"Szeretnék eljátszani egy férfitól független, emancipált női főszerepet" - Nagy Katica színésznővel beszélgettünk

Nagy Katica vitathatatlanul hazánk egyik legtehetségesebb színésznője. Szélesebb körben a Rossz versek című Reisz Gábor-filmben ismerhette meg őt egy ország 2018-ban. Fiatal kora ellenére az elismerések sem maradtak el, a 19. Los Angeles-i Magyar Filmfesztiválon Shooting Star díjjal jutalmazták, 2021-ben a Magdolna kapcsán bezsebelte A legjobb női főszereplőnek járó díjat is.

A nagyközönség számára november 30-án debütált Semmelweis című filmben - melyet a filmszakmai nagyágyú, Koltai Lajos rendezett - pedig ő alakítja a női főszerepet. Természetesen mi is megtekintettük, kritikánkat ide kattintva olvashatod el. Katica nyitott, sokrétű és ezerarcú személyiség - ez egyértelműen kiderült a beszélgetésünk alkalmával, melynek során mesélt többek között a lelkivilágáról, a forgatás élményeiről és arról is, hogy szerinte mi az, ami bántóan hiányzik a magyar filmes palettáról. Interjú.

Nagy Katica színésznő interjúja a Feminán

- Hoffmann Emma története és az egész szerelmi szál teljes egészében fiktív alapokon nyugszik. Rugaszkodjunk el mi is a valóságtól, mit gondolsz, hogyan folytatódott Ignác és Emma kapcsolata, miután elhagyták Bécset, és kikötöttek Budapesten?

- Számomra egyértelmű, hogy szárba szökkent a szerelmük. Ha a film történetszála mentén indulunk el, valószínűleg magukhoz veszik, és otthont teremtenek filmbeli húgomnak (akit Kizlinger Lilla alakít - a szerk.). A való életben azonban teljesen máshogy alakult Semmelweis sztorija. Egyébként pont a napokban említette valaki, hogy annyira tetszett neki a film, hogy lehetne belőle második rész is.

- Szerinted miről szólna?

- Biztos, hogy a kishúgomnak az életéről, ami szerintem nagyon érdekes szál a filmben. Arról, hogy vele mi történt, amikor mi megöregszünk, és hogyan verekedi át magát az életen. 

- A forgatási szünetekben tudtatok filmekről beszélni, "szakmázni" is Koltai Lajossal? Szó esett a hollywoodi élményeiről?

- Nagyon sokat mesélt a saját tapasztalatairól, szürreális hallgatni, hogy milyen emberekkel dolgozott együtt, legyen szó akár Monica Bellucciról, vagy Meryl Streepről. De Glenn Close-ról is hallottunk jó sztorikat. 

- Ha már Hollywood és Koltai Lajos, kipróbálnád magad te is az USA-ban?

- Hát hogyne! Erre senki nem mondana nemet. Nem kishitűségből mondom ezt, de magyar színészként ez nem tudom, mennyire reális. Azt látom, hogy a magyar színészek addig jutnak el, hogy kis szerepeket kapnak hollywoodi produkciókban, melyekben általában kelet-európai karaktert játszhatnak. Picit máshol tartunk ebben, mint a svédek vagy a németek.

Összetenném a két kezem egy aprócska epizódszerepért is, nagyon hálás lennék érte.

- Hollywood sokak számára a csúcs, de engem a kezdetek is érdekelnek. Emlékszel, mi volt az a pont, amikor eldöntötted, hogy színésznő leszel?

- Konkrét ősélményem nincs, minden hatott rám, és egészen kicsi koromtól fogva tudtam, hogy színésznő szeretnék lenni. Iszonyú érzékeny, nagyon kitárulkozó gyerek voltam. Olyan igazán extrovertált. A gimnázium alatt pedig még inkább fogékonnyá váltam az irodalomra, a színházra és a művészetre. 

- Mi volt a fő csapásvonala az érdeklődésednek?

- Az underground! Talán kicsit erőltetetten is. Olyan műveket kerestem, amik más nyelven szólítják meg az embereket, mint a megszokott. Rengeteg Csáth Gézát, Iszaak Babelt olvastam, Szász János filmjeit is szerettem. Pilinszky is nagy kedvencem volt - ő egyébként közös pont nekünk Koltai Lajossal, hiszen ismerte személyesen is, sokat mesélt róla. Csak azért is elutasítottam a mainstreamet, de később nyitottabbá váltam. Hálás tudok lenni ma már egy jó vígjátékért is, mielőtt este fáradtan bedőlök az ágyba. 

- Megesik manapság is, hogy beülsz szerda este a Művész Moziba egy jó indie filmre? 

- Abszolút! Rekviem egy álomért és Witman fiúk Szász Jánostól! 

Mindig is igazi indie filmes lány voltam.

A legmeghatározóbb film számomra a Sztalker Andrej Tarkovszkijtól - szerintem ezt láttam a legtöbbször életemben -, az utolsó filmjét, az Áldozathozatalt is imádom. Emellett Tarr Bélától a Werckmeister harmóniákért is odavoltam. Fürdőztem az indie filmekben.

- Örökölted valakitől a művészeti vénád?

- A családomban nem igazán van művész. Mindenki vállalkozó. Anyukám szeretett volna színészkedéssel foglalkozni, de nem úgy alakult az élete, üzleti vonalon helyezkedett el.

A családomban kicsit olyan voltam, mint egy átutazó vagy ufó.

Maradéktalanul elfogadták a művészi ambícióimat, de nem hiszem, hogy gondoltak volna arra, hogy ez egyszer ilyen mértékben kiteljesedik. Viszont nagy dumás mindenki otthon, szóval egy kis színészet mindegyikőjükben lakozik. Érdekes, hogy az egyik kedvenc regényem Gorkijtól a Foma Gorgyejev, ami szerintem nem véletlen, mert a történet az igazi orosz kereskedővilágról szól. Gyerekként teljesen beszippantott ez a világ.

- Introvertáltnak tűnsz, a magánéletedben te is nagy dumás vagy?

- Á, nem. Nagyon szeretek beszélni, sokat is tudok, élénk belső világom van, de inkább zárkózottnak tartom magam. Társasági lény vagyok, viszont utána kell egy kis feltöltődés, amikor az ember három-négy napon át csak otthon van. Szerencsére a szabadúszás ezt megengedi nekem, nagyon nagy ajándék ez az életforma. 

- Milyen szerepekben próbálnád ki magad még szívesen, amire eddig nem feltétlenül volt lehetőséged?

- A sokszínűséget szeretem. Vígjátékban és horrorban is játszanék, emellett különböző műfaji alkotásokban is. Érdekel a társadalmi rétegek közti szabad mozgás lélektana. Kíváncsi lennék arra, hogyan alakítanék egy igazán szegény embert, hogyan tudnám a karakterjegyeit magamévá tenni, ezzel szemben miként tudnék rendkívül gazdag emberként viselkedni, aki ezüstkanállal a szájában született. A kísérletezés és az underground továbbra is vonzó számomra. 

- Kedveled a kísérletezési projekteket, rövidfilmeket is. Mi az, amit ezek nyújtanak neked egy nagybüdzsés közönségfilmmel szemben?

- Nagy örömmel csinálom őket.

Érdekes dolgok születhetnek belőlük, sosem lehet tudni, mikor miből lesz valami zseniális, vagy kivel találkozik az ember, akivel később alkotótársak lesznek. 

Mindig nyitott vagyok ezekre a projektekre, keresem is őket. Több lábon álló szabadúszóként, az anyagiakon sose görcsölök. Hiszek ennek a spiritualitásában, az energiák áramlásában - ahogy hozzáállunk a dolgokhoz, azt kapjuk vissza. 

- Térjünk egy kicsit vissza a legújabb filmedre. A 2018-as Rossz versekben első blikkre hasonlónak tűnhet Anna szerepe Emmáéhoz a Semmelweisben, de számodra miben különböztek? Mi az, amit szakmai szemmel át tudtál emelni Reisz Gábor nagy sikerű filmjéből? 

- Teljes kontrasztot látok köztük. A férfi főszereplő mellett szorosan lévő női karakter - ez valóban azonos. Emma nagyon odaadó, de a szerelme által rendkívül kiszolgáltatott nő, a Rossz versekben pedig Anna elhagyja a szerelmét, tehát Gábor filmjében nyertes pozícióban volt a karakterem, a Semmelweisben pedig vesztesben. Más a rezgése annak, hogy valaki kitáncol a kapcsolatából, vagy nagyon szereti a másikat, és benne akar maradni. Emma zárkózottabb, frigidebb karakter, de imádom! Érdekes erre rájönni egyébként, és rengeteg támpontot adott nekem. A gesztusrendszer és a mimikák megformálásában is. 

- A két karakter külső vonásaikat és kisugárzásukat tekintve totális ellentéte egymásnak. 

- Először is, nagyon sokat segített ebben az, ahogyan "meg lettem csinálva" a filmben. A tanár úr már a legelején elmondta, hogy teljesen más külsőt akar varázsolni nekem. Szeretett volna úgy felöltöztetni, hogy szinte rám se lehessen ismerni. Ez egyébként egy hosszú procedúra volt minden egyes nap. Sokáig festették a hajam, de érdekesség, hogy szinte semmi smink nincs rajtam a filmben. 

- Gyakran instruált a forgatás során Koltai Lajos? Színészpárti rendező? 

- Igen! Sokat próbált segíteni nekünk. Minden este végignézte az előző napok felvételeit, másnap reggel pedig kitárgyaltuk őket. A karakterformálásról is sok szót ejtettünk. Kedves, szimpatikus, humánus ember. Elmondta előre, hogy soha nem kritizál nyíltan, félrehívja a színészt, és átbeszéli vele közösen a nézőpontját.

Motiváló, ha a rendező ilyen szinten ott van a színész mellett, és ekkora támaszt nyújt.

Természetesen leszögezte azt is, hogy addig fogjuk újból felvenni az adott jelenetet, amíg jó nem lesz. Például, amikor Znamenák István karakterével diskuráltam a mosodában, azt rengetegszer vettük újra.

- Megterhelő ez színészként, minden egyes nap a legjobb formát nyújtani és teljes érzelmi erőbedobással játszani, százszázalékosan jelen lenni? 

- Az előbb említett jelenetnél szerintem egyszerűen nem voltam aznap jó passzban.

Azért is érdekes a filmezés, mert mindig jó passzban kell lenni.

Volt olyan hetem, amikor nem tudtam megfelelően koncentrálni - a fáradtság hullámzása miatt lehetett -, ennek a nehézségei csak egy ilyen hosszú forgatáson derülnek ki. Néha elfárad az ember, mintha az idegei össze lennének gabalyodva, természetesen ez attól is függ, mikor, vagy hogyan vettük fel épp az adott jelenetet. 

- "Hazaviszed" a szerepeid? 

- Megfigyeltem, hogy amilyen személyiségű embert játszok, a vérmérséklete hatással van rám. Ha finomabb rezgésű személyt alakítok, akkor egy picit abba az állapotba kerülök a magánéletemben is. Nagyon érdekes, hogy amikor pedig flegmább, keményebb csajt, abban az időszakban sokkal könnyebben konfrontálódok, több dühöm van. Megesik, hogy beindul egy asszociáció, vagy egy-egy karakter felpiszkál olyan múltbéli eseményeket, amelyek által könnyebb rákapcsolódni a szerepre. 

- Evezzünk egy kicsit a magyar filmgyártás vizeire. Szerinted mi az, ami hiányzik a hazai filmes palettáról? 

- Szeretnék eljátszani egy emancipált, elszánt női főszerepet.

Nagyon örülnék neki! Olyat, ami tényleg egy nőről szól! Szerintem ez annyira ritka Magyarországon. Karády Katalint például szívesen alakítanám - a nagy színészsorsok iszonyú érdekesek.

- Ha egy fiatal lány beül a moziba megnézni a Semmelweist, mi az, amit szeretnél, hogy magával vigyen a filmből? 

- Sokkal jobb morálisan tisztának maradni, mint magas pozícióba kerülni vagy könnyű sikert elérni. Egy erős, tiszta szívű ember, lehet, hogy keményebb munka árán, de nagyobb sikerekre és tisztább életre hivatott. Nem szabad olyan kishitűnek lenni, hogy alárendelje magát az ember olyan szituációknak, amikkel morálisan nem ért egyet. Illetve a végsőkig küzdeni kell az igazságért. Nekem erről szól igazán ez a film.

A mi igazságunk sokkal fontosabb, mint a hamis kompromisszumok árán elért érvényesülés. 

- A hollywoodi blockbustereken felnövő fiatalabb korosztály számára is érdekes lehet a Semmelweis? 

- Annyira sok minden történik az akciódús filmekben. Egy picit lassabb, romantikusabb lelkivilágú a Semmelweis. Szerintem ez erény. Érdekes, hogy régebben mennyivel lassabb, titokzatosabb volt minden. A mostani világ felgyorsult, őrületesen pörög a Tinder és a hasonló applikációk. Ömlik az információ.

- Ha már a témánál vagyunk: melyik évtizedben, évszázadban élnél, ha választhatnál? 

- Nagyon érdekes gondolat. A film kapcsán jut eszembe, csodálatos, hogy itt tart az orvostudomány, és hasonló problémáink már nincsenek. Kényelmi szempontokból rengeteg előnye van napjaink korának. Egyébként nem vagyok kosztümösfilm-rajongó, az esküvői ruhákat se szeretem. Ilyen szempontból nem vagyok tipikus lány, nem vágyom vissza, teszem azt, a viktoriánus korba. Divatjában, öltözködésében Marilyn Monroe korát kedvelem, de közben sokkal erősebben tárgyiasítva voltak a nők akkoriban - mégis, ha mondanom kell valamit, az '50-es évek hollywoodi világa lenne az. 

- Végezetül, volt olyan hollywoodi film idén, ami szíven talált? A Barbie-filmben vagy az Oppenheimerben játszottál volna szívesebben?

- Ha egy filmet kellene mondanom az idei évből, ami megfogott, az az Oppenheimer. Szerelmes voltam. A Megfojtott virágokat is imádtam. Nekem ez volt a két legnagyobb film idén.

- És a Barbie? 

- Jaj, én nagyon nem szerettem a Barbie-t! Átjött a mondanivaló, de nem teljesen értettem vele egyet. Az Oppenheimerben játszottam volna szívesebben, bár abban nem volt sok női alak. Inkább férfi karakterekről szóló film volt, szóval valószínűleg inkább a Barbie-filmben kaptam volna szerepet. Az Oppenheimer ugyanakkor számomra kedves indie filmes elemeket vonultat fel, miközben vérprofi hollywoodi alkotás. 

Olvasd el az Eke Angélával készült interjúnkat is!

Eke Angélával a Valami Amerikáról, kritikákról, színházról és a környezetvédelemről is beszélgettünk.

Cover-fotó: Alexander Polansky; a cikkben szereplő képek: Semmelweis/Intercom, Rossz versek/Valuska Gábor

• nagy katica
• színésznő
• interjú
• exkluzív
• semmelweis
• reisz gábor
• koltai lajos
• rossz versek
• női egyenjogúság
• Hazai sztár