A Konyhafőnök sztárja felfedte a luxuséttermek titkait

Nemrég volt szerencsénk találkozni Bernáth Józseffel, a Konyhafőnök népszerű séfjével, és kifaggatni nemzetközi karrierjéről és a szakácskönyvében rejlő egyediségről.

- Sugárzik önből a magabiztosság és a céltudatosság. Mi ennek az alapja?

- Régen korántsem voltam ennyire céltudatos és magabiztos. Azt, hogy ma már az vagyok, az Angliában töltött éveknek köszönhetem. Ott tanultam meg, hogy egy szakács sikeressége azon is múlik, hogyan tudja magát eladni. Persze a legfontosabb, hogy ez komoly szakmai tudással is párosuljon - azt még Lyonban szedtem magamra.

- Ha már Lyont említi, számomra már-már az is meseszerű, ahogyan a nemzetközi karrierje indult. 2010-ben meghívást kapott a két Michelin-csillagos francia séf, Nicolas le Bec lyoni éttermétől. Mit érzett, mit remélt, amikor elindult erre a nagy kalandra, és mi volt a valóság, amivel szembesült?

- Nicolas le Bec számomra a világ legízesebben főző szakácsa. Azt terveztem, hogy mellette fogok sztázsolni, és ez idő alatt minden fontos konyhai trükköt elsajátítok tőle. Ehhez képest csak az első két hétig viselte gondomat, azután a helyettes séfre bízta a betanításom. A következő öt hónap nagyon kemény volt. Napi 14–16 órát dolgoztunk hetente hat napon keresztül. Volt olyan pillanat, amikor megfordult a fejemben, hogy hazajövök, de végül maradtam. Másfél év után éreztem úgy, hogy szívesen betekintenék más éttermek kulisszái mögé is.

- Lyon után, rövid budapesti megállással, London következett, az ugyancsak kétcsillagos L’Atelier de Joël Robuchon étterem. A névadó francia séf 25 Michelin-csillaggal abszolút világrekordernek számít. Milyen az a gasztronómia, amelyet az ő neve fémjelez?

- Le Bec-hez képest sokkal technikásabb, tálalásban rendkívül nehéz és összetett ételek készülnek Robuchonnál. Vagyis a nevét viselő étteremben. Itt Xavier Boyer és Aurélie Altemaire volt a mentorom. Reggel 7:30-kor kezdtünk a 16 séfet számláló konyhán, hogy ebédre mindennel készen legyünk. A munkatempó még a Lyonban megszokottnál is feszítettebb volt - sokszor az utolsó vendég távozásakor vettem csak észre, hogy aznap nem ittam semmit.

- Ön szerint a világ legjobbjainak választott éttermeket, ahová valljuk be, hogy földi halandó ritkán tud eljutni, mi teszi igazán különlegessé? Az ételek elkészítésénél mi a legfontosabb?

- Az, hogy a vendégek maradandó élménnyel gazdagodjanak. Ezt néha egy izgalmas ízkombinációval vagy egy meghökkentő tálalással tudjuk elérni. Az itt készült ételeket, amelyek inkább egy műalkotásra hasonlítanak, mint a vacsora egyik fogására, sokszor fájó szívvel kezdik enni a vendégek. A megjelenés mellett persze az sem mindegy, hogy ezek miből készülnek. Hetente kétszer érkezett kiváló minőségű, friss áru Franciaországból.

- Korábban azt nyilatkozta: mindig is arról álmodozott, hogy úgy főzzön, mint édesanyja, akinek olyan széles volt a repertoárja, hogy egy hónapban nem került fel kétszer ugyanaz az étel az asztalra. A kor szelleme, a trendek lehetővé teszik, hogy az édesanyjától örökölt ízvilágot megismertesse a világgal?

- A jól bevált receptek és ízek sohasem mennek ki a divatból. Volt már, hogy a tőle tanult párolt káposztát adtam köretnek kacsasülthöz Londonban, de arra is emlékszem, amikor a frankfurti levese étlapra került egy párizsi étteremben az én tolmácsolásomban. Mivel sajnos már nincs közöttünk, bátyámmal sokszor az emlékeinkre hagyatkozva próbáljuk rekonstruálni az ételeit. Többé-kevésbé szerencsére sikerül is.

- Édesanyja főzőtudománya ösztönözte arra, hogy szakács legyen?

- Most hirtelen nem tudom megválaszolni, hogy mi ösztönzött arra, hogy ezt a szakmát válasszam. Talán az az élmény a legmeghatározóbb, amikor Nicolas le Bec ételeit kóstolva több alkalommal is elgondolkodtam. Vajon hogyan készítette ezt a köretet? Mi az a fűszer, amit belecsempészett a mártásba? Hogyan lehet egy szelet marhát ilyen tökéletesre készíteni? Szerintem azért álltam be a konyhájára, hogy választ kapjak ezekre a kérdésekre.

- Október 5. óta újra képernyőn van a Konyhafőnök című műsor, immár a harmadik évada megy az RTL Klubon. 2014-ben, amikor a műsor elindult, csak azért jött haza, mert felkérték zsűritagnak. Számított arra, hogy ez a műsor teszi majd itthon igazán ismertté? Hogy bírja a Budapest és London közötti ingázást?

- Igen, kizárólag a Konyhafőnök forgatására jöttem haza. Bár a harmadik évadot forgatjuk, még mindig rengeteg izgalmat ad. Zsűritársaimmal és kollégáimmal nagyon jól tudunk együtt dolgozni, és a versenyzők is egyre ügyesebbek. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy ennyire sikeres a műsor. Ebben az évben több időt töltöttem Budapesten, mint Londonban, de amikor tehetem, szívesen kiugrom egy villámlátogatásra.

- A könyv borítóján ez szerepel: Így főz Bernáth József - Stílusosan, lezseren. Miként lehet lezseren főzni?

- A főzés szabályai szerencsére nem annyira szigorúak, mint a cukrászaté. Ételkészítés közben lazán lehet változtatni az arányokon, sőt, néha még az alapanyagokon is, annak függvényében, hogy éppen mihez van kedvünk. Ha valaki tisztában van azzal, hogy melyik alapanyag mire való, és a konyhában használatos technikák közül is ismer párat, akkor számára a főzés egy jó móka.
Biztos vagyok benne, hogy aki a könyvben található alapokat elsajátítja, vidámabban fog nekilátni az ebéd vagy a vacsora elkészítésének.

- Sokféle szakácskönyv van, illetve jelenik meg a piacon. Mi az, amiben egyedi és kihagyhatatlan az öné?

- A leírt recepteknél megvan az esély arra, hogy különböző módon értelmezzük. Ebből kifolyólag egy átlagos könyvben nem biztos, hogy a végeredmény pontosan az lesz, mint amit a recept végén látunk. Az enyémben minden ételnél fázisfotókkal segítem az olvasót, hogy még mielőtt nekifog, lássa, minek hogyan kell majd kinéznie. Az egyik ismerősöm, aki tesztelte a könyvben található recepteket, azt mondta: "Főzés közben a képeket követve néha olyan érzésem volt, mintha itt lennél velem a konyhámban, és együtt készítenénk el az ételt."

Címlapkép: RTL Klub Sajtóklub.

• szakácskönyv
• könyvajánló
• főzés
• konyha
• ételek
• Hazai sztár