Erős Antónia élete 6 évvel ezelőtt gyökeresen megváltozott: „Megismertem magamban egy új oldalt”

Erős Antónia élete hat évvel ezelőtt gyökeresen megváltozott. Korábban el sem tudta képzelni, hogy létezik még egy olyan erős és mély kötődés, mint a szülő és gyermek között, pedig létezik, mégpedig a kutyával kialakuló kapcsolat.

Erős Antónia kutyája

Max, a kis kék agár hat évvel ezelőtt érkezett az RTL híradósának családjába, és azóta elválaszthatatlanok. Azt, hogy milyen különleges kapcsolat tud kialakulni gazdi és négylábú társa között, szavakba önteni sem könnyű, de ahogy Erős Antónia mesél Maxról, könnyedén elképzelhetjük.

A Feminának nemcsak a kiskedvencük érkezéséről, jelleméről és családban betöltött szerepéről mesél, hanem arról is megosztja gondolatait, hogy szerinte mit jelent a felelős állattartás, és kiknek ajánlana olyan kutyákat, mint Max, vagyis agarakat.

Mikor került az életetekbe Max?

- A gyerekek szinte a születésüktől kezdve szerettek volna kutyát, mi viszont mondtuk, hogy nem, mert ez majd a mi döntésünk lesz. Aztán olyan 11–12 évesek voltak, amikor ez nagyon felerősödött bennük. Addigra már volt mindenféle állatuk: hörcsög, csincsilla stb.

- A férjemnek akkor volt egy elég erős mondata, miszerint ha lemondanak a csincsillákról és a másfél méteres ketrecről, amiben voltak, és bebizonyítják, hogy jó kutyagazdák lennének, akkor esetleg elgondolkodhatunk rajta. Természetesen ebbe egyből beleegyeztek, a csincsillákat ismerősöknek felajánlották, majd készítettek egy prezentációt arról, miért jó, ha van kutya.

- Tulajdonképpen ezzel egy időben ők hárman arról is elkezdtek beszélni – mivel én ezt már kész információként kaptam meg –, hogy egy agár kellene nekünk. Utána azt is kiderítették, hogy létezik egészen pici, a legkisebb agárfajta, a kis olasz agár. A következő pillanatban a férjem már nézte is, hol lehet ilyen kutya.

- Magyarországon kevés tenyésztő foglalkozik vele, így teljesen véletlenül akadt rá egy hölgyre, aki kis agarakkal foglalkozott, és pont született egy alom, amiben volt egy kisfiú, kék színű – ami igazából szürke, de blue-nak hívják. Így rettentően jól összeállt a történet.

- Ez még a Covid-időszakban történt, de ő nem „Covid-kutya”, mert mi éltük az életünket, én minden nap dolgoztam, a gyerekek online tanultak, tehát nem voltunk bezárva.

- Ettől függetlenül többet voltunk otthon, és vállalhattuk azt a felelősséget, hogy megszokjuk a közös életet egy kutyával, tehát nagyobb esélyünk volt rá, mint egy évvel korábban vagy később.

- A Covid következményeként nem tudtuk őt megnézni, csak fényképeket és videókat kaptunk róla. Majd egy májusi napon mentünk el megnézni, és akkor mondta Fanni, hogy haza is vihetitek. Arra nagyon emlékszem, hogy hátul egy kis dobozban volt Max a két gyerek között, mi elöl ültünk, és én azon gondolkodtam: „Atya úristen! Ez most hogy lesz?”

- Nekem addig nem volt kutyám, nagyon nehéz volt elképzelnem, hogy együtt éljek egy kutyával, még akkor is, ha cuki volt.

Most viszont azt mondom, nem tudom elképzelni, hogy valaha ne legyen kutyánk.

Hogyan jött a többieknek az agár? Nem féltetek tőle, hogy túl sok mozgást igényel?

- Úgy, hogy a fiam bedobta az ötletet, hogy agár. Nem tudom pontosan miért, azt tudom, hogy kiskorukban találkoztak afgán agarakkal külföldön, és nagyon tetszett nekik.

- Először mondtam, hogy nagy testű, tehát felejtsék el. Aztán mégis az agár-ötlet ment tovább, és így derült ki, hogy van olyan fajta, ami egy társasházi, nem túl nagy lakásban is kényelmesen éldegélhet.

- Közben az is kiderült róla, hogy nagyon jó természetű, nem vagy rá allergiás, mert nem hullajtja a szőrét, családbarát, és szeret velünk lenni. Annyira, hogy valakin vagy valakinek az ölében mindig fekszik, muszáj, hogy odaérjen hozzánk, nem bírja ki, ha a kanapén vagyunk, hogy ne bújjon oda. Jó idegrendszerű, jó fajta kutya.

- Pont a napokban ment újra egy beszélgetés Korom Gáborral, akinél mi is tanultunk arról, hogyan kell együtt élni és bánni a kutyával. Ott is szó volt arról, mennyi tévhit van az agarakkal kapcsolatban. Ő mint szakember, és a társai is nagyon ajánlják az agarakat, mert annyira jó természetük van, és ezt én is abszolút meg tudom erősíteni.

- Az, hogy „állandóan futnia kell”, nem igaz az agárra. Kell mozognia, naponta három-négy alkalommal kimegyünk, fut is, de nem folyamatosan és nem versenyez. Csak kifutja magát, ugrál, amit hatévesen már egyre ritkábban tesz, utána pedig békésen alszik és pihen.

- Rettentően jó természetű fajta, és valószínűleg egy nagyon jó fej egyedet is kifogtunk. Amennyi tapasztalatom van, és azóta rengeteg agár-tartóval beszélgettünk is, én még nem hallottam olyat, hogy bárki megbánta volna. Inkább azt, hogy ha még lenne kutyája, csak agarat szeretne.

Neked miben változott az életed, amióta van benne egy kutya?

- Hat évvel ezelőttig nem láttál volna bokáig érő vízhatlan kabátban és csizmában robogni hóban, sárban, esőben, mert egyszerűen nem mentem ki. 20 fok alatt nem tettem ki a lábam a lakásból.

- Az, hogy naponta három-négy alkalommal, reggel, este, bármikor egy kutyával sétálok, teljesen természetessé vált. Olyan, mint amikor gyereked lesz és be kell menni a homokozóba. Ez lett a normális, tehát minden szempontból megváltoztatta az életemet.

Azt sem lehet igazán leírni, milyen érzelmi viszony alakul ki egy kutyával, ahogy azt sem, milyen egy gyerekkel.

- Ezt talán csak az írók és költők tudják igazán megfogalmazni. A kutyával is egy nagyon különleges kapcsolat alakul ki, egészen más, mint az emberekkel, mégis nagyon bensőséges és fontos.

- Megismertem magamban egy új oldalt is. Például nincs olyan, hogy nem mosolyogsz egy kutyára. A gyerekedre sem mindig mosolyogsz – főleg kamaszkorban –, de egy kutyára nem tudsz nem mosolyogni.

- Nagyon sok mindent hozott az életembe: azt, hogy rendszeresen levegőn vagyok, egy még felelősségteljesebb gondolkodást, hiszen mindig szem előtt kell tartani, hogy ő jól legyen. Ha elutazunk, hova kerüljön, kire bízzuk, vigyük-e magunkkal vagy ne. Egészségileg is rendben legyen.

A felelős állattartásnál én mindig a „felelős” szót emelném ki.

Szerinted hogyan néz ki a felelős állattartás?

- Elsősorban mindenkinek azt mondanám, hogy százszor gondolja meg, hogy bármilyen állatot – nem csak kutyát – maga mellé fogad-e. Soha ne vegyél ajándékba állatot, mert ez elköteleződés, és ha nem felelősen csinálod, akkor rosszul csinálod.

- Egy kutya az életed, a családod része. Ha egyedül élsz, akkor ti vagytok a család. Nincs helye önzésnek, mert ugyanúgy fontos az ő igénye is, például, hogy ne hagyd otthon egész nap reggeltől estig. Akkor ne legyen kutyád. A macska elvan egyedül, de egy kutyának szüksége van rád.

- És megjegyzem csendesen az anyagi részét is. Ha ezeket az elképesztően magas állatorvosi költségeket nem tudod kifizetni – márpedig nincs állami ellátás állatokra –, ezt is végig kell gondolni. Annál rosszabb nincs, amikor tudod, hogy beteg a kutyád, de nem tudod kifizetni a kezelését, az operációt, vagy a megfelelő védekezést, táplálékot.

- Azt mondom, ezt próbáld úgy végiggondolni, mintha gyereket vállalnál. Ha nem is egy életre, de az életed egy jelentős szakaszára felelősséget vállalsz, és nem csinálhatod rosszul.

Mit üzennél azoknak, akik szintén olyan kutyát szeretnének, mint Max?

- Bármikor, bármennyit! Mi is mindig kacérkodunk azzal, hogy legyen egy társa, de ezt még nem mertük meglépni, mert vannak feladatok vele, és tényleg felelősséget kell vállalni.

- Viszont én ezt a kutyafajtát mindenkinek tudom ajánlani, gyerek mellé, idősebb emberek mellé, bárkinek.

- A legfontosabb, hogy mindenki nézzen utána, melyik kutyafajta milyen. A gyerekek prezentációja is ezért volt jó, mindenkinek ezt kellene csinálnia. Meg kell nézni, hogy az a fajta, amit kinéztél, akár mert láttad egy hírességnél, illik-e az élethelyzetedhez és a személyiségedhez, mert a kutyának is van ilyen.

- Ha azt látod, hogy valami nem stimmel, el kell engedni, akkor is, ha nagyon szeretnél egy olyan kutyát, mint Kim Kardashiannek van. Ez nem divatcikk, nem táska, ezt el kell felejteni.

- Nem azt kell nézni, megy-e a ruhádhoz, hanem azt, hogy a te életedbe illik-e. Vagy felelősen ki kell mondani a végén, hogy nem vállalok kutyát, ami még mindig tisztelendőbb, mint azt látni, amit egyesek az állataikkal művelnek.

- Szigorúbb törvényekre lenne szükség. Most, hogy lesz egy olyan minisztérium, ami ezzel foglalkozik, bízom benne, hogy az állatvédelem is sokkal nagyobb hangsúlyt fog kapni.

Ha a te életedben is fontos szerepe van a kutyádnak, akkor van egy jó hírünk: május 1-jén a budapesti Városliget Nagyrétjén rendezik meg az év egyik legnagyobb kutyás eseményét, a DOGZ Fesztivált.

Ezen az oldalon tudsz jegyet vásárolni, az egyszeri belépés díja 1000 Ft, ami a helyszínen teljes egészében levásárolható, ráadásul ajándék is jár a jegy mellé: választhatsz DOGZ repoharat ásványvízzel vagy kitűzőt is. A belépés 18 év alatt és 65 év felett ingyenes, de regisztrációhoz kötött. 

Cover-fotó: RTL

• erős antónia
• kutyatartás
• kutya és gazdi
• híradós
• dogz fesztivál
• exkluzív
• interjú
• Hazai sztár