A hétköznapok kihívásai

Bár Ágnes már rutinos anyuka volt, az ikrek esetében addig ismeretlen nehézségekkel kellett szembesülnie. Náluk az etetés és a fürdetés komplett logisztikai feladat, a közlekedésről már nem is beszélve. Ennek ellenére valamennyi akadályt sikeresen vettek, ami többek között a napirend betartásának köszönhető.

- Négy csecsemő ellátása végeláthatatlan feladatnak tűnik. Hogyan sikerült-sikerül megbirkóznotok vele?

- Kialakítottunk egy napirendet, melyhez következetesen tartjuk magunkat. Például nem ehetnek össze-vissza a babák, hiszen akkor az egész napunk etetésből állna.

- Most, hogy már nagyobbak, hogy zajlik egy-egy etetés?

- Öt hónapos korukig kettesével etettem őket, keresztben tartva a két cumisüveget, de ahogy nőttek, ez egyre nehezebben volt kivitelezhető. Bercike elkezdte rugdosni a fejét annak, akivel éppen párban volt, és persze egyre nehezebbek is lettek a babák. Most már gyönyörűen esznek kanállal is, természetesen még nem egyedül. Így viszont egy felnőtt egyszerre csak egy babát tud etetni - a szájukba veszik a kezüket, belenyúlnak mindenbe, nem megy másképp. Napközben általában ketten vagyunk a segítségemmel, Jutkával, így két-két baba ehet egyszerre. Mindig azt vesszük előre, aki a legjobban ordít - általában Detti és Berci, akik iszonyú hisztit képesek csinálni.

- Ennél csak a fürdetés lehet izgalmasabb…

- Ez a nap kritikus pontja, hiszen ilyenkor az ikrek már éhesek is, fáradtak is, a lábunkba kapaszkodva ordítanak. Bár most, hogy már nagyobbak, megkérhetjük Tomit, hogy labdázzon azokkal, akik még nem kerültek sorra, ugyanis láncban fürdetjük, öltöztetjük, etetjük őket. Mindehhez legalább két felnőttre van szükség.

Szerencsére este már a férjem is be tud állni, és többnyire van még egy segítségünk - mikor ki ér rá éppen. Az optimális létszám persze négy lenne, de ez a legritkább esetben jön össze. Ám, ha csak ketten vagyunk is, 45 percen belül minden baba megfürdik, megvacsorázik és elalszik - igaz, ez utóbbi nem mindig megy könnyen, ilyenkor énekelek nekik, vagy ringatom őket. A három fiúval egyszerűbb a dolgom, mivel ők még cumiznak, Detti viszont már leszokott róla, és az ujját sem szopja - őt a simogatás, a csörgő hangja nyugtatja meg. Mindenesetre rögzült a napirendjük: bárhol vagyunk, nyolc óra húsz perckor elkezdődik a nyekergés, nyolc óra harminc perckor az üvöltés.

- Miként telik egy átlagos napotok?

- Hat óra körül kezdenek ébredezni a babák, lényegében egymást keltik fel. Nyolc órakor átöltözés, tápos etetés, majd a délelőtt játékkal telik. Ha jó az idő, kimegyünk a kertbe, egyszer pedig már egy babaklubba is eljutottunk, remélem, ez többször is összejön majd - bár az ikrek igazán nem szenvednek társasághiányban, a nagy tér és az új játékok nekik is fontosak. 11 órakor gyümölcsöt kapnak, aztán megint alvás, ki húsz percet, ki egy órát pihen. Egyébként egy óra 36 perc a rekordunk - ennyit sikerült napközben a négy babának egyszerre aludnia. Utána egy kis játék jön, de közben főzök is, általában főzeléket, amit kettőkor esznek meg. Aztán megint játék, öt órakor pedig megint tápos etetés. Ilyenkor már apa is itthon van, így el tudunk menni játszótérre, boltba. Este pedig fürdetés, vacsora.

- Hogyan tudtok közlekedni?

- Két ikerbabakocsit kaptunk a Caritastól - négyes ikerbabakocsi egész Európában nincs -, ezek azonban nem alkalmasak tömegközlekedésre. Ha nem kocsival megyünk valahová, hordozóra van szükség, és persze babánként egy-egy felnőttre. Így sem könnyű, mivel az ikrek már kilenc kiló körüliek - olyan muszklijaim vannak, hogy hihetetlen. Sokat köszönhetünk a férjem munkaadójának: valamivel idő előtt lecserélték a régi céges autóját, és egy kilenc személyes Peugeot-t kapott helyette.

• nevelés
• alvás
• baba
• interjú
• gondozás
• gyerek
• Négyes ikrek