Szinkron vagy felirat? Vérre menő vita folyik a két oldal között

Valljuk be őszintén, szeretünk lusták lenni! Bár a csapból is az egészséges életmód folyik, de a legnagyobb élvezet, ha a villódzó tévéképernyőre bámulhatunk egy nagy adag nassolnivaló és valamilyen ártalmas innivaló társaságában. A moziterembe sem megyünk be a párunk és az aranyárban megvásárolt ropogtatni- és kortyolnivaló nélkül. Miért akarnánk az élvezetet elrontani azzal, hogy másfél-két órán keresztül apró és sokszor nehezen olvasható szövegekkel küszködjünk, jó nekünk az igazi magyar szinkron is.

Ennél a pontnál gondolom már komoly hörgésbe kezdett számtalan ellenzéki, akik szerint a legfontosabb, hogy a magyar szinkron mihamarabb "mondjon le". Mert hát azért vagyunk buták, és azért nem beszélünk sok-sok nyelven, mert mindent magyarul tolnak az arcunkba. Bezzeg a skandinávok, akik már az újszülöttet is több nyelven szoptatják, sokkal előbbre vannak. Vagy nézzük meg az amerikaiakat, a világ urait, akik szerint a világ tanuljon meg angolul, ők nem foglalkoznak szinkronizálással. (Persze, a rajz- és gyerekfilmekhez szinte minden országban elkészítik a saját nyelvű változatot.)

Így állunk jelenleg. Az ország egyik fele sok nyelven beszél, és semmit nem nézz magyarul, a másik viszont esküszik a szinkronra, és nem akarja elveszíteni.

A megoldást nagy eséllyel most sem fogjuk feltálalni, hiszen legalább olyan komplex kérdés, mint hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás.

A tények alapján Magyarország rendelkezik a világ legerősebb szinkronkultúrájával. Rajtunk kívül néhány európai országban foglalkoznak ezzel, de hiába van a hatalmas Németországban számtalan jól fizetett hivatalos szinkronszínész, még sincs akkora rajongás ott, mint nálunk.

A magyar szinkron nyolcvanhárom éves történetében a hazai színjátszás legjobbjai adták és adják a hangjukat mai napig az adásba kerülő produkciókhoz.

Tudjuk, hogy régen világhírű volt a magyar szinkron, most meg nem – teszik hozzá a fanyalgók. Ebben természetesen van némi igazság, mert ahogy minden szakmát, a szinkront is elérte a rendszerváltás szele, és bőven készültek olyan produkciók, amelyek nem érték el az addig megszokott színvonalat. Tegyük azt azért hozzá, hogy az a bizonyos szél besodort a magyar televíziókba, videotékákba rengeteg olyan filmet, amelyek elkészítését semmi sem indokolta, csak a bevételnövelés. Így ezekben nehezebb volt komoly színészi alakításokat elérni.

A magyar szinkron a kezdetek óta úgy fejlődött, mint ahogy a szél fújja a leveleket: összevissza. Persze, volt az állam, amely mindent kézben tartott, de senki nem figyelt arra, hogy a szinkron hivatalosan is szakmává válhasson. A harmincas években az alapítók a színház, a háború utáni újrainduláskor a film világából érkeztek. Onnantól kihalás vagy valamilyen személyes ismeretség útján lehetett valaki új dolgozó. Bár a Színművészeti Főiskolán sokáig volt oktatás, és a főiskolások jártak is rendszeresen a Pannónia Szinkronstúdióba vagy a Magyar Televízióba, de a rendszerváltáskor ez a lehetőség is megszűnt. Minden résztvevő a maga lelkiismerete szerint végezte a munkáját, és a legtöbben igyekeztek kiváló minőséget létrehozni. Szerencsére ez még mindig így van!

Ám a mai napig például nincs annak jogi akadálya, hogy bárki bármit leszinkronizáltasson és bemutassa tévében vagy a moziban. Néhány éve elindult egy erős és bátor kezdeményezés, hogy ez a helyzet valamikor megváltozzon.

Fontos beszélni a nézőről is. A szinkron szempontjából többféle létezik: aki szereti, és aki nem. A hardcore utálkozók kivételével, akik sikítva menekülnek minden szinkron elől, szinte minden fanyalgónak akad egy-két kedvenc magyar változata. Olyanok is vannak, akik ellenzéki létükre bizonyos produkciókat inkább magyarul néznek, mert azt mondják, úgy sokkal színesebb.

Aztán jönnek a profik, akik eldöntik, hogy melyik változatra kíváncsiak, és távirányítójuk segítségével be is állítják azt maguknak.

És természetesen az ország jelentős része nem küzd az eredetivel, hanem örömmel fogadja mindazt, amit a magyar stábok elkészítenek. Ők a legtöbb sorozat, szappanopera legerősebb rajongói, akik képesek komoly felháborodással fogadni, ha valamiért a megszokott hangjukat elveszik tőlük.

Mindegyik nézőben viszont van egy nagyon fontos közös pont. Nem érzik azt egy-egy rosszabb szinkronnál, hogy érdemes lenne a nemtetszésüket kifejezni. Nem öntik el a mozi- vagy tévéforgalmazók levelesládáit a dühödt rajongói levelek sokasága, ha valahol napvilágra kerül valami nem odaillő magyar változat. Pedig a megrendelők a nézőknek gyártanak, belőlük élnek, így ha a nézők kifejezik nemtetszésüket, a másik oldalnak lépnie kell, ha nem akarja őket elveszíteni. Vagyis sokat segítene a jelenlegi helyzeten, ha a néző bátran gyakorolná a számára a távirányító és az email által biztosított hatalmát.

Támogatom azt a nézetet, hogy a "szinkron vagy felirat" helyett erősödjön a "szinkron és felirat" gondolkodás. A technika ma már szinte mindenhol biztosítja a választás lehetőségét, így mindenki a saját kedve szerint követheti nyomon kedvenc hőse sorsát. Így legalább ez a kérdés hosszabb távon megoldódna!

A SzíDoSz-Szinkron Alapszervezete fontosnak tartja, hogy Magyarországon jelentősen javuljon az állampolgárok idegennyelv-tudása és hatékonyan javuljon az ország versenyképessége. Ez mindannyiunk érdeke. Azonban, a szinkroniparban dolgozó több ezer munkavállaló, művészek és szakemberek (színészek, rendezők, dramaturg-fordítók, hangmérnökök, vágók, gyártásvezetők, produkciós vezetők, stb.) érdekvédelmi szervezete határozottan szeretne leszögezni néhány alapelvet:

A filmek szinkronizálásának kontra feliratozásának kérdése időről időre terítékre kerül. Gyakran elhangzik az a vélemény különféle fórumokon: ha nem lenne magyar szinkron, akkor az emberek jobban beszélnének idegen nyelveken. A nemzetközi tapasztalatok nem ezt igazolják.

Nincs közvetlen összefüggés a szinkronizálás és a lakosság nyelvtudása között. Például Németországban, Svájcban, vagy Belgiumban sokan beszélnek idegen nyelveken, holott ezekben az országokban tradicionálisan szinkronizálnak. Skandináviában a televíziós tartalmak túlnyomó többsége hazai gyártású, tehát svédül vagy dánul beszélnek a filmekben, mégis sokan beszélnek angolul. Ráadásul a világ filmművészete nem csak angol, német vagy francia nyelvű filmekből áll.

A feliratos filmek térnyerése nagyban veszélyezteti a globális piaci viszonyok között működő magyar szinkronipart, amely amúgy is évtizedek óta húzódó súlyos problémákkal küzd. A filmforgalmazók örömmel és könnyedén szabadulnának meg a plusz költséget jelentő szinkrontól, amelyre kizárólag gazdasági szempontból, versenyképességi tényezőként tekintenek, figyelmen kívül hagyva annak kulturális jelentőségét.

A magyar szinkron azonban több, mint egyszerű gazdasági kérdés, a magyar kultúra része több mint 80 éve, egyidős a magyar televíziózás történetével. Tehát kulturális örökségünk, hasonlóan sok más európai országhoz, ahol szintén szinkronizálnak. (Németország, Franciaország, Olaszország, Svájc, Spanyolország, Csehország, Belgium, és még sorolhatnánk.)

Egy-egy legendás magyar színész hangja összefort és ma is összeforr kiváló külföldi színészek arcával, és egy-egy csodálatosan sikerült fordítás mondatait milliók idézgetik nap mint nap valamelyik népszerű filmből, vagy sorozatból. A világszínvonalú vagy adott esetben “silány” magyar szinkronhoz mindannyiunknak van érzelmi viszonya, mert a mindennapi kultúránk része. Az sem elhanyagolható tény, hogy a lakosság nagy része – a határokon túl is – kizárólag a szinkronizált filmeken keresztül találkozik dramatizált szöveggel, stilizált beszéddel.

Másként: szinkronizált filmek nélkül a világrepertoár, a külföldön létrehozott kulturális értékek teljesen elérhetetlenné válnak a magyar társadalom túlnyomó része számára. Ezért is fontos az írott és beszélt nyelvi minőség.

A Szinkron Alapszervezet legfontosabb célkitűzései közé tartozik, hogy a magyar szinkron kulturális örökségét megőrizze, a szinkronizálás minőségét és színvonalát emelje. A kulturális tartalmakhoz való hozzáférésben érvényesülnie kell az esélyegyenlőség elvének, így törvényi garanciát szükséges alkotni a szinkronizált filmek elérhetőségére. Egy ilyen intézkedés egyben a magyar nyelv védelmét is szolgálná.

A SzíDoSz – Szinkron Alapszervezet támogatja az eredeti nyelven, felirattal hozzáférhető filmes tartalmak megjelenésének növekedését, de garanciát kér a szinkronizált tartalomhoz való hozzáférésre. Fontos, hogy a filmek eredeti nyelven is elérhetőek legyenek, de legyen elérhető a szinkronizált változat azoknak, akik egyébként a filmes kultúrából teljesen kiszorulnának. A mai fejlett digitális technika ezt könnyen lehetővé teszi.

A szinkronizált tartalomhoz való hozzáférés törvényi garanciája megvédené a magyar szinkron kulturális értékeit, örökségét, hosszútávon segítené a magyar nyelv védelmét a médiában, esélyegyenlőséget biztosítana a határokon túli magyarok nyelvi identitásának megőrzésében, a fogyatékkal élő honfitársainknak az audiovizuális tartalmak hozzáférésében, és nem utolsó sorban megvédené a szinkroniparban dolgozó vállalkozások és munkavállalók munkahelyeit.

Rajkai Zoltán színművész, 

a Szídosz-Szinkron Alapszervezet elnöke.

• sztár
• magyar szinkron
• hazai_sztar
• 80 éves a magyar szinkron