Egyszerre színésznő és az egyetlen Magyarországon élő női parfümőr: Kiss Virág a hangok és az illatok szerelmese

Kiss Virág színésznő 150-szer játszott a Grease című musicalben, de végül a színpad helyett a szinkronstúdióban találta meg igazán a helyét. Aki meghallja a hangját, azonnal be tudja azonosítani, leghíresebb szinkronszerepe a Vad angyal Milagrosa (Natalia Oreiro). Mostanra több mint félezer filmben és sorozatban szinkronizált, 14 éve szinkronrendezőként is sikeres, a Dowton Abbey szinkronjáért díjat is nyert.

A hangok mellett az illatok is fontos szerepet játszanak az életében, hat éve parfümőrnek kezdett tanulni, mára oklevele is van az illatalkotó tehetségéről. A három magyar parfümőr közül ő az egyetlen nő, aki Magyarországon alkot. A Femina interjújában a szinkronizálás és a parfümalkotás rejtelmeiről beszélgettünk.    

Kiss Virág-interjú

- Érdekes, hogy két fontos érzékszervünkhöz kötődik a hivatásod és az új szakmád. A hang már kezdetektől nagyon fontos, meghatározó vonala volt az életednek, hisz az Operaház gyermekkórusának az általános iskolájába jártál, miközben már mikrofonközelbe is kerültél édesanyád révén, aki a Petőfi rádióban dolgozott. Kisgyerekként zenei pályára készültél? 

- Igen, alapvetően komolyzenei pályára készültem, a gyerekkórus és a Bartók Konzervatórium szolfézs-karvezetés szaka is egy komolyzenei vonal volt. Zongorista szerettem volna lenni, csak gyenge a kezem, így más irányban kellett gondolkodnom. Hangjátékokat csináltam otthon, színiskolába jártam, és rájöttem, hogy nekem a hangommal kell játszanom. Álltam színpadon is, filmeztem is, nem is keveset, de valahogy számomra a mikrofon mögötti tevékenység az igazán nagy szerelem. 

Szinkronizálni 12 évesen kezdtem el, aztán a zeneiskola miatt leálltam vele, mert a kettő együtt nem ment. 19 esztendős voltam, amikor újrakezdtem, 20 éves koromtól már elég sokat dolgoztam, és szépen építkeztem, fél év után már nagyobb szerepeket kaptam. 28 éves koromban szinkronizáltuk a Vad angyalt, onnantól tartanak igazán számon a szakmában, ekkortól dolgoztam rengeteget, volt, hogy heti hat napot. Rendezni 14 éve kezdtem el.

- A Vad angyal főszereplője, Natalia Oreiro, akivel személyesen is találkoztál, fontos mérföldköve a pályádnak, de számtalan sorozatot és filmet szinkronizáltál. Az egyik kedvenc trilógiámban, a Vissza a jövőbe-ben is volt szereped, a fiatal főhős, Marty McFly barátnőjének, Jennifernek adtad a hangod. 

- Ó, igen! Sokan szeretik, érdekes, hogy nagyon-nagyon sokaknak megmaradt. Valahogy a ’90-es és 2000-es évek eleje olyan filmeket, sorozatokat termelt, amik máig visszanézősek. Ezeket a mai napig nagyon szeretjük, és nem felejtettük el. Ha bárki kérdezi, miket szinkronizáltam, és újabbakat mondok, akkor van, aki tudja, van, aki nem, de ha egy ilyen régit mondok, mint a Vissza a jövőbe-trilógia, akkor azonnal tudják, bármilyen korosztályról van szó. 

- A Vad angyalt is mindenki nézte, az idősebb korosztálytól kezdve a tizenévesekig. 

- Nagyon szerették, és a mai napi szeretik! A TikTokon eléggé aktív vagyok már majdnem egy éve, és kérik, hogy különböző filmekből, sorozatokból mondjak jellegzetes mondatokat. Amikor a "vad angyalosat" megcsináltam, 210 ezeren megnézték. Bődületes szám volt! Egyik sem volt ennyire nagy érdeklődést kiváltó, de a Vad angyal igen, meg a Te vagy az életem. (Néhány évvel a Vad angyal után készítette a két főszereplő, Natalia Oreiro és Facundo Arana - a szerk.) Szeretik ezeket a videókat, mert mesélek egy kicsit a munkálatokról, kulisszatitkokról. Van, aki írja, hogy anno az anyukája nézte, de most már ő is látta.

- Nyilván fontos kiindulópont a külföldi alapanyag, amit szinkronizálni kell, de mi alapján lesznek számodra maradandóak a munkáid: a karakter a döntő, akinek a hangodat adod, vagy a csapat, akikkel készítetted?

- Van, hogy a csapat maradandó, van, hogy a szerep, vagy valami olyanba nyúlunk bele, mint a Downton Abbey, ami egy kultikus sorozat lett. Előfordul, hogy megérzem, abban a pillanatban, amikor készül, elválik a többitől, de van, hogy akkor még csak az érezhető, hogy jó minőségű a film. Aztán eltelik egy kis idő, jönnek a visszajelzések, kiderül, hogy egy állati jó film vagy sorozat lett, amit nagyon-nagyon sokan néznek.

Mióta digitális szövegkönyvünk van, tehát monitoron megy a szöveg, a csapatmunka is más: ha rendezek, egyszerre csak egy kollégával tudunk dolgozni, ha én beszélek a stúdióban, egyedül vagyok. A mikrofon előtt nincs az az interakció egymás között, ami volt nagyon sok évig, és ahogy még én is tanultam a szakmát. Teljesen más, amikor egymás mellett állunk, egymásra és egymásból építkezünk.

Most legfeljebb a hangját hallom valakinek, aki már elmondta a szövegrészeket, amikre reagálnom kell, vagy oda is képzelhetem a hangját. Ma már nagyon nagy képzelőerőt igényel a szinkronizálás, de persze most is vannak szép pillanatok. Egy nagyon nagy stúdiókomplexumban dolgozom, itt 13 stúdió működik egyszerre, rengeteg kolléga jön-megy, azért összetalálkozunk a régiekkel is. 

- Említetted a Downton Abbey-t, amivel szinkronrendezőként 2013-ban elnyerted az év legjobb sorozatszinkronjáért járó elismerést. Amikor elkezdted készíteni, megérezted, hogy itthon és világszerte ekkora siker lesz?

- Azt éreztem, hogy ebbe nagyon sok pénzt, energiát és tehetséget fektettek. A britek szoktak remek kosztümös sorozatokat, filmeket készíteni, ezen látszott az első pillanattól kezdve, hogy kiválik a többi sorozat közül. Először az első három évadot kaptunk meg, akkor forgatták a többit, mert akkora siker lett világszerte, hogy kérték a folytatást. Három év elteltével kaptuk meg a negyedik, ötödik és hatodik évadot, és akkor már itthon szétszedték, imádták.

Mostanra lement a Story TV több csatornáján, leadták a Dunán, most megy az M5-ön, az HBO Maxon is fönt van egy éve. Mindenhol a mi szinkronunkkal vették meg, és azzal megy. Emlékszem, az első évad sajtóvetítését a brit nagykövetségen tartottuk, és jelen voltak a szinkronban részt vett színészek is. A közösség emléke soha nem halványul el.

- A Story TV-hez szorosan kötődtél, kereken tíz évvel ezelőtt művészeti vezetőként az ott sugárzott filmek, sorozatok szinkronjának a 90-95 százalékáért te feleltél, aztán történt egy tulajdonosváltás, ami után saját vállalkozást, saját stúdiót indítottál. Vannak olyan tévécsatornák, amikkel szorosabban együttműködsz? 

- Volt egy kis saját stúdiónk, aztán most tavasszal már négy éve, hogy a hangmérnökömmel, Árvay Zolival együtt átcsábítottak a Direct Dub Studiosba (DDS). A sok Netflixen futó filmre, sorozatra hívtak bennünket, aztán itt ragadtunk. Sok TV2-s munkánk is van. Amikor sztrájkoltak Amerikában, egy fél éven keresztül görög és bolgár sorozatokat szinkronizáltunk. Nagyon jók egyébként a balkániak, remek krimiket csinálnak, mindegyik egy kicsit borongós, sötét, de nagyon eszesek. Amilyen most a szakmánkban a helyzet, sokkal jobb egy nagyobb stúdióban dolgozni, mint kicsinek lenni.

- Miknek a szinkronját készítetted a Netflixre az utóbbi időben?

- Az eltűnt lány, Szerelmi taktikák, Kleopátra, Egyiptom királynője, Egy éjszaka az óvodában, Az etikus hacker, Vesd magad a mélybe, Ellopott szív, A thaiföldi barlangi mentés története.

- Évek óta téma, hogy vajon a magyar szinkron eltűnik-e azért, mert egyre több feliratos filmet néznek az emberek. De egyrészt a klasszikus tévécsatornáknál nem ezt látom, és ugyan a sok streamingszolgáltatónál nézhetem akár nyelvtanulás céljából angolul, németül vagy más eredetei nyelven a filmeket, sorozatokat, dokufilmeket, mégis a legtöbb esetben a Netflix, az HBO Max, a Disney+, a Sky Showtime és még a sorolhatnám, felkínálja a magyar szinkront is. A streamingplatformokkal nem kevesebb, hanem több lett a szinkronstúdiók munkája?

- Nem látom azt, hogy csökkenne. Természetesen minden munkahely vagy ilyenfajta művészeti munka esetében hullámzó a megrendelések mennyisége, de valahogy mindig kiegyenlíti egyik a másikat: hol a közszolgálati tévéből, hol az HBO-tól jön több. Igen, a szinkron megmaradt, hiszen sem az idősekkel, sem a gyerekekkel, sem a nyelveket nem, vagy nem jól beszélőkkel nem lehet kiszúrni. Muszáj, hogy legyen szinkron. Szinte már hungarikumnak is nevezhetjük, hiszen olyan minőségi szinkront készítünk több mint nyolcvan éve, hogy nem gondolom azt, hogy bármikor is eltűnik.

A bérrendezés fontos lenne, abban mindig fellángolnak viták. Szerencsére jó a szakszervezetünk az új vezetőséggel, remélem, hogy tudnak valamit csinálni, mert volt egy emelés két évvel ezelőtt, de az nem elég. Az inflációt nem követi, szégyellném kimondani, hogy némelyik munkáért mennyit kapunk, de bízom benne, hogy mint sok területen, itt is rendeződnek a bérek. Optimista vagyok a végtelenségig. 

- A Mr Selfridge című sorozatnak nemcsak rendezője vagy, osztottál magadra is egy izgalmas szerepet. Mennyire van időd, kapacitásod, hogy a szinkronmunkákban ne csak rendezőként vegyél részt? 

- Elsősorban színésznő vagyok, 32 éve állok a mikrofon előtt. Ezt nem tudom félretenni, és nem is akarom. Amíg a rendezők hívnak, számítanak rám, szeretnek, addig megyek. Jóval kevesebbet persze, mint 15 évvel ezelőtt, de vannak azért olyan filmjeim, munkáim, amik kapnak egy kis figyelmet. Itt a nagy stúdión belül is több színész kollégám rendez is, hívjuk egymást dolgozni. Soha nem hagynám abba. Én ezen a két lábon állok, amihez jött egy harmadik is. 

- A harmadik láb a parfümőrködés, amit egy igen komoly tanulási folyamat előzött meg - legalábbis ott, ahol te tanultál. Öt év után kaptad készhez az okleveledet egy neves, Brazíliából származó, de Franciaországban élő parfümőrtől. Hol gyökerezik az, hogy a hangok után az illatoknak is akkora szerelmese lettél, hogy végül ki is tanultad profi szinten? 

- Mindig az illatok szerelmese voltam gyerekkoromtól kezdve, csak egy gyerek, egy tinédzser nem azonosítja, mit szeretne ezzel kezdeni, hanem tanulja azt, amit nagyon szeret, meg amire lehetősége van. Nekem a zene és a színpad jelentette a folyamatosságot. Aztán eltelik sok év, felnövünk, és sokszor van az életünknek egy olyan aspektusa, amiben hiányérzetünk van - estemben így volt. És ez az illatok birodalmához kapcsolódott.

Én kutattam a különleges parfümöket, mindig nagyon érdekeltek a különböző, érdekes, nem kommersz illatok. Volt véleményem, olvasgattam róla, az Internet térhódításával pedig kutathattam is. Szerettem volna kitanulni, de ahhoz Versailles-ba kellett volna költöznöm. Ezt a hivatásom miatt nem akartam, és az anyagi költségek miatt nem is tudtam volna megtenni. Annyira benne voltam a szinkronban, hogy nem léptem meg. De az élet olyan, ha valaminek meg kell történnie, az megtörténik.

Összetalálkoztam egy rendezvényen a Daniel Pescióval, megkérdeztem, hogy tanítana-e. Ő az én mesterem. Hat évvel ezelőtt kezdett el tanítani, online is, élőben is: nagyon sűrűn szoktunk találkozni, vagy Budapestre jön, vagy nagy ritkán én megyek Párizsba, hogy tovább fejlődjek. Tulajdonképpen a versailles-i iskolát tanítja nekem, csak magánúton, így kaptam tőle oklevelet tavaly. Nagyon dicsér, látja bennem a jövőt, a parfümőrt Magyarországon, ezért nagyon sokat segít. Március végén is jött Magyarországra. 

Az oklevéllel már nagyon szívesen megyek cégekhez, és egyre több meghívást kapok, borvacsorákhoz csatlakozom mint illatszakértő, ezekből lesz illatvacsora. Készítettünk egy ilyet Huszárik Kata barátnőmmel is. Szépen lassan az egyik szakmámból nem átmegyek a másikba, hanem a kettőt összekapcsolom. Hiszen amikor beszélek illatokról, színésznek is kell lennem, mert interaktív az egész műsor, kérdésekre kell válaszolni, improvizálni is tudni kell. Emellett kreálom otthon az illataimat: van három, vagyis most már négy, amit szívesen készítek barátoknak, ismerősöknek, és a visszajelzések alapján szeretik.

- Amikor megalkotsz egy illatot, vannak visszatérő, kedvenc illataid? Mennyire használsz olyan illatokat, hogy a végeredmény egy szélesebb célközönséget is megtaláljon? Hisz a parfümöknek sok ember tetszését el kell nyerniük, vagy személyre kell szabni, de az utóbbi az árában, elkészítési idejében és költségeiben is az exkluzív kategóriában tartozik.

- A személyre szabott illat egy teljesen más árkategória, van, hogy sok találkozóval és beszélgetéssel eltart másfél évig az elkészítése, hogy tökéletes legyen. De amikor széles körben terjesztett illatot, de niche, vagyis kézműves kategóriájút készítünk, a parfümőr egyénisége jobban benne van, mint egy nagy cég által megrendeltben. 

Tegyük fel, hogy az év virága a jázmin, így arra fűzünk fel most minden parfümöt, amit a Dior, a Chanel, az Armani, bárki megrendel a parfümőröktől, akikkel szokott dolgozni, vagy felkérnek egy újat. Nem lehet fanyar, nem lehet különleges, mert nagyon sok nő ízlését próbálják eltalálni - ugyanígy a férfiillatokkal. Ez a vonal nagyjából tízévente változik. A ’80-as években a nagyon orientális illatok futottak, az Opium parfümre biztosan sokan emlékeznek. Mindenki hordta, aki csak tudta. Aztán könnyedebb illatok jöttek. Most úgy veszem észre, mindent szeretnek, de női vonalon maradt az édes, ami néha vattacukorszerű, vaníliás, levendulás. Ezeket mindig szeretik. 

Én készítettem egy kicsit szárazabb, szantálfával kevert gyümölcsöset, és egy Balaton ihlette, nagyon könnyed, nyári illatot rózsával, hársfával, levendulával. A kettő hatalmas kontrasztban áll egymással, valakinek ez tetszik, valakinek az, de valamivel talán beletaláltam, mert sokan szeretik mindegyiket. A nagyközönség ízlését sikerült talán eltalálni, úgy, hogy mégis különleges, mert a szantálfáshoz hasonlót nem szagoltam sehol. Ezt is mondják mások is, hogy nem ismernek hasonló parfümöt.

- A parfümillat kreálása is nagyon bonyolult, de ezzel nem zárul le az alkotási folyamat, el kell juttatni a közönséghez. A nagy drogériák polcain a világmárkáktól kezdve a kisebbekig számos üveg sorakozik, a kisebb manufaktúrák a természetes összetevők hangsúlyozásával próbálnak teret nyerni. A parfümkreációidat hogyan tudod eljuttatni a közönséghez azon túl, hogy speciális esteken bemutatod őket? 

- Most jön a következő lépés, hogy üveget tervezek, és megpróbálok erre támogatókat keresni, vagy egy nagy céghez csatlakozni, akik szeretnének parfümöt kiadni. Mondjuk, egy kozmetikai cég, akinek nincs még illata - magyarra gondoltam elsősorban. Ha kapok segítséget az első illat megalkotásához, mármint az üveghez, a csomagoláshoz, a legyártáshoz, onnantól lesz a történet önjáró. Megismerik a nevemet, továbbadják. Illatkreátorból nincs sok Magyarországon, Zólyomi Zsolt és Minya Viktória, aki néha haza jön Párizsból, hisz ő ott él - melléjük csatlakozom én. 

- Ha jól értem, Magyarországon te vagy az egyetlen női parfümőr.

- Érdekes, realizálnom kellett, hogy ez valóban így van. De igen, van egy férfi, meg vagyok én nőként, és úgy egy kicsit másképp látom a dolgokat, mint egy férfi parfümkreátor. Jó is, hogy mind a két nemből jelen vagyunk, és szerintem ezen a piacon elférünk ketten.

- Főleg, hogy szerintem Magyarországon még nem sikerült magyar névvel meghódítani úgy a piacot, hogy ne csak egy kisebb webshopban vagy boltban kínáljanak üvegcséket. 

- Pont erre gondoltam, hogy jó lenne széles körben terjesztett parfümöket is kiadni, ami sok emberhez eljut. Nem titok, hogy tavaly már tárgyaltam egy magyar kozmetikai céggel. Még nem jutottunk dűlőre, de szerintem folytatjuk a tárgyalásokat, mert annyi helyen jelen vannak a termékeikkel, hogy ha ezekhez csatlakozik egy illat, az lehet egy jó start nekem is, és nekik is egy kilépés a parfümök világába. 

Cover-fotó: LEVISION-SZABÓ LEVI

• sztár
• kiss virág
• interjú
• színésznő
• szinkronhang
• magyar szinkron
• rendező
• Hazai sztár