Csuja Imre ilyen nevetséges helyzetbe került Brad Pitt előtt

Csuja Imre a rengeteg színházi előadás és önálló versest mellett az elmúlt évek során számos hollywoodi szuperprodukcióban is feltűnt kisebb-nagyobb szerepekben. Az 56 éves színművészt láthattuk például az Oscar-díjra jelölt Redl ezredes című háborús-történelmi filmben Klaus Maria Brandauer oldalán, de forgatott egy rövid jelenetet Brad Pitt-tel is.

- A görög drámáktól kezdve az újabb klasszikus darabokon át a kortárs színművekig szinte mindenféle előadásban kipróbáltad már a tehetséged. A Színházi Adattár 113 előadást köt a nevedhez, az IMDb pedig közel száz játék- és tévéfilmet, illetve sorozatot. Több mint harminc év alatt olyan híres magyar rendezőkkel dolgoztál együtt, mint Szabó István, Janisch Attila, Mundruczó Kornél vagy Török Ferenc. Biztosan belekeveredtél néhány vicces helyzetbe is.

- Igen, például a Redl ezredes forgatásán tudtam meg, hogy én vagyok Klaus Maria Brandauer szárnysegédje. Mentem egyik reggel a forgatásra, és ott ült Brandauer meg a tolmácsa. Én persze előre felkészültem, mert volt egy osztálytársam, aki perfektül beszélt németül, és megkértem, hogy nyolc-tíz mondatot fordítson már le nekem, és tanítsa is be őket, hogy bemutatkozhassak neki.

- De mi lett ennek a vége?

- Olyan jól sikerült a bemutatkozásom, hogy Brandauer elkezdett velem beszélgetni, én meg ott álltam bénultan, és azonnal mondtam a tolmácsnak, hogy ne haragudjon, de valójában egy szót se tudok németül, ezt a pár mondatot is csak a tiszteletére tanultam meg. Erre Brandauer felugrott, ordítva-röhögve elmenekült, és persze azonnal elmesélte a meghökkentő esetet Szabó Istvánnak.

- Fiatalkorodban voltak példaképeid? Rajongtál valamelyik színészért?

- Kern András hamar az egyik példaképem lett, miután felfedeztem, hogy milyen félelmetesen egyszerűen játszik, és hogy ettől mennyire emberivé válik. Arról nem is beszélve, hogy azonnal elhiszem neki, hogy azzá az emberré változik, akit éppen alakít. De mondhatnám még Garas Dezsőt vagy Páger Antalt is, és utóbbit most nem azért emelem ki, mert idén megkaptam a Páger-gyűrűt. Mindkettejüket nagyon nagyra tartom.

- Velük játszottál is?

- Nem, csak lentről a nézőtérről néztem őket. Őze Lajossal sem léptem együtt a színpadra soha, de egyszer egy egész éjszakát végigbeszélgettünk az egyik forgatáson, aztán később el is mentem hozzá, ő pedig türelmesen végighallgatott. Elmondtam neki Adytól A tűz márciusát, amire csak annyit reagált, hogy „ide figyelj, ez nem Petőfi!” Sokat beszélgettünk később, tőle például fontos útravalót kaptam az Ady-versek mondásához.

- Könnyen áteveztél a színpadról a filmekbe?

- Amikor megkérdezik tőlem, hogy miként lehet bekerülni egy filmbe, viccesen csak annyit szoktam mondani, hogy nem kell mást tenni, mint tíz évig a filmgyárban ebédelni. Én is ott dolgoztam a legtöbbet a szinkronmunkák miatt, és ott bizony tényleg sok mindenkivel meg lehet ismerkedni. Például Janisch Attilával is így hozott össze véletlenül a sors. Az asszisztensét ismertem, azt nem is tudtam, hogy Janisch forgat, de egyszer csak felhívott, hogy menjek be hozzá egy próbafelvételre.

- Hogy sikerült?

Bementem, de elsőre szerintem nem is tetszettem neki annyira, viszont elég jól megcsináltam a jelenetet, ezért kihívott még egyszer, majd megkérdezte, hogy hozzányúlhat-e a hajamhoz. Mondtam neki, hogy persze, azt csinál, amit akar. Egy buszsofőrt kellett eljátszanom a Hosszú alkonyban, Janisch pedig később azt mesélte, hogy akkor még fogalma sem volt arról, hogy ki is vagyok, de amíg Törőcsik Marival felvettek egy jelenetet, Attila megnyírt engem. Pontosabban inkább megtépett, tényleg durva fejem lett a végén, én meg fél óra alatt még buszt vezetni is megtanultam. Végül nagyon tetszett mindkettejüknek a jelenetem, és tulajdonképpen Janisch fedezett fel a filmek számára, mert utána találtak meg aztán többen is, más rendezők. A Portugált például már 18 éve játsszuk, abból is lett egy film, aztán jött Mundruczó Kornél, az Üvegtigris, a Moszkva tér, a Para, az Argo, a Valami Amerika 2. Nem is tudom most hirtelen az összeset felsorolni.

- Szerepeltél hollywoodi szuperprodukciókban is, például a John le Carré-regényéből készült Suszter, szabó, baka, kém című kémfilmben vagy Robert Redford és Brad Pitt oldalán a Kémjátszmában, amit Tony Scott rendezett. Brad Pitt-tet milyennek találtad?

- Imádtam vele dolgozni, mert igazán jó fej csávó, és még annál is nagyobb színész. Rád néz, és a szemedből játszik. Egy berlini kocsmárost alakítottam, és az egész szövegem mindössze annyi volt, hogy „nein”. Ezért nevetek most, mert az milyen már, hogy bekerülsz egy ilyen pali mellé, és akkor van egyetlen egyszavas mondatod, ráadásul az is németül.

Fotók: Femina.hu, MTI/Hévizi Mónika

• csuja imre
• sztártéma
• interjú
• brad pitt
• szabó istván
• Hazai sztár