"Eldugott kis helyeken találkozgattunk" - Trokán Nóra titkos randijáról mesélt

Trokán Nóra a munkából a randira beeső, farkaséhes ápolónőt alakít a Chili vagy Mango sorozat epizódjában, és alaposan megizzasztja a főszereplő ételkritikust, Zénót, aki minden képességét latba vetve igyekszik levenni a lábáról. A színésznővel a karakteréről, vakrandikról és párkapcsolatokról beszélgettünk.

- Egy huszonnégyórázó, kimerült és meglehetősen arrogáns nővért játszol, akinek az első dolga, hogy beleeszik Zénó angol reggelijébe, és folyamatosan megjegyzéseket tesz a fiú finnyáskodására. Mit szólsz a karakteredhez és a Zénó típusú fiúkhoz?

- Zénó karaktere nem áll közel hozzám, nem hiszem, hogy szívesen randiznék vele. Egyébként én mindenevő vagyok, alapvetően nem tudok mit kezdeni a fanyalgó ételkritikusokkal. Persze azért az én karakterem is el van túlozva, hiszen ez a sorozat célja, hogy minél extrémebbek legyenek a szituációk és a szereplők.

Nem kell Zénó típusú fiúnak lenni ahhoz, hogy az embernek elmenjen a kedve egy ilyen lánytól. Első randin az ember nem viselkedik így. Ha egy ilyen lány ülne velem szemben, lehet, hogy én is ledöbbennék. Szerintem bunkóság az első randin beleenni a másik kajájába a megkérdezése nélkül. Ha már pár éve együtt élek valakivel, akkor nyilván más, de ismeretlenül azért ez elég húzós.

- Milyen számodra egy ideális randi?

- Az az igazság, hogy nem nagyon ismerem ezt a műfajt, hogy randi. Nem szoktam ismerkedni, nem is igazán voltak klasszikus randijaim. Vakrandim például még soha. Nem adtam esélyt az életnek, hogy ilyen helyzetbe kerüljek, és mindig hosszú ideig tartó kapcsolataim voltak. Érdekes módon a baráti társaságomban sem nagyon akad olyan, aki mondjuk vakrandizna.

Jó példa arra, hogy mennyire le vagyok maradva ezen a téren, hogy szerintem az utolsók között hallottam a Tinderről, és az ismerkedésnek ezt a módját inkább nyomasztónak találom. Bár személy szerint nem volt hasonló tapasztalatom, azért tisztában vagyok vele, hogy színésznőként nehezebb lehet párt találni. Van olyan kolléganőm, aki panaszkodott már rá, hogy nehéz ismerkednie, elbizonytalanítja, hogy ki miért közeledik hozzá.

- Ha mostanában nem is, tinédzserként biztosan randiztál. Milyen volt az első randid?

- Az első "randim" az első szerelmemmel mai szemmel nézve nagyon szép emlék. Egy iskolai vízitáborban történt, tizenéves koromban, és titkos, stég alatti találkákkal kezdődött, mert az elején még titkolni akartuk a dolgot a többiek előtt. Ettől persze csak még izgalmasabb lett a dolog. Emlékszem, hogy eldugott kis helyeken találkozgattunk. Aztán persze felvállaltuk a kapcsolatunkat, klasszikus gimis járás lett belőle.

- Zénó az egyéjszakás kalandokat hajtja. Mi a véleményed az ilyen fiúkról?

- Nem tudom, hogy milyen lelkiállapot vagy életszakasz kell ahhoz, hogy az ember azt mondja, neki mindegy, csak valami legyen, ebben biztosan van egyfajta kétségbeesés. De nyilván akad olyan is, akit a kíváncsiság hajt. Az egészséges szintig talán izgalmas lehet, de egy idő után az ember megcsömörlik.

Dumáltam erről fiúkkal, és azt tapasztaltam, hogy az egyéjszakás kalandok tömkelege után kiégnek. Rájönnek, hogy ennek tulajdonképpen semmi értelme, és aztán kétségbeesetten keresni kezdik a szerelmet. Én úgy gondolom egyébként, hogy alapvetően mindenki, még az ilyen srácok is a szerelmet keresik. A baráti körömben például nincs olyan fiú, aki az egyéjszakás kalandban a kalandot keresi, hanem az esélyt. Ebben benne lehet ragadni, ha az ember nem találja az igazit.

Érdekes módon egyébként az elköteleződésben látok most elég nagy generációs különbséget. A nálam fiatalabb generáció tagjai, tehát a most 20-23 éves fiatalok sokkal határozottabbak a jövőjüket illetően. Be merik vállalni, hogy ilyen fiatalon megházasodnak. A harmincasokon látom azt, hogy sokan még keresik az igazit, nem akarnak elköteleződni, félnek a gyerekvállalástól, a fiatalabbak viszont nem paráznak, és jöhet az esküvő, a gyerek is.

Nem azt akarom mondani, hogy bármelyik jó vagy rossz lenne, de érdekes jelenségnek tartom. Vajon mi történhetett a világban, miért alakult így, hogy a harmincasok félnek az elköteleződéstől, és miért nem para a srácoknak most elvenni a barátnőjüket? Persze a házasságnak bármi lehet a kimenetele, mindegy, hogy húsz- vagy negyvenévesen házasodik az ember.

- Említetted, hogy mindig hosszú kapcsolataid voltak. Nem érzed azt, hogy kimaradtak az életedből a nagy kalandok, hogy nem élted ki magad?

- Én úgy hiszem, hogy titkon az emberek valójában pont attól félnek, hogy lemaradnak az igazi szerelemről, az igazi társról. Szerintem inkább ez hiányozhat egy embernek, nem az, hogy úristen, nem éltem ki magam. Attól, hogy kihagytam az egyéjszakás kalandokat, igenis nagyon sokat éltem, sokféle érzelmet, csalódást, fájdalmat, örömet megtapasztaltam a kapcsolataimban. Szerencsésnek érzem magam ilyen szempontból, mert minden időszakomban megtaláltam azt az embert, akire vágytam, és azt a kapcsolatot, amire akkor szükségem volt.

• sorozat
• sorozatsztár
• trokán nóra
• réti adrienn
• fullajtár andrea
• keresztes tamás
• stefanovics angéla
• kovács lehel
• Chili vagy Mango
• lisztérzékenység
• első randi
• Hazai sztár