Ez a kapcsolat 25 éve kezdődött Stohl Andás életében - Így mesélt róla

Stohl András őszintén mesélt magánéletéről, a börtönben eltöltött hónapokról, színházról vagy éppen nőügyekről is a Libikóka - Krizsó Szilviával fent és lent című beszélgetős esten, amelyet a közönség a Radnóti Színházban láthatott.

A népszerű újságíró, televíziós műsorvezető tíz ismert és népszerű vendégével készült beszélgetése 2015. november 20-án könyv formájában is megjelenik.

Tíz bizalmas beszélgetés

Stohl András életében van egy kapcsolat, ami már 25 éve, a főiskola óta tart: ott barátkozott össze László Zsolt színművésszel.

K. Sz.: Testi-lelki jó barátság a tietek?

L. Zs.: Az, de elég speciális, mert a szó hagyományos értelmében nem vagyunk barátok. Nincs napi együttlét vagy összejárás. Egy nagyon-nagyon szoros kötelék van köztünk, ami amúgy meg egy elég laza kötelék is egyben, szóval kicsit furcsa.

S. A.: Már neki…

K. Sz.: Ezek szerinte te máshogy gondolod.

S. A.: Igaza van. A színészbarátság nagyon furcsa dolog. Én sajnos olyan ember vagyok - ezért elnézést kérek -, aki nem tud tehetségtelen emberrel barátkozni. Zsolt nekem azért a legjobb barátom, mert őt tartom Magyarország egyik legjobb színészének, és így volt ez már a főiskolán is. (...)

Mi gyakorlatilag a főiskola óta elválaszthatatlanok vagyunk, bár sokáig nem voltunk egy színháznál, és nem is játszottunk együtt. Aztán Alföldi Róbert összehozta, hogy a Haramiák című színdarabban együtt szerepelhessünk. Testvérpárt játszottunk, a két főszereplőt, csak éppen soha nem voltunk egyszerre a színpadon. Illetve egy jelenetben igen, ahol én ájultan feküdtem. Ez volt az első közös munkánk, de azóta már igazi színészpárossá váltunk.

K. Sz.: Nincs is fél…?

S. A.: Nincs, mert teljesen mások vagyunk.

K. Sz.: Azt sem tudod, mit akartam kérdezni.

S. A.: Hát hogy nincs-e köztünk féltékenység. Nincs, mert én mindig azt mondom, hogy olyan szeretnék lenni, mint ő, ő meg mindig azt mondja nekem a saját szerepeire, hogy nekem kellene őket játszanom. Szerintem kettőnkből kéne
egyet csinálni.

K. Sz.: Zsolt, a főiskolán te is felfigyeltél Bucira?

L. Zs.: Már az évnyitójukon azt mondtam rá, hogy hú, ő. Tök szimpi csávó volt. A Székely-Zsámbéki osztályba járt, én pedig nagyon szerettem be-bejárogatni a próbáikra. Kicsit szégyellem is, hogy velük sokkal jobban éreztem magam, mint a saját osztályommal, de sokkal szimpatikusabb és vonzóbb volt az a közeg, az a szellemiség, ami az ő osztályukat jellemezte.

Fotó: Radnóti Színház, RTL Klub/Sajtóklub

• stohl andrás
• sztártéma
• lászló zsolt
• krizsó szilvia
• vallomás
• könyv
• Hazai sztár