Egy életre tönkreteszi a gyerek lelkét, ha ez történik - A pszichológus figyelmeztet

Az ismert nézet szerint minden szülő a legjobbat szeretné a gyermekének. Előfordulhatnak azonban olyan nehéz élethelyzetek vagy pszichológiai problémák, melyek mégis felülírják ezt az axiómát. A szülő alkoholizmusa, nárcizmusa vagy egyszerűen csak egy rosszul kezelt válás, esetleg a munkája miatt soha rá nem érő anya és apa mind azt eredményezhetik, hogy a gyereknek olyan szerepben kell helytállnia, melyre életkorából adódóan még nem állna készen. Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus Ellopott gyermekkor című új könyvében a parentifikáció témáját járja körbe.

Mi az a parentifikáció?

A parentifikáció kifejezés arra a jelenségre utal, amikor a családi szerepek felcserélődnek, és a gyerekekre olyan feladatok hárulnak, melyek nem az életkoruknak megfelelő felelősséggel járnak. Ilyenkor a gyermek kis felnőtté válik, akinek az a láthatatlan küldetése, hogy érzelmileg és fizikálisan kiegyensúlyozza a családot. Ezeknek a gyerekeknek ellopják a gyerekkorát, aminek hosszú távon káros hatása van a felnőttkori és párkapcsolati működésre.

Mi vezethet parentifikációhoz?

A szülők válása

Amikor a szülők elválnak, és ebben a nehéz élethelyzetben nem képesek arra, hogy a gyerekek szükségleteit is figyelembe vegyék, akkor a válás kapcsán megtörténhet a parentifikáció. Válás esetén nem ritka, hogy egyik vagy mindkét szülő felemeli társi szintre a gyerekét, és vele osztja meg a problémáit. Sajnos az ilyen helyzetbe kerülő gyerek a ráosztott szerepből kifolyólag gyakran él át lojalitáskonfliktust, hiszen általában mindkét szülőt egyformán szereti.

Ha ilyenkor az egyik vagy mindkét szülő kisajátítja, és a másik szülő ellen hangolja a gyereket, akkor a gyerek nagyon nehéz érzéseket él át, és nem tudja, hogy ebben az áldatlan szerepben hogyan egyensúlyozzon. Ebben a szituációban a szülő gyerekké válik, hiszen felelőtlen játszmát indít el az extársa ellen, amihez ráadásul a saját gyerekét is felhasználja.

Alkoholista szülő a családban

Azokban a családokban, ahol az egyik szülő alkoholista, gyakran a legnagyobb gyerek veszi magára az alkoholista szülő feladatait, míg az alkoholproblémával küzdő felnőtt tehetetlen gyermekként funkcionál a családban. Ez a helyzet azért is nehéz, mert az alkoholistával együtt élő másik szülő is túlterheltté válik, és a gyerekeket nem tudja értelmileg támogatni. A parentifikálódott gyermek örökösen feladatokat old meg, nem játszik, hamar önállóvá válik, próbálja egyben tartani a családot, miközben az ő szükségletei kielégítetlenek maradnak. Ezen a parentifikált torzuláson alapszik majd később a felnőttkori működése is, hiszen nem tanulja meg, mi az ő saját szükséglete.

Nárcisztikus szülő

Parentifikálódhat a gyerek akkor is, ha a szülők túlságosan kontrollálóak, és nagyon magasak az elvárásaik a gyerekkel szemben. A nárcisztikus vonásokkal bíró szülők jellemző viselkedése, hogy a saját gyereküket túl magas elvárások elé állítják, nem önmagukért szeretik. Leginkább arra használják a gyereket, hogy szépségével, sportteljesítményével, tanulmányi eredményeivel saját nagyszerűségüket igazolják a külvilág felé. A nárcisztikus szülők nem fejeznek ki érzelmeket, nem kapcsolódnak érzelmileg a saját gyerekükhöz, jellemzően csak az elvárásaikkal irányítanak. Utasítások, számonkérések és erős kontroll jellemzik a gyerekek mindennapjait, ami miatt a gyerek nem érzi biztonságban magát, fél. Egy idő után a saját maga kizsigerelése válik általános működésmódjává, és csak akkor érzi magát biztonságban, ha mindig ő teljesít a legjobban. A nárcisztikus szülőkről bővebben olvashatsz korábbi cikkünkben.

(Képek: Getty Images Hungary)

• parentifikáció
• nárcisztikus szülő
• válás
• alkoholizmus
• Gyerek