Miért nem köszönnek a mai gyerekek? Van rá egy logikus magyarázat

A mai gyerekek, kamaszok gyakran azért nem köszönnek, mert a netes chatelés szabályai beszivárognak a mindennapokba. Mivel a chatablakokban egy folyamatos párbeszéd zajlik, általában elmarad a köszönés. Először csak az online térben, majd lassanként a személyes találkozások során is.

Miért nem köszönnek a mai gyerekek?

A köszönés a 20. században született emberek számára a kommunikáció alapját jelenti. Tiszteletről, jó modorról tanúskodik. A mai X (1965-1979 között születettek) és Y generációsoknak (1980 és 1994 között születettek) még azt tanították a szüleik, hogy, ha bemegyünk valahová, köszönünk, idősebb embernek előre köszönünk. Sőt, a legjobb, ha mindig mi köszönünk előre, abból baj nem lehet, udvariasnak fognak tartani. Az idősebbeket magázzuk, és köszönéskor nem motyogunk, a másik szemébe nézünk.

Steigervald Krisztián Generációk harca a figyelemért című könyvében arról ír, hogy a köszönés azért volt ennyire fontos, mert az ember térben és időben élt. Reggel 8-tól délután 2-ig 4-ig az iskolában volt a gyerek, közben a szülővel nem volt kapcsolatban. Délután, ha valaki kiment focizni vagy átment a barátjához, barátnőjéhez, akkor a téren volt, játszott a többiekkel vagy a szomszédban volt, beszélgetett. Utána hazament, vacsora és a másnapi iskolakezdésig ott is maradt. Testben és lélekben. Térben és időben.

Átalakult tér-idő kapcsolat

Mára ez a tér-idő kapcsolat alakult át. Az online chateléseink során, ha belépünk a chattérbe, köszönünk a másiknak? Általában nem. Steigervald Krisztián erről így ír:

„Egyrészről gyakori, hogy az ottani beszélgetésnek, nincs eleje és vége. Ez egy folyamatos, akár soha le nem zárt beszélgetés. Másrészről pont azért nem hívom fel a másikat, mert nem tudom, hogy éppen akkor zavarom-e vagy sem: inkább ráírok. Aztán, hogyha ráér, vagy látja, hogy írtam, vagy éppen olyanja van, akkor majd válaszol.”

Lehet, hogy ez egy percen belül történik, de előfordulhat, hogy csak két nap múlva. Az üzenetküldő pedig ez idő alatt nem vár, hanem közben teszi a dolgát, majd ha megérkezik a válasz, elolvassa. És, ha alkalmas lesz az időpont, ő is visszaír.

„Ennek az interakciónak más a tere és az ideje. Folyamatos ugyan a beszélgetés, de nem úgy, mint az analóg, múlt századi világban volt. És ezt mindenki tudja, aki benne vagy a chatben. Nincs eleje, nincs vége. Innentől kezdve elindul az a folyamat, hogy nincs értelme köszönni a chatben.”

A chatelés szabályai beszivárognak a mindennapokba

Mindehhez hozzáadódik még a chatnek az a jellemzője - ami a köszönésnek kulcseleme -, hogy nincs szemkontaktus és folyamatos figyelem. Tehát a köszönés jellemzően elmarad chatablakban. És ez lassanként átszivárog a hétköznapokba is. A gyerekek egyre ritkábban köszönnek. Természetesen ez nem mentegetőzés, inkább egyfajta magyarázat. Amit szülőként tehet az ember annak érdekében, hogy gyermeke a személyes találkozások során köszönjön, az az, hogy alkalmat teremt arra, hogy a gyerek minél többször megtapasztalja ezeket a szituációkat. Baráti találkozók, bolti – nem online – vásárlások, helyi közösségekben való aktívabb részvétel formájában, és a szomszédhoz is át lehet menni személyesen.

Forrás: Steigervald Krisztián: Generációk harca a figyelemért című könyve alapján készült.

Fotó: Getty Images

• köszönés
• gyereknevelés
• udvariasság
• chat
• internet
• steigervald krisztián
• Gyerek