Mennyi a normális mennyiségű házi feladat? Sokan vitatják, szükséges-e egyáltalán

A találós kérdésre, mihez nincs kedve egy gyereknek délutánonként, minden szülő egyöntetűen tudhatja a választ: házi feladatot írni. Jogos, és magunk is emlékszünk felnőttként, hogy bizony, nehéz volt az iskolapadból megint íróasztalhoz ülni.

Sokan vitatják, egyáltalán van-e szükség házi feladatra. Vannak, akik szerint felesleges teher, mások azt mondják, az, hogy a diák az órán tanultakat újra előveszi, segít beépíteni, memorizálni a tananyagot.

Mennyi a normális mennyiségű házi feladat?

Az arany középút hívei az mondják, legyen házi feladat, de legyen normális mennyiségű, azaz ne legyen annyi, hogy a gyerek délutántól estig a könyv fölé kényszerüljön ahelyett, hogy pihenne, kikapcsolódna, feltöltődne a következő iskolanap előtt. Illetve egyáltalán gyerek vagy tini lenne, játszana, barátkozna, lustálkodna. Pedig kamaszként az különösen jól esik.

Sajnos ezen a ponton újabb kérdés merül fel: mennyi az a normális mennyiségű házi feladat?

Mit jelent az, hogy normális mennyiségű?

Erre keresték a választ a National PTA és a National Education Association oktatással foglalkozó szervezetek szakemberei, akik arra jutottak, a házi feladat mennyisége osztályfokonként 10 perc legyen. Azaz, egy elsős 10 percet, egy ötödikes ötvenet, egy nyolcadikos nyolcvanat töltsön délutánonként tanulással.

Megelégedve hátradőlni mindazonáltal most sem tudunk, hiszen nem mindegy, hogy erre az osztályfokonként 10 percre milyen nehézségű házi jut. A tízperces elv nem veszi figyelembe az egyéni eltéréseket a tanulási tempóban sem, illetve azt, hogy az otthoni körülmények nem mindenkinél zavartalanok, ami lassító, hátráltató tényező lehet, így a 10 percből a legjobb tanuló is kicsúszhat.

Alapvetésnek akkor jó a 10 perc/osztályfok elve, ha úgy nézzük, hogy a házi feladat annyi legyen, hogy adott gyerek adott idő alatt kényelmesen végezzen vele. Ha nem fér bele a valahányszor 10 perces keretbe a megírása, akkor a házi feladat nehéz és sok. Az egyéni különbségek figyelembevétele mégsem lehetséges a lecke tekintetében. A tanárok nem differenciálhatják 25-30 felé a kiadott házit, sem idő és energia hiányában, és sajnos sok esetben a motiváció is hiányozna hozzá. Utóbbi a tanárokkal szemben támasztott elvárások, a tanterv szentírásként kezeltetése, az alacsony fizetések és egyéb okokból is előfordul, de ez egy egészen más téma.

Az ahány gyerek, annyiféle házi ráadásul a gyerekek közt is konfliktushoz vezethetne, de a szülők sem értenék, miért kap az egyik gyerek kevesebb feladatot a másiknál. A közös órai ellenőrzés ugyancsak meghiúsulna. Ez az út tehát nem igazán járható.

Megoldás lehetne, ha az osztályfokonkénti 10 perces házit a legkevésbé gyorsan és könnyen tanuló diák szintjének megfelelően adnák, és ehhez, hogy a gyorsan tanulók hátralévő 5 perce se maradjon nap nap után üresen, szabadon választható plusz feladatokat is osztanának ki a tanárok, természetesen piros pontért, matricáért, vagy kisötösért cserébe.

A házifeladat-adás tehát nehéz kérdéskör. Abban viszont mindenki egyetérthet, hogy két dolgot mindenképp fontos figyelembe venni: azt, hogy a gyerekeknek szüksége van az iskola utáni kikapcsolódásra, feltöltődésre, gyereklétre, ahogy azt is, hogy senkinek sem érdeke, hogy a diák már általánosban megutálja a tanulást, mert minden délutánját az utolsó percig ellopja az iskola.

LY vagy J kell a szóba?

Ha már a házinál tartunk, ideje felfrissíteni a helyesírástudást: melyik szót hogyan írjuk helyesen? Kvíz!

• tanulás
• gyerekek
• házi feladat
• iskola
• Gyerek