Benedek Tibor gerincproblémás gyerekként ment le az uszodába - Így lett világhírű vízilabdázó

Amikor az ötéves Benedek Tibort gerincproblémái miatt az édesanyja beíratta úszni, senki nem gondolta, hogy egy évtizeddel később vízilabdázóként aratja a sikereket, majd a sportág olyan korszakos egyéniségévé válik, akinek teljesítményét az egész világ elismeri. 

A csütörtök hajnalban, 47 évesen elhunyt sportlegenda mindig azt vallotta, hogy amit az ember csinál, azt csak szenvedéllyel lehet űzni. Kemény Dénes azt nyilatkozta, "Tibor amihez hozzáfogott, azt 110 százalékkal csinálta". 

Benedek Tibor sosem akart színész lenni

Édesapja Benedek Miklós Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, nagyapja, az 1963-ban elhunyt Benedek Tibor szintén színész volt, testvére, Benedek Albert dramaturg és rendezőasszisztens. Kadarkai Endre ArcKép című műsorában 2015-ben azt mondta, imádja a színházat, rengeteget járt színházba, volt olyan darab, amit 20-25-ször is megnézett, mégsem fordult meg a fejében, hogy apja és nagyapja hivatását válassza.

- Gyerekkoromban mindenki megkérdezte, hogy színész akarok-e lenni apukám meg a nagyapám miatt. Volt bennem egyfajta tiltakozás: "Hát nem látjátok, hogy én vízilabdázó akartok lenni? Éjjel-nappal az uszodában vagyok!" Egy idő után aztán már látták. Annyiszor hallom még ma is, hogy ha vasárnap délután benéztek a Komjádi ablakán, én egyedül voltam a vízben - mondta az Echo TV műsorában. 

Egy film elkészítésében aztán mégis tevékenyen részt vett: a Szabadság, szerelem forgatása során ő volt a színészek edzője, Fodor Rajmunddal együtt a vízilabdás jelenetek megalkotója, sok csapattársa szerepelt is az alkotásban. Ő is szívesen szerepelt volna benne, de a rendezőnő inkább más feladatokat adott neki. 

Szerinte a sport egy kicsit hasonlít a színházra annyiban, hogy a közönségnek játszanak, és a bírónak el kell tudni adni helyzeteket. 

Vízilabdázni nem azért kezdett el, mert sportsikerek lebegtek a szeme előtt, hanem egyszerűen azért, mert jól érezte magát a Komjádi uszoda közegében. 

- Amikor elkezdtem vízilabdázni, eszembe nem jutott, hogy olimpiai bajnoknak kell lenni. Egyszerűen jól éreztem magam. A Komjádiban nőttem fel, bújócskáztunk, gombfociztunk, pingpongoztunk, erről szólt a nyarunk olyan társakkal, akiket nagyon szerettem, és akikkel uszoda után is együtt töltöttük az időnket. Négy-öt év után jöttünk rá, hogy ez az uszoda egy nagyon fontos pont, itt olimpiai bajnokok hemzsegnek. 

- Amikor a KSI-vel az első bajnokságot megnyertük, és Horkai Györgytől kaptam az aranyérmet, az egy fantasztikus érzés volt, a mai napig emlékszem rá. Azóta én is nagy örömmel adok át gyerekeknek érmeket, mert ha esetleg egy-egynél ugyanaz a hatás, mint nálam volt, akkor már megérte. 

Úgy lett a világ legjobb balkezes vízilabdázója, hogy saját bevallása szerint nem ő volt a legjobb. Gyerekkorában tizenegyszer szúrták fel a fülét, és ugyanennyiszer tiltotta el az orvos az uszodától, mégsem adta fel. Ez a küzdeni akarás és tudás, valamint a folyamatos fejlődésre való igény emelte ki, tette azzá a hőssé, aki lett. 

- Sosem volt különösen jó labdaérzékem, sosem fociztam, kosaraztam jól, nem dobtam különlegesen nagyot a labdával, és ma már ennél is kisebbet dobok. Nem vagyok kifejezetten sem erős, sem okos, nem úszom túlságosan jól, a vízfekvésem teljesen átlagos. (…)

Ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem

- mondta magáról 2019-ben. 

A vasakarat példátlan alázattal is párosult. Már olimpiai bajnok volt, amikor harmincévesen nem átallott úszóleckéket venni, hogy még jobb legyen a medencében. 

- Szerettem azt, hogy valamit gyakorolok, az utána működik egy mérkőzésen. Minden szempontból szerettem volna fejlődni, akár fejben, akár fizikálisan, és kerestem az utakat folyamatosan, hogy ezt hogy tudom megoldani. Nem egy állandó bizonyítási kényszer volt, csak egyszerűen nem lehet megállni. Ahhoz, hogy egy játékos még 36 évesen - ennyi voltam Pekingben - valóban egyre jobb legyen, ahhoz nem elég ugyanazt csinálni, amit megszoktunk húszévesen, csak mert akkor azt mondták az edzők - mondta Kadarkai Endrének.  

Nem csak a sikert, hanem az oda vezető utat is mindig élvezte, a kudarcok pedig nem elvették a kedvét, hanem még jobb teljesítményre sarkallták játékosként és edzőként is.  

- Eléggé elemző típus vagyok, nagyon sokat gondolkozom azon, hogy mi miért történik. Nagyon jó tulajdonságom, hogy először magamban keresem a hibát - árulta el. 

Súlyos betegségben hunyt el Benedek Tibor

"A vízilabdás társadalomban régóta tudtuk, hogy Tibor beteg. Nagyon beteg, csak úgy voltunk vele, hogy ha valakivel kapcsolatban az ember csodában reménykedett, akkor ő volt az" - mondta az RTL Klub Reggeli című műsorában Lévai Balázs, a legendás sportoló barátja, egykori csapattársa.  

• sztár
• benedek tibor
• vízilabdázó
• sportoló
• Hazai sztár