Szülői szorongás: így ne add tovább a gyereknek - 4 gyakorlati tanács a pszichológustól

A Covid után jött az ukrán-orosz háború, és vele az infláció. Szorongunk a biztonságunkért fizikai és egzisztenciális értelemben egyaránt. A szülők feszültségét nyilvánvalóan érzik a gyerekek is, sőt sajnos néha akaratlanul is rajtuk csattan az ostor.

Teveliné Horváth Melindát okleveles pszichológust kérdeztük arról, szülőként hogyan ne adjuk tovább a gyereknek a szorongásunkat.

- Tudnál-e adni olyan, a hétköznapokban működő gyakorlati tanácsokat, melyekkel - legalább bizonyos fokig - kivédhető, hogy a bennünk lévő feszültséget átadjuk a gyerekünknek? Hogyan óvhatjuk meg őket és magunkat attól, hogy a felhalmozódó frusztráció egészségkárosító hatása érvényesüljön?

- Szülőként feladatunk egyrészt megóvni a gyermekünket a felé érkező felesleges stresszforrásoktól, másrészt megtanítani azt, hogy a számukra kikerülhetetlen stresszhelyzetekben hogyan viselkedjenek. És természetesen az is fontos, hogy a szülő saját feszültségét minél kisebb mértékben adja át gyermekének. A gyerekek nagyon intenzíven képesek megérezni szüleik szorongását, feszültségeit. Ezért nekünk felnőttként a saját szorongásunkat kell tudnunk kezelni.

- Az óvodások már kérdeznek a háborúról akkor is, ha otthon nem téma, az iskolásokat pedig nyilván még kevésbé lehet távol tartani ettől. A hírek utolérik a gyerekeket és gyakran félinformációkból próbálják összerakni, hogy mi is lehet a valóság, voltaképpen mitől és mennyire kell nekik félniük. Hogyan viszonyuljunk  jól  szülőként ehhez a feszültséget okozó helyzethez?

- Ha a gyermek magától nem foglalkozik a témával, akkor nem érdemes erőltetni és mélyebb magyarázkodásba bonyolódni. Semmiképpen se engedjük, hogy a TV-adásokból tájékozódjon a gyermek, és esetleg meglásson olyan tartalmakat, amik lelkileg megviselhetik. A jelenlétében ne nézzünk ezzel kapcsolatos adásokat, és ne a füle hallatára beszéljük meg párunkkal a legújabb információkat a háborúról. Ha viszont kíváncsi, és kérdez minket a háborúról, akkor nem szabad válasz nélkül hagyni, a szőnyeg alá söpörni a problémát, vagy tagadni előle. Ha nem kapnak választ, a fantáziájukat fogják segítségül hívni, és akár egy sokkal rémisztőbb valóságot építenek fel maguknak képzeletükben.

- Ha a gyermek beszélni akar a háború témáról, fordítsunk rá figyelmet, szánjunk rá időt. Érezze, hogy fontos nekünk a megnyugtatása. Csak olyan szinten beszéljünk velük róla, amit képesek megérteni. Saját szorongásainkat igyekezzünk kontrollálni, minél kevésbé érezze rajtunk a félelmet.

- Mennyit mondjuk el egy óvodás, kisiskolás gyereknek a háborúról? Mi segíthet nekik még a beszélgetésen kívül a bennük felgyülemlő feszültség, szorongás oldásában?

- A saját nyelvükön és az érzelmek mentén érdemes az ovis korosztálynak beszélni erről a témáról. Hasznos lehet, ha példákat hozunk a mesékből, amikor a mesében a két fél összeveszik, megharagszanak egymásra, aztán dühösen harcolni kezdenek egymással. De a mesék is kínálnak megoldásokat, általában hajlandóak a felek megegyezésre jutni, és reménykedjünk, hogy ahogy a mesékben, itt is jó lehet a sok szomorúság után a vége a történetnek. Lehet, hogy babákkal, kis katonákkal is igényli a gyermek, hogy háborúsat játsszanak, vagy kirajzolja ezt magából. Próbáljuk kiemelni, hogy a mi országunk nem részese a háborúnak, és minket nem veszélyeztetnek közvetlenül a jelenlegi események. Mások segítését és az empátiát viszont ezekkel az eseményekkel kapcsolatban jól tudjuk fejleszteni a gyerekekben. Ha például gyűjtést szerveznek a háborús területen élő gyermekeknek, akkor megbeszélhetjük vele, hogy odaadja nem használt játékait, kinőtt ruháit, hiszen ezzel másoknak segít.

- A családok többségének jóval kevesebb dologra elég a pénze, mint akár csak egy évvel ezelőtt. Nyilván a gyerekek is érzik, hogy kevesebb dolgot lehet megvenni az élelmiszerboltokban, a magas üzemanyagárak miatt ritkábban utazunk. Az inflációval kapcsolatban mi az a minimális, de szükséges információ, ami egy óvodás/iskolás gyerek számára segít megérteni a helyzetet, csökkenti az aggodalmait?

- Nem szabad a felnőttvilág minden problémájával szembesíteni a gyermeket, de hazudni sem szabad nekik, ha rákérdeznek néhány érzékeny témára. Az egyik ilyen a pénzügyi helyzet, amit a saját bőrükön is tapasztalhatnak, például, ha a szülőkkel együtt mennek vásárolni. Érdemes azt erősíteni a gyerekekben, hogy bízzanak abban, ez csak egy átmeneti állapot, remélhetőleg lesz még jobb a helyzet. Mindig csak annyi információt érdemes megosztani a gyerekekkel, ami a saját életkoruknak megfelelő, amit megértenek, és kezelni is tudnak. 

- Ha igyekszünk, amennyire lehetséges, pozitívan kommunikálni feléjük, hogy most a több kisebb utazás helyett egy nagyobb utazásra gyűjtünk, illetve úgy fogják fel, hogy kevesebb dolgot vehetnek a boltban, de helyette majd választhatnak ritkábban egy kicsivel nagyobb ajándékot, akkor talán könnyebben viselik a megváltozott helyzetet. Megoldási módokat kínálva beszéljünk a problémáról. Mondjuk el, mit tudunk tenni a takarékoskodás jegyében, például kevesebb felesleges dolgot veszünk, játszóház helyett elmegyünk a parkba sétálni, eggyel több túlórát vállalunk. Megfelelő stratégiával ebből a nehéz helyzetből pozitívumot is kovácsolhatunk, általa megtaníthatjuk takarékoskodni a gyermeket. Jóllehet tapasztalják, hogy megváltozott s bizonytalanabb lett körülöttük a világ, de ha a szüleiknek vannak megoldási módjaik ezeket kezelni, és képesek nyugodtak maradni, akkor kevésbé inog meg a biztonságérzetük, és kevésbé fognak aggódni.

Jóga szorongás ellen

A testmozgás az egyik legjobb szorongásoldó. Ha épp nincs alkalmad elmenni futni, úszni vagy edzőterembe, lefekvés előtt néhány jógagyakorlat is sokat segíthet.

Képek: Getty Images Hungary 

• szorongás
• szülő gyerek viszony
• szülő
• szülői hatás
• teveliné horváth melinda
• pszichológus
• interjú
• Gyerek