Én és a szülés utáni testem, amit szeretek, pedig már nem lesz ugyanaz - Eszti szubjektív

A szülés előtt becsomagolt kórházi pakkba nem jó ötlet a kilenc hónappal korábban viselt farmert berakni. Tényleg nem. Találkoztam a csecsemős osztályon olyan frissen szült anyukával, aki magával hozta. Aztán csendben visszacsomagolta.

Logikusnak tűnhet a gondolat, hogy csak, mert a baba már nem foglalja odabent a helyet, a női testben, mint egy gumiszalag, néhány nap alatt minden visszarándul a kiindulási helyére? Miért? Mert a szupermodell anyukákról készült, szülés utáni képek ezt sugallják? Na, az baj.

Ilyen a női test szülés után

Jobb minden anyukának észben tartani egy bizonyos hatos számot: ennyi hétig tart a gyermekágy időszaka. Vannak kultúrák, ahol ez idő alatt, vagyis nagyjából másfél hónapig szinte csak feküdnie, szoptatnia szabad a frissen szült nőknek. Mi vajon hová sietünk? Miért az foglalkoztat bennünket, hogy festünk kívülről, mikor belül akkora változások mennek végbe ilyenkor, melyek úgyis mindent felülírnak? Ezekben a hetekben rendeződnek vissza a belső szervek: a méh újra körte nagyságú lesz, és visszakerül a szeméremcsont alá, a méhszalagok rövidülnek, a baba által arrébb tessékelt belek és tüdők is visszakerülnek az eredeti helyükre. A teljes regenerálódáshoz pedig éppúgy kilenc hónap szükséges, mint a baba világra jöveteléhez. Elképesztő, ugye? A gyerek ekkorra már régen forog, felül, feláll.

Hahó! Világra hoztál egy másik embert

Az első hetekben a fájó gát, a rendszeresen átvérzett pizsama és a kialvatlanságtól állandósulni látszó fejfájásom sokkal jobban aggasztott, mint az, hogy lettek-e striáim, és mikor megy már vissza a hasam. Olyan volt, mint egy üres Kinder-tojás, amiről azt gondoltam, most így van rendjén, hiszen, aki benne volt, már itt szuszog mellettem. Tudom, egy friss, császáros heg, a beindult tejtermeléstől pattanásig feszülő és olykor aszimmetrikussá váló mellek, az állandóan átázott pólók, de még a kíváncsian kikukucskáló köldök sem éppen azt a látványt nyújtják, amiről a baba-mama magazinok címlapja mesél. De egy percig sem szabad megfeledkezni róla, mindezek arról tanúskodnak, hogy életed egy komoly mérföldkövén vagy túl: világra hoztál egy másik embert.

Valahol olvastam egy népcsoportról, melynek fiatal nőtagjai súlyokkal nyújtják a mellüket, hogy gyorsabban megereszkedjenek. Az elsőre bizarrnak ható szokás jobban belegondolva egy, a miénknél sokkal egészségesebb látásmódot tükröz. A fiatalságot, a rugalmas testet nem mindenek felett álló erényként könyvelik el, épp ellenkezőleg: az képvisel értéket, ami nem pusztán önmagáért van, hanem már tett valamit az életben. Egy másik emberért.

A szülést követő első hónapok szabad perceinek nem a fürdőszobatükör előtti kétségbeesésről kellene szólniuk. Mikor nyerem vissza a korábbi súlyomat? Vajon hogy néznek ki a melleim, ha véget ér a szoptatás? Mit szól mindehhez a férjem? Ezek a kérdések minden nő fejében megfordulnak. Teljesen természetes. Épp csak nem időszerű. Ilyenkor önmarcangoló dilemmázás helyett minimum elismerő vállveregetésekre, de még inkább biztató ölelésekre volna szükség.

Mindez nem jelenti, hogy a szülés után ész nélkül kell felfalni minden eléd kerülő ételt, hiszen - csak, mert napi több száz kalóriát éget el a szoptatás - most nem kell foglalkozni a plusz kilókkal. Azt sem, hogy ne lehetne lassanként könnyebb tornákat, egyre nagyobb sétákat beiktatni a napba. De az első hónapokban ne várd el magadtól, hogy visszanyerd a terhesség előtti formád. Ne feledd: valami olyasmit tettél, mely egész eddigi életedet alapjaiban változtatja meg. Ne kifelé figyelj, engedd meg magadnak, hogy néhány hónapig a lelkeden és az újdonsült családodon legyen a fókusz.

Mit szól a férfi mindehhez?

A férfiak jellemzően nem fürkészik a párjuk testén bekövetkező kisebb-nagyobb változásokat nagyítóval. Ha fel is tűnik a nagyobb pocak, néhány stria, a legritkább esetben borulnak ki ezen úgy, mint maguk a friss anyukák. A férjemmel, köztünk fel sem merült igazán ez a téma. Talán az egyetlen, amit az átalakulásból nem hagyott szó nélkül, az a nagyobb cici volt - szomorúan konstatálva, hogy ez bizony, nem őérte van.

Igaz, hogy az apukákat jobban megviseli az úgynevezett vágy csendje, mely a szülést követő hónapokban telepszik a hálószobára. Számukra sokkal többet számít, hogy ne szoruljanak teljesen perifériára a gyermek érkezését követően, ne kelljen úgy érezniük, hogy elvesztették a feleségüket, és helyette csak anya van a családban. Ehhez pedig nem a szülés utáni első hetekben megkezdett diétára van szükség, sokkal inkább közösen eltöltött órákra - félórákra -, odafigyelésre, lopott beszélgetésekre, meghittségre.

• szülés után
• női test
• eszti szubjektív
• vélemény
• Gyerek