Urbán Andrea, az angyalarcú színésznő kicsit sem ártatlan - Út a naivától a gyilkosig

Elsősorban a hangja ismert, holott sokat játszott színpadon, és jelenleg is járja az országot az Éless-Szín tagjaiként A néma leventével. Gyönyörűen énekel, imád improvizálni, ez utóbbi képességét pedig nemcsak a szorosan vett hivatásában, hanem vállalati tréningeken is kamatoztatja. Mindemellett feleség és anya, aki civilben a legkevésbé sem él "színészesen".

A naivától a gyilkosig

Sokan hasonlítják Jodie Fosterhez, valamiért mégsem gondolt rá egy rendező sem az amerikai sztár hangjaként, Helen Huntot, Drew Barrymore-t és Vanessa Paradis-t viszont – akikre szintén sokakat emlékeztet – szinkronizálta már, utóbbit háromszor is. Férjével, Bozsó Péterrel többször kölcsönözték a hangjukat filmbéli pároknak, például a Las Vegas és a McLoad lányai sorozatokban, amelyek most is futnak. Ez a felállás a munkát a legkevésbé sem befolyásolja, ahogy a színésznő mondja, legfeljebb oldottabb a hangulat, és többet nevetnek.

Sokáig előszeretettel osztottak rá naivaszerepeket, ő pedig örült, ha egy-egy rendező mégis meglátta benne a szenvedélyt, ami a finomságot sugárzó külső mögött rejtőzik. Egyik kedvenc figurája A Karamazov testvérek manipulátor prostituáltja, Grúsa, akinek kétszer is a bőrébe bújhatott, először a soproni Petőfi Színházban, majd a Szkéné színpadán, Kárpáti Levente Társulatával.

Mostanra úgy tűnik, a szakma egyre inkább felfedezni azokat a mélységeit, amelyek révén a legsokrétűbb, legösszetettebb karaktereket is hitelesen tudja megszólítani.

Némelyik látszólag maga a megtestesült jóság, ám a lelke mélyén csak úgy kavarognak a vad, nemegyszer gyilkos indulatok. Mást egy elfeledettnek tűnő, de valahol mélyen nagyon is élő gyerekkori trauma űz, megint más egyszerűen csak számító vagy gátlástalan. Ahogy Andrea a közelmúltbeli munkáit sorolja, az embernek kedve támad valamennyit megnézni, lehetőleg azonnal.

Kedves, szőke, és kicsit sem ártatlan

– A Gyilkos sorokban a kedves, szőke Chloét szinkronizáltam, akit támadás ér a metrón, melynek során nemcsak ő sérül meg, hanem több utas is életét veszti – mígnem megtudjuk, az egészet ő maga rendezte meg egy szekta tagjaként, a világ különböző tájairól adoptált gyerekei segítségével.

Hasonlóan izgalmas figura a Kemény motorosok szintén szőke, ám drogfüggő Wendyje, aki a maga lehetőségei szerint mindent megtesz a szerelméért és a gyermekéért. Az előző két nő szöges ellentéte A mentalista Kim nevű FBI-ügynöke, illetve a Jackson Brodie eseteinek Di Louise Munroe-ja, akinek azonban soha nem teljesedhet be a szerelme a címszereplő magánnyomozóval. Pozitív figura még a Zsaruvér című, részben rendőr-, részben drámasorozat Kendrája – ő a főszereplő nyomozó feleségeként eleinte nem sok vizet zavar, aztán a férje hivatása egyre nagyobb befolyással lesz az életére, például egy sorozatgyilkos szemeli ki őt áldozatául. A Franklin és Bash Ellenje viszont kőkemény, szexmániás ügyvédnő, míg a Pletykafészek Diane-ja – Liz Hurley játssza egyébként – céltudatos üzletasszony, aki bárkivel hajlandó összejönni, ha az érdekei ezt kívánják. A Grand Hotel című gyönyörű, kosztümös spanyol sorozatának Sophiája pedig kettős életet él: látszólag gondos családanya, valójában azonban érdekből kötött házasságot, és folyton vívódik a férje és a szerelme között, miközben a riválisait gondolkodás nélkül megöli.

A 180 részes Rabok és szeretőkben ugyancsak egy családanya, Cristina voltam, akinek a férje, miután leég a birtokuk, a városba megy dolgozni, ahol beleszeret a munkaadójába, majd arra is fény derül, hogy a szerető és a feleség valójában testvérek. Utóbbi meg is hal, szerencsére csak a történet vége felé, így sokáig benne lehettem a szériában. A jelenleg is futó Dokik című sorozat újraszinkronizált változatában pedig spanyolul szólaltattam meg a Carla nevű ápolónőt. Ez a munka különösen izgalmas volt: frappáns történet frappáns karakterekkel, egymást követik a poénok, ráadásul a szinkronstúdióban is fantasztikus csapat jött össze. Ezúton is köszönöm a lehetőséget Dobay Brigitta rendezőnek.

Skandináv mélységek

A legemlékezetesebb feladata mostanság talán a Szent Johanna vágatlan, eddig még be nem mutatott verziója volt, a fiatal Ingrid Bergmannal a főszerepben. Egyébként is közel áll hozzá a skandináv színjátszást, sőt, a maga a skandináv világ is, a maga hidegségével, sötétségével és távolságtartásával, ami mögött azonban nagyon is intenzív érzelmek dolgoznak. Hogy ez mennyire így van, a színésznő több alkalommal is megtapasztalhatta, amikor Svédországban járt, ott élő rokonainál.

– Kihívás volt ez a feladat, le kellett nyúlnom a lelkem legmélyebb bugyraiba, és többször sírás fojtogatott a felvétel alatt. Van, hogy percekig csak Bergman arcát mutatják egészen közelről – csak úgy süt róla a csalódottság és a fájdalom, amiért Isten elfordult tőle –, de ugyanígy megrázó például a börtönjelenet is, ahol erőszakot követnek el a lányon.

Kiss Virág rendezőnek köszönhetően a filmet az elejétől a vége felé haladva szinkronizáltuk – ami egyáltalán nem jellemző, megesik, hogy a főhős halálával kezdünk –, így aztán gyönyörűen fel lehetett építeni a figurát.

A skandináv vonalhoz köthető még az ugyancsak szívfacsaró A gyilkosnak ölni kell, ami amerikai sorozat, de egy dán krimi alapján készült. A főszereplő Catherine sorozatgyilkosságokat derít fel, és munkája során mindig nagyon közel kerül az áldozatokhoz. Nem tudjuk, csak sejtjük, hogy valaha neki is része lehetett valamiféle erőszakban – mint fokozatosan kiderül, éppen ügyész apja révén.

"Ne ez jöjjön kifelé a dobozból"

Hasonlóan kedvesek a szívének a rajzfilmek, főleg, ha a szinkron során éneklésre is alkalma nyílik, hiszen ezekben hatéves kisfiuk, Barnabás is hallhatja – például a Charmingban, ahol a színésznő egy varázslóanyát szólaltat meg, vagy a Heidiben, ahol egy látszólag szigorú és elutasító, valójában azonban érző szívű nevelőnőt magyarít.

– Ilyenkor meg tudjuk mutatni Barnusnak, hogy lehet elváltoztatni a hangot, hogy jöhet ki valakiből valami egészen más, mint amit addig ismert. A durva filmeket, sorozatok kizárjuk – ne ez jöjjön már kifelé a dobozból, úgyis lát a kisfiam elég szörnyűséget, akár csak a filmelőzetesekben, még úgy is, hogy alig tévézünk. Nem élünk „színészesen” – igaz, tele van a ház verssel és dallal, és nálunk a könyv a legnagyobb ajándék, de hát ez természetes, vagy legalábbis jó lenne, ha természetes lenne. Barnust sem tereljük ebbe az irányba – szívesen szerepel, és újabban a gitárral is ismerkedik, ha lesz érzéke-kedve akár a színjátszáshoz, akár a zenéléshez, lehetőséget adunk rá, hogy kipróbálja.

Adrenalinfröccs

A színpad és a szinkron mellett van egy nem kifejezetten színészi, a színjátszással mégis szoros kapcsolatban álló tevékenysége is. Céges tréningeken működik közre, amelyek tematikája meglehetősen szerteágazó, ám valamilyen módon minden esetben a kommunikációhoz kapcsolódik, legyen szó tárgyalástechnikáról, panaszkezelésről vagy egy stresszes helyzet feloldásáról. A foglalkozás első részében az anyag elméleti részét sajátítják el a résztvevők, majd Andrea és kollégája, Hegedűs Miklós segítségével élesben, de mégiscsak tét nélkül próbálhatják ki a tanultakat: például, hogy miként lehet empatikusan felmondani, vagy hogyan szerelhető le tapintatosan egy macerás kuncsaft. Van, hogy egymás után húsz jelenetet improvizálnak – szövegkönyv természetesen nincs, csupán az tudható, hogy merre tart a történet. Ez azonban Andreát a legkevésbé sem zavarja, sőt, kifejezetten jólesik neki az adrenalinfröccs.

– Azt a fajta koncentráltságot, amit ez a tevékenység igényel, színészként is kamatoztathatom, illetve be tudom építeni a szerepeimbe azokat a döbbenetes sorsokat, amiket a tréningek során megismerünk. Egy brazil sorozat forgatókönyve sem lehet olyan izgalmas és fordulatos, mint amit az élet produkál. A magánéletben szintén sokat profitáltam a közös munkából: többször tapasztaltam például, hogy jó kérdésekkel mennyivel könnyebb megnyitni az embereket. A férjem pedig, aki Gór Nagy Mária Színitanodában tanít, szintén kipróbált néhány dolgot az osztályában, és nála is működött.

Egyetlen titka van

Ahogy manapság a színészeknek általában, úgy Andreának is rohanás az élete, mégis csak úgy árad a személyiségéből a békesség és a nyugalom.

– Amikor hazaérek a férjemhez és a kisfiunkhoz, leteszem azt a batyut, amit egész nap cipeltem, és megszűnik számomra a külvilág. Olyan szokványos dolgok töltenek fel, mint például a kertészkedés, de sütni is imádok – nagyon el tudok merülni benne, Peti pedig hagyja, hogy kedvemre alkossak. Hétvégi munkát már jó ideje egyikünk sem vállal, kivéve, ha színházról van szó. Rengeteg erőt ad a hátterem is: a nagyszülőkre mindig számíthatunk, ha Barnusra kell vigyázni, és sok barátunk van, akikkel rendszeresen összejárunk, dumálunk, röhögünk – külön szerencse, hogy ilyen jó humorú emberek vesznek körül. Jó néhány kolléga is akad köztük, van, hogy együtt is nyaralunk, mint legutóbb Horvátországban, és ilyenkor soha nem szakmázunk. Egyetlen titkom van: az, hogy a munkán kívül átlagemberként élek.

Fotók: Németh Kriszta, Juhász Gábor
Smink: Kincsesné Gurmai Mária
Frizura: Birgés Kata

A fotók a Benczúr Házban készültek.

• magyar szinkron
• szinkronhang
• urbán andrea
• sztártéma
• interjú
• hazai_sztar
• 80 éves a magyar szinkron