Magában beszél a gyerek, vagy a képzeletbeli barátjával?

Tudd meg, vajon rendellenességre utal, vagy a személyiségfejlődés része, ha láthatatlan lényekhez beszél!

Húsvéti tojásvadászat
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Sok szülő számára különösen hat, amikor a gyerkőc elkezd magában beszélni, hiszen a jelenség az emberek fejében a mentális zavarokhoz kapcsolódik. Vannak olyan gyerekek is, akik nem elégszenek meg azzal, hogy utasításokat adnak maguknak, de egyenesen kitalálnak egy láthatatlan barátot, akivel játszhatnak, és akinek ők mutathatják meg, hogy kell a cipőfűzőt megkötni.

A fejlődés egy bizonyos szakaszában minden gyerek beszél magában, igaz, hogy egyesek többet és hosszasabban, mint a többiek. A tudományos kutatások során kimutatták, hogy a jelenség közvetlenül a társas kapcsolatokból eredeztethető, és elengedhetetlenül fontos a korai önálló tanulás szempontjából.

Nem kell tehát attól tartanod, hogy fejlődési rendellenességről van szó: tudd meg, miért beszél magában a gyerek!

Miért vannak képzeletbeli barátai?

Vigotszkij orosz pszichológus rámutatott, hogy gyereknek minden életszakaszban vannak olyan képességeik, amelyeknek már a birtokában vannak, és vannak, amelyek még előtte állnak. A kettő között húzódik egy sáv, a kifejlődőben lévő képesség zónája, amit a gyerek felnőtt segítségével tud csak kibontakoztatni. Ha szeretnél segíteni csemetédnek, hogy megfeleljen egy kihívásokkal teli feladatnak, ami szükséges ahhoz, hogy elsajátítsa a következő lépcsőfokot, először valószínűleg szóbeli utasításokat adsz arra vonatkozóan, hogy mit kell megértenie vagy megtennie, majd pedig javaslatokat teszel a kivitelezésre.

A gyerek monológjaiba beépülnek ezek a párbeszédek, ezért ha ugyanazt a feladatot önállóan végzi, akkor utasításokat, megoldási javaslatokat és emlékeztető információkat ad magának. Mindez azonban egyszerűbb lehet, ha nem önmagát utasítgatja, hanem eljátssza, hogy valakit neki is meg kell tanítania az adott feladatra.

15 tündéri, kézzel készült gyerekjáték

Nézegess képeket!

Elolvasom

Erre sok élénk fantáziájú gyerkőc a legjobb alanynak a képzeletbeli barátot tartja, akit ugyanúgy tanítgathat, mint őt az anyukája. Ez segít neki, hogy begyakorolja a művelet egyes fázisait: mindegy, hogy a cipőfűző vagy éppen a kézmosás a legnagyobb kihívás számára, ha újdonsült kis barátjával együtt végzi mindezt, és hangosan mondja, mit hogyan kell csinálni, sokkal egyszerűbb lesz az egész.

Testvér helyett

A képzeletbeli barátok azonban nem csak akkor lépnek színre, amikor a gyerek kitalál valakit, akihez maga helyett intézheti az utasításait. Sok apróság életében eljön az a pillanat, amikor igazságtalannak érzi, hogy mindig szót kell fogadnia neked, ugyanakkor ő senkit nem utasíthat. Ha módja van rá, ebben a fázisban valószínűleg a kistestvérének kezd el parancsolgatni, de emberi társ híján lehet, hogy ismét előveszi láthatatlan játszópajtását, ám ezúttal tanítgatás helyett pattogós parancsokat oszt neki.

Nehéz érzelmi viharok is életre kelthetik a képzeletbeli barátot, amikor a gyerek elveszít valakit, vagy úgy érzi, hogy az új testvér mellett ő háttérbe szorult, és nem figyelsz rá.

Mindez teljesen normális része a személyiségfejlődésnek, melynek során elsajátítja, hogyan kell az érzelmeket feldolgozni, és megtanulja, mit jelent engedelmeskedni, illetve hogyan kell másokat utasítani. Érdemes azonban jobban megfigyelned, mit történik, amikor gyermeked magában beszél, ugyanis te is sokat tanulhatsz a dologból.

Ha azt látod, hogy a kicsi utasítja képzeletbeli barátját, hogy ne rángassa a kutya farkát, majd ő elkezdi cibálni az állat bundáját, lehet, hogy azért van, mert te magad folyamatosan nyaggatod, hogy mit tegyen és mit ne, de a miérteket már nem magyarázod el neki. Amikor a gyerek már magában beszél, jó alkalom lehet arra, hogy esetleges korábbi hibáidat is helyre hozd, és elbeszélgess vele arról, hogy ha valamit elvár mástól, azt neki is illik betartania, illetve fontos, hogy azt is megindokold, miért.

Fontos!
A bosszantó miértek ideje a személyiségfejlődés egy korábbi lépcsőfoka. A gyerek ekkor még nem gyakorolja az utasításokat, csak szivacsként próbája magába szívni az információkat, ezért fontos, hogy kérdéseire ne idegesen reagálj. Akármennyire szőrszálhasogató is, amikor a legapróbb részletre is van egy miértje, magyarázd el neki, hogy később ne csak tudja, de értse is, hogy mit szabad, és mit nem!

Van, akinek nem kell barát

Nem mindenki népesíti be azonban a gyerekszobát képzeletbeli, beszélő állatokkal vagy más furcsa szerzetekkel. Van olyan gyerkőc, aki megelégszik azzal, ha megszólítja magát és kiadja az utasításokat, miközben végre is hajtja őket.

Akkor sem kell aggódnod azonban, ha így hallod vissza szinte szóról szóra utasításaidat, hiszen nem személyiségfejlődési problémáról van szó, hanem éppen arról, hogy a gyerek önmagát segíti. Attól sem kell tartanod, hogy koncentrációhiányra, netán hiperaktivitásra utalnának a jelek: a határozott, hangos utasítások időszaka magától el fog múlni, ahogy a kicsi elsajátítja, hogyan is kell tanulni, illetve magában gyakorolni a dolgokat.

Ha a gyerkőc magában beszél, az kifejezetten a javát szolgálja, csak az óvodában származhat ebből gondja. Néhány idősebb pedagógus ugyanis azt tartja, hogy a gyerek a hangos beszéddel zavarja a többieket, és úgy véli, mindez viselkedésbeli rendellenességre utal.

Feltétlenül ellenőrizd tehát, hogy mit jelent valójában a csendes foglalkozás, amit az óvoda hirdet magáról. Helytelen, ha ötéveseknek megtiltják, hogy egymással beszélgessenek, vagy hangosan kimondják, amikor az ujjaikon számolnak, hiszen ez kárt okozhat a gyermek fejlődésében.

Cikkünk Penelope Leach Picik és kicsik című könyvének segítségével készült.

Ezt is szeretjük