- Én ebben is ösztönös vagyok

Mit jelent anyának lenni túl azon, hogy csodálatos dolog? Hogyan lehet összeegyeztetni a karriert, az országos ismertséget a legbensőségesebb dologgal, az anyasággal?

Szekeres Adriennek - bár, mint mondja, kétgyerekes anyukaként bizony nem könnyű boldogulni a szakmában - a jelek szerint mindez sikerült. Hogy hogyan, megtudhatod az alábbi interjúból.

- Milyen az énekesnő helyzete, amikor úgy dönt, hogy gyereket vállal?

- Nagyon kemény. Ha addig működött minden, és a bejáratott dolgok már mentek maguktól, amint gyereket szülsz, átkerülsz egy másik csoportba. A popsztár kategóriából azonnal átraknak az anyuka kategóriába.

- Hátrányt jelent két kisgyerek?

- Mondj nekem egyetlen magyar, kétgyermekes anyukát, akinek a dalait játsszák a hazai rádiók, tévék! Senki.

- Nem értem. A rólad kialakított képbe nem fér bele az, hogy édesanya vagy?

- Ezek szerint nem. De tudod, ez is egy tipikus magyar dolog. A célcsoportnak már sok lenne egy kétgyerekes családanya.

Az előadók korát el lehet sumákolni, csak jól kell adniuk a fiatalt, na de két gyereket? Ez már valószínűleg túl látványos dolog.

- És a Híd a folyón című slágeretek? Hiszen az az első babád születése után lett sláger!

- Azt kénytelenek voltak játszani. Nem vagyok benne biztos, hogy ha nem az Ákossal éneklem, akkor is ilyen szívesen fogadják a csatornák, akármilyen jó a dal.

- Kinek a dala ez? Ákos keresett meg téged?

- Nem. Mi kerestük őt. Ez a mi dalunk. A férjem, Gábor - Kiss Gábor zenész, a szerk. - írta Simon Attila barátunkkal. Ez egy fiókos dal. Egyszer csak elővettük, és agitáltak a közös zenész ismerősök, hogy mutassuk meg Ákosnak, de akkoriban hallottam, hogy több énekesnő is szeretne vele duettet énekelni.

Éppen ezért nem akartam a többi "pályázó" mellé beállni a sorba, bár emlékszem egy sok évvel korábbi interjúra vele, amikor azt mondta, hogy én vagyok a kedvenc magyar énekesnője. Ez azért megmaradt bennem akkor. Végül is megmutattuk a dalt, és megtetszett neki, aztán elénekeltük közösen.

- Ez éppen a két lányotok születése között volt időben, ugye?

- Igen. Jázmin - a nagyobbik lányunk - még kicsi volt. Alig egyéves.

- Arra vágytál, hogy a babázás mellett színpadon is lehess?

- Igen, de ez szerintem teljesen normális. Nyilván nem voltam teljesen rugalmas időbeosztású, de jó lett volna akkor is többet színpadon állni. Ahhoz, hogy teljesen a gyerekekre koncentráljak, és ezt teljes odaadással és nyugalommal tegyem, kell valami, ami néha másról szól. (...)

- Így szerepelt a terveitekben, hogy a lányok ilyen hamar követik majd egymást?

- Egyáltalán nem. Két gyereket terveztünk, de a másodikat kicsit később akartuk. Épp 23 hónap van közöttük. Jázmin után elkezdtünk lemezt csinálni, ha már otthon vagyunk - gondoltuk, nekiállunk, amikor a gyerek alszik, tudunk dolgozni. Már volt kiadóm, készültek a dalok, amikor kiderült, hogy újra babát várok. Az első percben nagyon kétségbeestem, mert én mindent elterveztem - egyébként ez általánosságban is jellemző rám.

- Mikor békéltél meg a helyzettel?

- Körülbelül tíz perc múlva. A férjem fantasztikusan nyugodt volt, és azt mondogatta, hogy valamiért ennek így kellett lennie. Igaza volt, beláttam.

- Másként élted meg a két pocakos időszakot? Milyen kismama voltál? Hiszel a bombajó kismama ideálban?

- Én bombajó kismama igyekeztem lenni. A baba volt a legfontosabb, az ő egészsége. Ezért mindent elolvastam, szülés-előkészítőre és intim tornára is jártam. Varrattam néhány csinos ruhát is, mert azért hosszú az a kilenc hónap. Pláne rövid időn belül kétszer. Mindkét terhességet másként éltem meg.

Az elsőnél kikiabáltam volna a világnak, hogy ilyen csodálatos dolog történik velem. Minden héten többször elolvastam, hogy éppen mije fejlődik, mekkora lehet, és minden róla szólót. Emíliánál már nem volt annyi időm. Lekötött egész nap egy kis totyogó, akit meg kellett tanítani sok mindenre, hogy amikor a kistesó érkezik, kicsit könnyebb legyen mindenkinek. Ez nagyon jó, mert Jázmin hamar önálló lett. A lelkét is fokozottan ápolgattam. Az első perctől kezdve imádja a húgát, és soha nem volt rá féltékeny.

- Voltak azért olyan helyzetek, olyan érzések benned, amire nem számítottál, amit nehezen viseltél?

- A szobafogságot. Korábban mi nagyon spontán életet éltünk. Ehhez képest az első gyereknél ez az élmény sokkolt. Eminél már tudtam, hogy most ez következik. Viszont nagyon jó, hogy végre rendszer van az életünkben.

A zenészek körében gyakran kezdődik a nap délben, elmaradnak étkezések, ha turnézik az ember. Most jobban meggondolom, hogy mit érdemes például az alvásért feláldozni. A lányaim reggel nem kérdezik meg, hogy kipihentem-e magam, csak jönnek, hogy éhesek, szomjasak és hogy hol a ruhájuk, amit fel kell venni.

- A nevelés részével hogy boldogulsz?

- Én ebben is ösztönös vagyok. Nagyon kell figyelni a gyerekeket, az egyéniségüket. Lehet azt érezni, hogy mi jó nekik és mi nem. Nagyon át kell gondolni, mit mondunk nekik. Van egy csomó olyan beidegződés, amit még nekünk annak idején mondtak.

Persze vannak őrült időszakok. Nálunk is megtörtént, hogy Jázmin a fejünkre rántotta a polcot. Ez egy olyan rombolós időszak volt, de aztán vége lett annak is. Elmúlt. Túl vagyunk rajta. Ha az ember megpróbál mindent szeretettel megközelíteni, akkor nagyon jól lehet kijönni belőle.

- Hogyan teremted meg az otthon melegét? Mi kell ehhez? És bár a lányok még nem túl nagyok, van már, amit erről tanítasz nekik?

- Például nagy hangsúlyt helyezek az ünnepekre. Már a készülődés is fontos része az ünneplésnek. Mert azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy az út a fontos, nem a cél. Mi olykor hétköznap reggelinél is gyújtunk gyertyát, és néha délután az egész család együtt táncol. Szeretek főzni, de tudom, hogy most még jobban értékelik a lányok, ha leülök velük gyurmázni, mint ha készítek egy jó kis olasz csodavacsorát.

- Sosincs olyan érzésed, hogy fölemészt a házimunka, belefulladsz a rendetlenségbe? Néha azért te is bojkottálsz valamit a házimunkából?

- Hogyne volna! De segítséget kell kérni, ha érzed, hogy már nem bírod egymagad. Főleg, ha van rá mód. Úgyis mindenki imádja a legkisebb családtagokat, nem árt, ha más is foglalkozhat velük. Persze az édesanyjával a legjobb egy gyereknek, és senki más ne nevelje, de néha jobb, ha nincs veled, mint hogy mindig együtt vagytok, de nem mindig van türelmed hozzá. Esetleg kedvetlen és szomorú vagy. Akkor inkább menj el másfél órára tornázni, vásárolni, sétálni. Én például tanítok, mert az iszonyatosan feltölt. Jázmin öt hónapos múlt, amikor már fogadtam a tanítványaimat.

- Mi az a dolog, érzés vagy élmény, amit szavakba lehet önteni és a lányaid által kaptad az életben?

- Az eufória, mint érzés, számomra ismeretlen volt. Jázmin születésénél éreztem.

- Megváltoztattak téged?

- A szemléletemet változtatták meg. Máshogy vásárlok élelmiszert, mint korábban, mert fontos, hogy mit esznek. És a születésük óta mindig bekötöm magam az autóban.

- A zenének milyen szerepe van a családban? Kicsit irigylem a lányokat, biztosan altatódalokat hallgathattak már egészen a kezdetektől.

- Szeretik a zenét. Mi sokat énekelünk és táncolunk. Máshol meg sokat fociznak vagy éppen gyönyörű rajzokat készítenek. Az aktívan együtt eltöltött idő a fontos. Persze az éneklés azért jó, mert azt lehet az autóban vagy fürdés közben is, és mindig felvidítja az embert.

• baba
• kismama
• anya
• gyereknevelés
• a gyerek fejlődése
• apa és anya
• pénz és munka
• Gyerek