Energia- és élelmiszerválság: Kiút a kutyaszorítóból – így csinálják a krisnások (x)

Te tudtad, hogy a II. Világháború idején jelent meg a legtöbb könyv az önellátásról? Nem véletlenül. Egy komoly életmódbeli átalakulás kapujában állunk. Ami most történik velünk, az lényegében érték-kiegyenlítődés, amelyet fogyasztási szokásaink idéztek elő. A Krisna-hívők arra is fel vannak készülve, hogy a jelenleg kialakult válság hatására hosszabban fognak kígyózni a sorok ételosztásaikon. De ahhoz, hogy a krízis gyökeréig lenyúljunk, elkerülhetetlen az egyén felelősségének felismerése és az életmódváltás.

Időzített bomba volt az élelmiszerválság

Az önellátó gazdálkodásban 10 alapszükséglet kategóriát határozhatunk meg, ilyenek az energia és az élelmiszer is, amelyek fontosak a minőségi emberi élethez. Az, hogy ezeket milyen módszerrel elégítjük ki, az a nem mindegy. A fogyasztói kultúrában, az iparosodás utáni időszakban az emberiség fenntarthatatlan megoldásokhoz folyamodott. A fosszilis tüzelőanyagok használata népességrobbanással járt. Az 1800-as évektől kezdődően az emberi populáció együtt nőt a szén, az olaj és a földgáz intenzív felhasználásával. A kényelmi szint növekedése, az olcsó üzemanyag címén a városi körülmények javulásával járt. Ennek azonban ára volt, amit mindig a természet fizet meg. A tőzsdéken sajnos nem jegyzik azt, hogy mennyi volt a kinyert energiához képest a környezetpusztítás mértéke. Egyetlen energiahordozó sem kerül olyan összegért értékesítésre, mint a befektetett környezetpusztítás valódi értéke. Most vagyunk abban az időpillanatban, amikor ez a kibillenés, ez az érték a helyére kerül. Bármennyire is fájdalmas vagy hihetetlen, a nem megújuló energiahordozóknak ez áll közelebb a valós pénzügyi értékéhez, amit most látunk.

Fenntarthatatlan fejlődés

Amikor a folyamatos életszínvonalemeléssel és a kényelmesebb körülmények megteremtésével saját magunknak próbálunk jobb lehetőségeket, ún. jólétet biztosítani, akkor ez majdnem mindig sérti a természetes változatosságot. A ma megszokott nagyüzemi gazdálkodásban alkalmazott technológiák általában tönkreteszik a talajéletet és csökkentik az agrobotanikai változatosságot. Az emberiség 3000 féle élelemnövényt ismer, ám ebből csak 20 fajt termesztünk nagy mennyiségben! Mert kényelmes, kezelhető, pénzügyileg ez éri meg. Az agrobotanikai változatosság 100 év alatt 75%-kal csökkent, a régi tájfajták háttérbe szorultak. Itt nem egy nosztalgia életérzést szeretnénk táplálni, ez a fennmaradásunk súlyos veszélyeztetése. A változatosságban megvan a természet alkalmazkodási képessége a megváltozó körülményekhez, amit mi kiiktatunk. Pl. csak az almának van 15000 fajtája. Súlyosan száraz, aszályos időjárás hatására az egyik évben 40 almafajtából 8-10 jól teljesít, 30 pedig nem. A maradék 30 viszont a csapadékos években fog jól teljesíteni, amikor a szárazságtűrő 10 fajtára nem számíthatunk. A nagyüzemi termesztésben ugyanakkor összesen 8-10 fajta van terítéken. Az évszázadok alatt kialakult tájfajták, a nagyüzemi gazdálkodásban mellőzött típusok halálra vannak ítélve, nem lesznek átoltva, egyszerűen kihalnak. Ennek egy idő után meg kell fizetnünk az árát. Ez történik most.

Személyes igények és az egyén felelőssége

Az emberiség évezredeken keresztül a megújuló forrásokhoz nyúlt, ilyen a tűzifa is. Ám az utóbbi 400-500 évben hatalmas mennyiségű erdőt pusztítottunk el, ma már nincs elegendő hazánkban a népesség ellátására. Ideális esetben a köröttünk lévő természetes környezet erdősültségének aránya 50% lenne. Ma ennek a töredékével rendelkezünk - Magyarországon kis jóindulattal 22%. 

Az egyetlen lehetőségünk jelenleg, hogy a megújuló energiaforrásokhoz nyúlunk - Nap, szél, földhő. Ugyanakkor a felhasználást is csökkenteni kell, hőszigeteléssel, passzívház technológiák használatával, na és persze a személyes igények csökkentésével. A magyarok pl. 3,6 hektáros ökológiai lábnyommal rendelkeznek a rendelkezésre álló 2,2 hektár helyett. Ami azt jelenti, hogy 30%-kal kellene csökkenteni az energiafelhasználást. Az étel, a ruha, az internet, az áram, a közlekedés, az egészségügy szolgáltatásai és termékei, nem beszélve a szórakozásról, egyszóval minden energia.

Megpróbálhatjuk az energiaéhségünket a nehéziparra kenni, és azt mondani, hogy mi kisemberek úgysem fogyasztunk vagy szennyezünk annyit, de az ipar a mi megrendeléseink és a vásárlóerőnk alapján dolgozik. Kereslet-kínálat.

 A jelenlegi élelmiszerár-válság oka, hogy a Föld lakosságának 98%-a „gázolajat fogyaszt”, vagyis a gázolajtól függ az élelmiszer mennyisége. Ám végesek a készletek. A talajmegújító mezőgazdaság, a családi vagy kisközösségi önellátó gazdálkodás helyes irány lenne az emberiség számára. Az ökológiai gazdálkodással és vegetáriánus életmóddal képesek lennénk ellátni a Föld népességét. Kísérletek bizonyítják, hogy a termésátlagok ugyan nem változnak, az élelmiszerek beltartalmi értéke azonban messzemenően javul biointenzív megoldásokkal… és ne felejtsük el, hogy amit ma a mezőgazdaság megtermel élelmiszert, annak 30-40%-a szemétbe kerül. Ez nem csak hulladék, hanem óriási energiaveszteség is! Ezért is olyan fontosak az élelmiszermentő programok, amiben pl. a krisnás Ételt az Életért ételosztó alapítvány is részt vesz, amely évente 150 tonna élelmiszert ment meg attól, hogy az a szemétbe kerüljön, helyette pedig a rászorulók asztalára varázsolnak belőle ebédet.

A „Beszélgetések az önellátásról” könyvsorozatot 2011-ben kezdték el összeállítani az Öko-völgy Alapítvány kutatói. A csapat hosszú időn keresztül Krisna-völgyet használta fő kísérleti területének, Közép-Európa egyik legnagyobb, közel 300 hektáros ökofalvát. A biogazdálkodás és az ökologikus életmód alapjainak minden részletét megismerhetjük egyetlen, 3 kötetes könyvsorozatból. Valódi inspiráció a fenntarthatósághoz és igazi „túlélő biblia” életmód-váltóknak, azoknak, akik békés és biztonságos alternatívát keresnek napjainkban.

 A kötet megvásárolható itt.

(Képek forrása: Krisna-völgy)

• élelmiszer
• válság
• energia
• energiaválság
• Hazai sztár