8 dolog, amit egy gyereknek meg kell kapnia - Már óvodás korban fontos lehet a Montessori-módszer szerint

A Montessori oktatás egy olyan tanulási módszer, amelyet több mint egy évszázada egy olasz orvos és pedagógus, Dr. Maria Montessori fejlesztett ki, és amely világszerte megváltoztatta az oktatást és nevelést. A Montessori módszer fejleszti a gyermekek képességét, hogy teljes értékű és produktív felnőttekké váljanak, akik képesek hozzájárulni a világhoz – otthon, a munkahelyen és az emberi közösségekben. 

Maria Montessori a születéstől a felnőttkorig tartó emberi fejlődés megfigyelése alapján olyan oktatási módszert dolgozott ki, amely támogatja a gyermekek természetes fejlődését, és biztosítja számukra azokat a készségeket, amelyekkel teljes potenciáljukat kiaknázhatják az életben. Erős érzelmi, viselkedési és erkölcsi alapokkal a gyermekek motivált, aktív és független tanulókká válnak, akik felkészültek a való világra, magabiztos felnőttként lépnek az életbe. 

A Montessori módszerben tanuló gyerekek 8 jellemző vonása

A Montessori-módszer a gyermek teljes személyiségét fejleszti. Nemcsak az akadémiai tudásra és a tanulás folyamatára helyezi a hangsúlyt, hanem a kreatív gondolkodásra és mások megértésére is. Ha a gyerekek ezeket az alapvető készségeket már korán elsajátítják, később könnyebben boldogulnak: képesek lesznek hatékonyan megoldani problémákat, kitartóan dolgozni, és jól együttműködni másokkal. 

Tisztelet

 A Montessori renszerben alapvetés a kölcsönös tisztelet. A tanár tiszteli a gyermeket mint személyt, aki éppen kialakulóban van. A gyerekek tisztelik egymást. A gyerekek tisztelik tanárukat, mint azt a személyt, aki segít nekik felnőni, aki tanítja őket, és aki előkészíti a környezetet (fizikailag, intellektuálisan és érzelmileg) ennek a fejlődésnek a megvalósulásához. A kölcsönös bizalmon alapuló nevelés megbízható gyerekeket nevel. A tisztelet és a bizalom kéz a kézben járnak. 

Felelősség

 A Montessori oktatásban a gyerekek felelősséget vállalnak a saját tanulásukért.  Van egy bizonyos mennyiségű feladat, amit el kell végezniük.  A gyerekek tudják, hogy ez a munka segít nekik abban, hogy fejlődhessenek. Ahhoz, hogy elérjék ezt a célt, be kell osztaniuk az idejüket.  Megtervezik a hetüket, és kiválasztják, mit akarnak csinálni és mikor.  Ez egy tanulási folyamat.  Útközben kiigazításokat kell végezniük. De a cél az, hogy felelősséget vállaljanak azért, amit csinálnak, és ha ezt megteszik, akkor az mondhatni már a sajátjuk.  A tanár mindenben segít nekik, amiben szükségük van. 

Önállóság

Ezt a tanulási stílust ma konstruktivista néven is emlegetik. A gyerek saját maga alakítja ki a tanulását, és közvetlenül abból tanul, amit csinál. De a gyermekek addig nem tudják kialakítani a saját tanulásukat, amíg nem vállalnak felelősséget a saját döntéseikért. Ha kényszerítik őket a tanulásra, és nem tudják, miért csinálják, akkor csak mechanikusan végzik a feladatokat. Miközben úgy érzik, hogy nincs ellenőrzésük az életük felett, és a tanulás inkább valami elviselendő dologgá válik, mintsem valami olyanná, amit saját erőfeszítésükkel érnek el. 

Önfegyelem

Senki sem születik fegyelmezettnek – az önfegyelem kialakítása az élet egyik legnagyobb kihívása. A felelősségvállaláshoz elengedhetetlen a fegyelem, ehhez pedig szabadságra van szükség: csak akkor tudjuk irányítani saját viselkedésünket, ha lehetőségünk van szabadon dönteni. Ez a belső szabadság teszi lehetővé, hogy önállóan kontrolláljuk, megértsük a gondolatainkat és társas viselkedésünket.

A gyermekek természetüknél fogva vágynak arra, hogy hasznosnak érezzék magukat, hogy tartozzanak valahová. Szeretnének beilleszkedni és helyesen viselkedni – ehhez azonban meg kell tanulniuk uralkodni önmagukon. Az önfegyelem eléréséhez lehetőséget kell kapniuk arra, hogy saját magukat irányítsák. Ha viselkedésüket mindig mások kontrollálják, az külső fegyelmet kényszerít rájuk, és elveszik tőlük a lehetőséget, hogy belülről, önállóan tanulják meg a fegyelmet.

Függetlenség 

Ha valaki nem lehet szabad, ha folyamatosan korlátok közé van szorítva, akkor független sem lehet. Nincs meg egyik a másik nélkül.  Ahhoz, hogy független legyen, a gyermeknek szabadon kell tudnia döntéseket hozni, hibázni, tanulni a hibáiból és lehetőséget kell kapnia az önkorrekcióra.  A gyermek születésének pillanatától kezdve megkezdődik az önállósodás folyamata. A tanároknak, szülőknek és hozzátartozóknak a Montessori módszerben feladata, hogy segítsék a gyerekeket ebben a függetlenedési folyamatban. 

Amikor segítesz a gyermekednek elsajátítani a szükséges készségeket, valójában a függetlenségét támogatod. Te vezeted őt a fejlődés útján, miközben olyan tanulási és társas környezetet teremtesz számára, ahol elindulhat az önállóság felé. Ha lehetőséget adsz neki, hogy a megfelelő környezetben tapasztalatokat szerezzen, akkor ezek révén sajátítja el mindazokat a készségeket, amelyekre a függetlenséghez szüksége van. 

Kreativitás 

Maria Montessori szerint minden, amit a gyermek tesz, kreatív. A kreatív elme az, amely minden erejét a problémák megoldására fordítja. A gyermekek kreativitása segít nekik a Montessori rendszerben, hogy a problémákat önmaguk tudják megoldani. Ezek a problémák lehetnek társadalmi, érzelmi, intellektuális vagy fizikai jellegűek. Ha hagyod, hogy gyermeked maga birkózzon meg a felmerülő problémákkal és ötletekkel, segíted abban, hogy kibontakoztassa saját kreativitását. Ha viszont mindig te oldod meg helyette ezeket a helyzeteket, akkor nem lesz lehetősége megtapasztalni, hogyan találhat ki önállóan megoldásokat.

A gyermekednek olyan feladatokra és kihívásokra van szüksége, amelyekkel valóban megküzdhet. Meg kell tapasztalnia, hogy képes saját ötleteire támaszkodni, és látnia kell, milyen eredményeket érhet el ezek segítségével. Ezek a problémák lehetnek művészi, tudományos, értelmi vagy éppen társas természetűek – a lényeg, hogy ő maga dolgozhasson rajtuk. Valahányszor leül, hogy elérjen valamit, saját kreativitásából és találékonyságából merít. Csak adj neki teret, és nézd meg, mire képes!

Önbizalom

A gyereked akkor lesz igazán motivált, ha döntéseket hozhat, és bizonyos mértékig maga választhatja meg, mivel foglalkozik. Ez persze nem azt jelenti, hogy azt csinál, amit akar – hanem azt, hogy egy gondosan előkészített környezetben tanulhat, amely kifejezetten arra ösztönzi, hogy felfedezzen, kipróbáljon és fejlődjön. Amikor a kisebb gyerekek látják, hogyan dolgoznak a náluk idősebbek az osztályban, természetes módon érzik a késztetést, hogy utánozzák őket. A nagyobbak tevékenységeit kihívásnak látják – olyasminek, amit ők is meg szeretnének tanulni, ha majd nagyobbak lesznek. Felnéznek rájuk, pont úgy, ahogy a kisebb testvérek is felnéznek a nagyobbakra otthon.

Ez a dinamika segíti elő a belső motiváció kialakulását, és így a tanárnak nincs szüksége arra, hogy folyamatosan irányítson mindent. A gyerekek egymást inspirálják, és természetes módon haladnak előre a tanulás útján. A legtöbb feladat elvégzéséhez a gyerekeknek nincs szükségük külső nyomásra – sőt, gyakran izgatottan várják, hogy a következő tevékenységhez láthassanak. Érdekes órákon vesznek részt, és olyan feladatokat kapnak, amelyek szórakoztatóak és számukra vonzóak. 

A Montessori osztályteremben minden bemutatóhoz kapcsolódik egy önállóan végezhető követő feladat, amely tovább mélyíti a tanultakat. A bemutatók és az eszközök gondosan megtervezettek, céljuk pedig az, hogy megmozgassák a gyerekek fantáziáját és kíváncsiságát. A tanár munkája sok előkészítést, átgondolt tervezést igényel – a gyerekek számára ez mégis természetes módon jelenik meg: érdeklődnek a leckék iránt, és szívesen dolgoznak a feladatokon, mert azok önmagukban is értékesek és érdekesek számukra. 

A Montessori-tanulók így önként választják a munkát. Még azokban az esetekben is, amikor bizonyos ismeretek – például a szorzótábla – kötelezően elsajátítandók, tudják, hogy a tanulás után visszatérhetnek azokhoz a tevékenységekhez, amelyeket igazán élveznek. Ez motiválja őket, és fenntartja az érdeklődésüket. Az önmotiváció titka egy olyan tanulási környezet kialakítása, amely támogatja és ébren tartja a gyermek természetes kíváncsiságát.

Rendszerezettség és időbeosztási képesség 

A Montessori módszerben a gyerekek már kis korban elkezdenek ismerkedni az idő beosztásával. A tanár megbeszéli a gyermekkel, hogy milyen feladaton szeretne dolgozni – legyen az matematika, nyelv vagy kultúra – de a döntés mindig a gyerek kezében van. Ha nem tud választani, a tanár finoman segít, és javasol valamit, amivel elkezdhet dolgozni. Ezzel a gyerekek megtanulják, hogyan tervezzék meg a napjukat, és hogyan használják jól az idejüket. 

Azt is ők dönthetik el, hol szeretnének dolgozni – például asztalnál, a földön vagy egy csendes sarokban. A napirend logikus sorrendben van felépítve, hogy segítse őket a sikerélményben, miközben megmarad a választás szabadsága is. A napi rutinok megbízhatóak és következetesek, a tananyag pedig egymásra épül, így a gyerekek lépésről lépésre haladnak a tanulásban. Ez a kiszámíthatóság segít abban, hogy magabiztosabbak legyenek, és önállóan tudjanak dolgozni.

A Montessori-oktatás mára a világ legnagyobb nemzetközi iskolai mozgalmává nőtte ki magát, hiszen több ezer intézmény működik minden kontinensen, az Antarktisz kivételével. Magyarországon is egyre népszerűbbé válik a Montessori-módszer, egyre több óvoda és iskola kínál Montessori-alapú oktatást.

(Képek: Getty Images Hungary.)

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• montessori
• tanulás
• iskola
• nevelés
• önbizalomépítés
• kreativitás
• Gyerek