Legkisebbnek lenni egyáltalán nem könnyű: így támogasd a gyereket szülőként

A zsivajban, amit a testvérek kelteni tudnak, sokszor elvész a legkisebb hangja, így, hogy a születési sorrendből adódó hátrányát lelki sérülés nélkül vészelje át, míg kellőképpen nagy lesz, hogy érvényesüljön, a szülőnek fokozott figyelmet kell rá fordítania.

Néhány dologról beszélgetni, más dolgokat megtanítani érdemes neki, hogy ne érezze elnyomva magát. A következőkben a legfontosabbakat szedjük össze.

Magyarázat

A legkisebb gyereknek - legyen bár két gyerek között a második vagy sokból az utolsóként született - érdemes kis mesékbe szőni időről időre, hogy a születési sorrendből természetesen adódnak különbségek. Fontos észrevenni, amikor csalódottan pislog maga elé, mert neki még nem sikerül az, mint a nagyobbaknak.

A nagyobb gyerekek már gyorsabban futnak, és lehagyják, magasabbra tudnak ugrani, ügyesebben bánnak a színes ceruzával - de ezek mind olyasmik, amiket idővel ő is megtanul. Fontos tudatni a kicsivel, a nagyok is tartottak ott, ahol ő, és majd ő is fog ott tartani, ahol most a nagyok. Ha a szülő empátiával fordul a csalódott kicsi felé, már azzal is sokat tett érte.

A figyelem kivívása

A legkisebb gyakorta érezheti azt, hogy senki nem hallja meg, amit mond, így soha nem érvényesül, amit szeretne. Valóságos kötéltánc, hogy úgy segítsen a szülő a kicsinek, hogy a nagyobb gyerek ne legyen féltékeny, de nem megoldhatatlan.

Sokan válnak a kicsi tolmácsává, ami nem feltétlenül jó ötlet, mert féltékenységet szülhet. Inkább arra érdemes a legkisebbet megtanítani, hogyan jelezze a többiek felé, hogy mondanivalója van. Érintse meg a testvérei karját, amikor mondani akar nekik valamit, vagy bátran mondja még egyszer, hangosabban, ha úgy tűnik, elsőre nem hallották, amit mondott. Amennyiben bátortalan, el lehet kísérni, míg elmondja a többieknek, amit akar. Idővel erre már nem is lesz szükség.

A nagyobbaknak

Nemcsak a legkisebbet kell saját érdekében tanítani a szülőnek, hanem a nagyobbakat is a kicsihez való viszonyulás kapcsán. Ezt ugyancsak lehet testvérekről szóló mesébe foglalni, vagy egyszerűen elmondani, régebben ők is voltak ekkorák, és akkor még ők sem tudtak ennyi mindent, mint most.

Fontos, hogy értsék, természetes, hogy a kicsi sok mindenben nem tart még ott, ahol ők, előnyüket azonban segítésére kell, hogy fordítsák, nem pedig könnyűszerrel elnyomni őt, vagy sportot űzni belőle, hogy a kicsi mindig - futásban, játékokban - legyőzhető.

Ha a nagyobb testvérek kezdettől fogva segíthetnek a kicsi körül - odanyújtják a pelenkát, felsegítik a lecsúszott zokniját -, ahogy a baba megszületett, ez később is jó eséllyel megmarad. A szülő segíthet a nagyobbnak felismerni, mennyi mindent megtaníthat a kicsinek. Ilyenkor mindenképpen örülni kell a kicsi sikerélményének, de a nagyobbat is meg kell dicsérni, aki megtanította neki az adott dolgot.

• testvér
• gyerekek
• Gyerek