eörsi István-darabot adtuk elő, ami minden szempontból nagyon jól sikerült. Örültem annak is, hogy találkozhatok a kollégáimmal. Trécseltünk, buliztunk - Barnus születése óta nem volt részem ilyesmiben. Mostanra több előadásunk is volt. Az Éless-Színtől újabb lehetőséget kaptam A néma levente című darabban, amit a mai napig játszunk, és sok meghívásunk van az ország minden területéről és a határon túlról is - meséli.

Melek, a kettős életű nő

Az utóbbi időben nagy kedvence az Egy ellopott élet sorozat főszereplőjének szinkronizálása volt, Hornyák Mihály rendezésében. A karakter, Melek egy fekete hajú, török nő - ebből is látható, hogy mekkora jelentősége van a szinkron során az adott külföldi színész és az őt megszólaltató magyar színész közötti esetleges hasonlóságnak. Valamelyest hasonlít Grusára, ám nála bonyolultabb figura: korábban szemtanúja volt húga megerőszakolásának, aki emiatt öngyilkos lett, Melek pedig felveszi a személyazonosságát, és onnantól egyetlen cél lebeg a szeme előtt: megölni a férfit, aki ezt tette. Látszólag boldog feleség és anya, ám a lelkében sötét erők dolgoznak. Család és munka, gyilkosság és börtön között őrlődik, az állandó elfojtásból pedig skizoiddá válik, rohamokat kap, magához térve pedig nem emlékszik semmire. A végkifejlet, mint a legjobb amerikai alkotásokban, a film utolsó percéig még csak nem is sejthető.

Melek megszólaltatása igazi jutalomjáték volt a színésznőnek, hiszen elmondása szerint olyan mélységeket tárhatott fel, olyan szenvedélyeket produkálhatott, amire mind a színpadon, mind a szinkronban ritkán nyílik lehetőség.

Szobaszínház, tréning, muzsika

A sokoldalú színésznő mindig is szerette a beugrást, ami pedig már-már mumusnak számít a szakmában, hiszen ilyenkor csak két-három nap áll rendelkezésre felkészülni. Hegedűs Miklós kollégájával lehetőségük adódott egy újfajta színházi munkára, ami nagyrészt az improvizációra épül. Egy pszichológusnő létrehozott ugyanis egy interaktív szobaszínházat, amely kicsit talán a pszichodrámára emlékeztet - a közönséggel együttműködve különféle élethelyzetekre keresik a megoldásokat, úgymint például a munkahely elvesztése vagy párkapcsolati gondok. Nincs fix szövegkönyv, csupán annyit lehet tudni, merre tart a történet. Az első rész a színészeké, a második egy beszélgetéssel indul, melynek során a nézők mind inkább az előadás részeseivé válnak - miközben egyre tisztábban látják a saját problémájukat, illetve a szóba jöhető kiutakat.

Az improvizációs készséget Andrea - kollégájával együtt - remekül tudja hasznosítani kommunikációs tréningeken is, ahol a profi tréneri munka segítségével különböző kommunikációs és viselkedési mintát jelenítenek meg különféle témákban.

Az utóbbi időben műsorvezetőként-játékmesterként is fellép különböző rendezvényeken, ahol sokszor egy-két dalt is előadhat. Gyerekként tanult zongorázni, később számos zenés darabban játszott, aztán máshová kerültek a prioritások - most örül, hogy végre visszatért az éneklés az életébe.

A főszerepet természetesen továbbra is az anyaság jelenti az életében. Sok mindennel foglalkozik, ám a hangsúly nem a mennyiségen, hanem a minőségen van. Így mindig van elég ideje és energiája a kis Barnusra, miközben a szakmailag is a legtöbbet hozhatja ki magából.

Smink: Kincsesné Gurmai Mária
Haj: Birgés Kata
Styling: Hecendorfer Tímea
Fotó: Botond Márton

• urbán andrea
• hazai_sztar
• Szinkronkirálynők