Nem könyvekből, a valóságból: jutalom és felelősségre vonás szülői szemmel
Anyákat kérdeztünk meg, náluk mi vált be, és mik a tapasztalataik.

anya-lanya
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Gyereket nevelni amennyire csodálatos feladat, épp annyira nem könnyű. Folyamatos tapasztalás és döntések sora, melyek meghozatala olykor komoly fejtörést okoz a szülőknek.

Az egyik legkényesebb téma a gyereknevelésben a jutalmazás és felelősségre vonás kérdésköre. Hogyan dorgáljuk vagy büntessük a gyereket, ha rossz fát tett a tűzre, és hogyan fejezzük ki felé, ha jót vagy jól cselekedett? Mi lehet az arany középút?

A hibázástól való félelem

Nagyon fontos elöljáróban azt leszögezni, hogy nem jó félelemmel nevelni. A tökéletes szülő eszményképét feledve, megfelelő önbizalommal, az ösztönök, az ész és a szív hármasának közreműködésével kell próbálni meghozni az aktuális döntéseket. Épp elég a jóra való törekvés, és igenis belefér néha hibázni, hiszen mindenki ember. Lehet, hogy egyszer-egyszer meggondolatlanul szidja le vagy dicséri meg a szülő a gyereket, de minden esetből tanul.

Az anyák tapasztalata

Amin egy szülő már túl van, és megtanult, azt a másik talán még épp csak kóstolgatja, vagy fordítva, ezért nagyon hasznos más szülőkkel tapasztalatot cserélni akár a gyereket az oviban várva, akár a játszótéren a padon ücsörögve, hiszen mások tapasztalatai által is okosabb lesz az ember, illetve, ha beszél a benne felmerülő kérdésekről, azáltal máris tisztábban látja saját helyzetét. A jutalmazás és büntetés kapcsán kérdeztünk meg három anyát véleményükről, tapasztalataikról.

Zsófi szerint, aki egy öt- és egy 11 éves kislány édesanyja, a jutalmazás és felelősségre vonás terén a következetesség a titok, hiszen így kap megfelelő súlyt a gyerek szemében a szülő tiltó szava. Ha annak ellenére, hogy a szülő nem enged valamit, a gyerek mégis megteszi, annak kell, hogy legyen következménye.

- Kis dolgokat szerintem nem érdemes megtiltani, hagyni kell kicsit alkudozni, és lehet kompromisszumokat kötni, de meg kell szabni a határokat, és betartani, hogy megtapasztalja, hogy tetteinek lesz következménye. Szerintem a következetesség fontos, tehát ha valami olyat csinál, amit nem kellene, és előtte megbeszéljük, hogy mi lesz a következménye, de mégis megteszi, akkor azt be kell tartani, akkor is, ha üvölt, tiltakozik.

Például Balatonon a gyerekkel megbeszéltük, hogy csak addig mehet be a vízbe amíg leér a lába és kint van a feje, és ha nem tartja be, akkor ki kell jönnie a vízből. Párszor próbálkozott, harmadszorra már elegem lett, és hiába kapálózott és visított, kivittem a  vízből. Később nem is próbált bemenni a  mély vízbe. 

Jutalmazni nem szoktam, meg szoktam őket dicsérni, ölelgetni, ha olyat csinálnak, de nem kapnak édességet, tárgyakat, szerintem felesleges, meg amúgy is megvan mindenük, amire szükségük van - mondta Zsófi.

A cikk az ajánló után folytatódik

Márti szerint, aki egy huszonéves lány anyjaként bőséges tapasztalatra tekinthet vissza, jutalmazni fontosabb, mint büntetni, utóbbit tekintve pedig hangsúlyozott egy fontos gondolatot:

- A fizikai büntetés semmire nem jó, és csak kárt okoz. Mindenképpen a jutalmazás a fontosabb, nálam ez vált be, mert nagyon motiválta a gyereket az eredményességben. Így lett kitűnő tanuló, kétdiplomás, két nyelvvizsgás, és így történt az, hogy soha nem volt vele probléma a tanulással kapcsolatban. A jutalmazás ne legyen anyagi alapú, annak semmi értelme és értéke nincsen. Én mindig kisebb-nagyobb "élményekkel" jutalmaztam a gyerekemet. 

A büntetés nem szabad, hogy lelki terror legyen, én fiatal szülőként beleestem ebbe a hibába, de ez csak a gyereket frusztrálja - ami meg a szülőt frusztrálja tovább, szóval egy haszontalan ördögi kör vagy farkába harapó kígyó. A büntetés soha ne legyen szeretetmegvonás, inkább higgadt és érzelemmentes, tárgyilagos következmény, aminek érzi a súlyát a gyerek, tehát valami számára is fontos dologban realizálódik - mondta Márti.

Nincs jó recept, csak a beszélgetés

Marcsi, aki ma már egy felnőtt lány édesanyja, nem a hangzatos nevelési elvek híve. Abban hisz, hogy a gyerek viselkedését az otthon látottak határozzák meg alapjaiban, illetve a beszélgetés, nem pedig a jutalmazás és büntetés patikamérlegen méricskélt arányai:

- Egyikben sem, sem a jutalmazásban, sem a büntetésben nem hiszek igazán. Nyilván van valamiféle visszatartó ereje annak, ha a szülő kilátásba helyezi a számítógép-megvonást, illetve motiváló lehet valamilyen extra juttatás ígérete rendes viselkedés esetére, de szerintem nevelés sincs - a gyerek, legalábbis, amíg gyerek, nagyjából azt csinálja, amit az anyjától és az apjától lát. Ha mégis muszáj nevelni, a beszélgetésnek több értelme van, értelmi-érzelmi oldalról is megközelítve a problémát.

Ezt is szeretjük