Kovács Patrícia és Szabó Kimmel Tamás szinte már elválaszthatatlanok

Március 16-án mutatta be az Orlai Produkciós Iroda John Osborne Dühöngő ifjúság című klasszikusát a Belvárosi Színházban Znamenák István rendezésében Nádasdy Ádám új fordításában. Osborne 1956-ban született drámája, amely eredetileg a Nézz vissza haraggal (Look Back in Anger) címet viselte, több mint hatvan évvel ezelőtt egy nemzedék, a "dühös fiatalok" generációjának névadója lett.

A történet középpontjában három huszonéves fiatal áll, akik egy lepukkant, tetőtéri albérletben élnek: Jimmy (Szabó Kimmel Tamás), aki elégedetlen a munkájával, a helyzetével, az életével, ezért aztán a hozzá legközelebb állókba köt bele folyamatosan: a feleségébe, Alisonba (Kovács Patrícia) és a barátjába, Cliffbe (Ötvös András). Az előbbi szótlanul tűri a folyamatos ócsárolást, amelynek fő alappillére férje szerint az, hogy nem elég okos, és hogy jómódú, középosztálybeli családból származik, ami Jimmy szerint megvetendő, és semmiképpen nem követendő példa. Kritizálja a feleségét, mert az szerinte túl passzív, miközben ő maga ugyan egyetemi diplomáját szerzett, de dzsessztrombitásként boldogulna, miközben egy cukorkás standot vezet, amiért nem dolgozott meg, az egyik barátja édesanyja ajándékozta neki.

Bár az eredeti mű alapján a férfi egy huszonéves fiatal, könnyen helyettesíthető egy mai harmincassal, aki elhúzta az egyetemi tanulmányait, de még a diplomaosztója után sem találja a helyét. Dühét saját bizonytalansága miatt is másokon tölti ki, elveszettségét bántó megjegyzésekkel és mások folyamatos támadásával leplezi. Alison pedig a bántó szavak okozta sebek fájdalmát álcázza azzal, hogy érdektelenséget mutat, miközben a férje szapulja, ezzel pedig csak tovább szítja Jimmy dühét. 2018-ban egyre nehezebben érthető, egy nő miért tűri a családon belüli erőszaknak ezt a formáját: a folyamatos lelki terrort, a megaláztatást, aminek a hatására idővel olyan értéktelennek érzi magát, mint amilyennek a férje leírja, és már azt is fél vele megosztani, hogy a közös gyermekükkel várandós.

Kovács Patrícia sokszor szavak nélkül, mindössze a megtört, könnyes pillantással is tökéletesen játssza Alisont, akiben a látszat ellenére nagy belső viharok dúlnak. Aki az egyik pillanatban menekülne, míg egy következőben, amikor Jimmy kivételesen jókedvű, és a karjába kapva cipeli az ágyba, hálás és boldog, hogy a férje szereti. Szabó Kimmel Tamás ilyenkor szerethető, majd a következő percben, amikor ismét elégedetlen, arrogáns és önelégült, legszívesebben ordítana vele az ember, amikor pedig végre megnyílik, szánja az ember. Talán azért is tudják ennyire pattanásig feszíteni a húrt, mert két színész a Várj, míg sötét lesz és a Vőlegény után az Orlai Produkciós Iroda harmadik darabjában játszik együtt egymással bonyolult érzelmi kapcsolatba kerülő embereket. 

Amikor Alison és Jimmy, valamint a színpad és a nézőtér közti feszültség már elviselhetetlen, Ötvös András humorral oldja a nyomasztó légkört. Ő az ütköző a házastársak között. Ő az, aki rögtön vevő Jimmy bolond ötleteire, és aki próbálja helyretenni, ha túl messzire ment, és ő védi Alisont Jimmyvel szemben, próbálja a nőt vigasztalni és jobb kedvre deríteni. Bár ez a hármas együttélés számára is sokszor nyomasztó, még rosszabbul érezné magát, ha lakótársai közül bármelyiket elveszítené, nélkülük az egyszerű élete még sivárabb lenne.

A trió életét Alison barátnőjének érkezése borítja fel. Helena (Járó Zsuzsa) ugyan színésznőként a szabadság szimbóluma is lehetne, de a Chanel-kiskosztümjében, kimért magatartásával Jimmy szemében ő is ugyanannak a megvetendő rétegnek a tagja, mint Alison szülei.

Helena azonban csak addig magabiztos, amíg Alison életének irányításáról van szó: felhívja a barátnője apját (Papp János), hogy vigye haza a várandós lányát, de miután apa és lánya távoznak, ő a lakásban ragad, átvéve Alison helyét. A darab végére Helena, Jimmy és Alison is megkapja az élettől a maga kijózanító pofonját, a kérdés csak az, kinél meddig tart az ébredés időszaka.

• sztár
• kovács patrícia
• szabó kimmel tamás
• Hazai sztár