Ilyen volt ovisnak lenni a 70-es években: nem csak a diavetítést szerették a gyerekek

Felnőttként visszagondolni az óvodára nosztalgikus dolog, kiváltképp ilyenkor, szeptemberben, amikor sok apróság, talán a saját gyerkőc is megkezdi ovis éveit.

Mind emlékszünk, milyen volt, mikor reggelente, miután felvettük a váltócipőt, beléptünk a csoportunk szobájába, és hangosan köszöntöttünk mindenkit. Ezután kezdődhetett a játék. Ki-ki mással foglalkozott, egyes játékokért már-már versengtek a gyerekek. Babakonyhától a kirakósig minden után apró kezek nyúltak.

Azután jött a meseolvasás, énekelés. Minden gyerek a szőnyegre ült, szemben az óvó nénivel, és nagyra nyílt szemekkel, kíváncsi fülekkel fürkészett. Néha diavetítés is volt: szinte ma is emlékszünk a felforrósodott diafilmek illatára. A Jancsi és Juliska, az Öreg néne őzikéje és a Csipkerózsika is sorra kerülhetett.

Szerettük, ha tízóraihoz odakint terítettek. Sosem ízlett annyira a sajtos rúd és az utánozhatatlan ízű ovis tea, mint akkor. Majd miután az ebéd is elfogyott, elkövetkezett a délutáni alvás ideje.

Ilyen volt a hetvenes években

Nem feledjük, milyen volt. Saját emlékezetünk mellett pedig régi fotók sokasága is segít felidézni az ovis éveket. Ilyeneket a Fortepan gyűjteményében is találni: csaknem ötven évvel ezelőtti képeket mutatunk. Ilyen volt a hetvenes években óvodásnak lenni.

• óvoda
• fortepan
• nosztalgia
• régi fotók
• kisgyerek
• retro
• 70-es évek
• Gyerek