Nem akarok gyereket, mert felborítja az életemet - Mit mond erről a szakértő?

Megbolondulok attól, hogy mindenki állandóan ezzel jön, hogy mikor karok már én is gyereket. Hogy már együtt vagyunk öt éve, itt lenne az ideje. Hogy ez a normális. De nekem nem ez a normális.

Én nem tudok eljönni évekre a munkahelyemről, és nem is akarok. Én nem tudom elképzelni magam úgy, hogy ki se mozdulok, és folyamatosan egy kisgyerekkel foglalkozom. Nem is vonzanak a gyerekek. De ha ez bárkinek elmondom, úgy néznek rám, mint egy komplett őrültre. (Veronika, 36 éves, orvos)

Régen muszáj volt

Mintha az nem is lenne kérdés, hogy gyereket, családot akarunk: akarnunk kell, mert ez az élet rendje. Ezzel nem áll szándékomban megkérdőjelezni senki ebbéli vágyát. De biztos, hogy mindenki számára ez az élet rendje. Most sokan a torkomnak ugranának, hogy micsoda baromság, hallottam már a fajfenntartásról meg a reprodukcióra irányuló ösztönös vágyunkról?

Persze hogy hallottam. Ám mostanában még többet hallok olyan férfi- és női történeteket, amelyekben erősebb a gyermekvállalással kapcsolatos zavarodottság, a kételyek, az ambivalenciákról szóló hangok. Régi korokban, akár dédnagyanyáink idejében, ez tényleg nem volt kérdés. Gyerekre szükség volt, minden új élet termelőerőt jelentett nemcsak a szélesebb társadalom, de a családok számára is. Ráadásul a fogamzásgátlás nem is volt alternatíva.

Ezt edd, hogy teherbe ess

Nézegess képeket!

Elolvasom

Furcsa kettősség

A gyerekekhez való érzelmi kötődés, a párkapcsolatok intim minősége egészen máshogy festett, amikor ez nem döntés kérdése volt, vagy amikor még magas volt a gyermekhalandóság, mindenki dolgozott, a család nem feltétlenül a bensőséges kapcsolatok tere volt. Manapság egyre gyakrabban kerül előtérbe az önismeret, a szerelmi-szexuális élet megőrzésének igénye, ami viszont a gyermekvállalással kapcsolatban is felvet dilemmákat. Ebben érzek én valami furcsa kettősséget.

A változókorról tabuk nélkül - Hogyan küzdj meg az életközepi válsággal nőként?

Iványi Orsolya, a menopauzaedukáció egyik legnagyobb hazai szószólója, tabuk nélkül beszél a változókor testi-lelki kihívásairól, és arról, hogyan élhetjük meg ezt az időszakot, mint új kezdetet. A Femina Klub novemberi előadásán hasznos tanácsokat kaphatsz az életközepi krízisek kezelésére, és megtudhatod, hogyan értelmezhetjük újra önmagunkat, karrierünket és kapcsolatrendszerünket.

További részletek: feminaklub.hu/

Jegyek kizárólag online érhetőek el, korlátozott számban.

Időpont: 2024. november 27. 18 óra

Helyszín: MOM Kulturális Központ

_Promóció

Amíg egyik oldalon egyre nagyobb a kimondott irányul a szerelmi házasság fenntartásához szükséges tudatosságra, egyre többen keresnek fel különféle önismereti csoportokat, egyéni vagy párkapcsolati terápiákat, addig ehhez képest mintha a gyerekvállalás még mindig sokkal reflektálatlanabb lenne. Az össztársadalmi diskurzusok szintjén - közvélekedésben, médiában - a gyermek, a család mint abszolút elvárható, pozitív norma jelenik meg.

Ehhez képest a nők egyéni döntéseiben nagyon is jelen vannak a gyerekvállalás ellen mutató, igencsak praktikus kérdések, úgymint karrier, munka- és időbeosztás, életszervezés vagy éppen párkapcsolati elköteleződés. Könnyen eredményezhet ambivalens érzéseket, ha az egóm azt mondja: igen, csak mert nő vagyok, nekem is gyereket kell szülnöm, de közben egy porcikám sem kívánja a dolgot.

Nem ez az értékmérő

Hosszú évszázadokon, évezredeken át úgy tartották, hogy a terhesség és a szülés a nő életének legfontosabb feladata és legfőbb értelme, értékét a gyermekei számában mérték. Egy nemileg érett nő csak akkor lehetett teljes értékű és jogú tagja kisebb-nagyobb közösségeknek, ha betöltötte az isteni rend által biológiailag és társadalmilag kiosztott szerepét, amelyben az anyaság volt a csúcspont és a viszonyítási alap.

Ma már sok nő számára egyáltalán nem jelent prioritást a gyerekvállalás. A minket körülvevő társadalmi közösségek elvárásai és normái megváltoztak, és sokan nem éreznek belső késztetést sem az anyaságra. Teljes értékű életet élnek, teljes értékű nőként tekintenek magukra anélkülis, hogy mindehhez anyává akarnának, kellene válniuk.

Cikkünk Mester Dóra Djamila Nő, Anyag, szerető - Anyaság és szex című könyvének segítségével készült.

A női szexualitás és a nők saját testéhez való viszonyában kulcselem a bizonytalanság. Sosem tudhatom igazán, hogy éppen mi történik bennem. A bizonytalanságból pedig egyfajta szorongás fakad: ha nem hiszek magamban, nem hiszek a testemben, akkor máshol kell keresnem a biztonságérzetet.

Először el kell sajátítanunk, mi mindent kezdhetünk a testünkkel, ha megszűnnek az azt uraló autoritások. Nem beszélve arról, hogy a szex testi vonatkozásai mellett jogos igényként merül fel bennünk az intimitás, a szerelem vagy épp az elfogadás vágya. A menstruáció, az orgazmus, a várandósság, a szülés, a gyermekágy, a szoptatás vagy a menopauza látszólag biológiai történései éppúgy hatással vannak az önértékelésünkre, párkapcsolatunkra, mint a családi életünkre.

Ráadásul a fejünkben mítoszok élnek arról, hogy mi a normális. Ahelyett, hogy a saját vágyainkat, örömünket, intimitásunkat élnék meg, vélt vagy valós elvárásoknak próbálunk megfelelni. Pedig a szexben nincs jó vagy rossz. Ez a könyv is ebben a szellemben íródott, nők ezerféle arcát szeretné megmutatni.

Kiadja a Jaffa Kiadó.
A könyv ára 2520 forint.
A könyvet itt rendelheted meg.

• szülés
• baba
• anya
• meddőség
• Gyerek