Jól gondold meg, lekeversz-e egyet a gyereknek

A gyerekkori bántalmazás következtében fontos agyi területek zsugorodhatnak - idézte amerikai kutatók megállapítását a LiveScience című ismeretterjesztő portál.

A hippokampusz nevű agyterület térfogatának csökkenése megmagyarázhatja, hogy miért vezetnek a gyerekkori problémák a későbbi életben sok esetben olyan pszichiátriai zavarokhoz, mint a depresszió, a drogfüggés vagy más mentális gondok - véli Martin Teicher, a Harvard Egyetem munkatársa. A tanulmányt részletesen az amerikai tudományos akadémia folyóirata, a PNAS legfrissebb számában ismertették.

6% is lehet a csökkenés

Tanulmányukhoz a szakemberek mágneses rezonanciás képalkotó berendezéssel - MRI - vizsgálták 193 önkéntes agyát, akiknek az életkora 18 és 25 év között volt.

Teszteket is oldattak meg velük, és kikérdezték őket előéletükről. Az adatok elemzésekor úgy találták, hogy a gyerekkorukban bántalmazott vagy elhanyagolt fiatal felnőttek hippokampuszában egyes területek térfogata kisebb volt akár 6%-kal is, mint jobb sorsú társaiké.

Méretcsökkenést tapasztaltak a subiculum nevű agyi területen is, amely a hippokampuszból érkező jeleket továbbítja az agy más részeihez, így a dopaminrendszerhez is, amelyet agyi jutalmazó központban is szoktak nevezni. A subiculum méretcsökkenése figyelhető meg például drogfüggő és skizofrén embereknél is.

Korábbi állatkísérletek, köztük főemlősökkel végzett tesztek azt mutatták, hogy a kortizol stresszhormon túlzott mennyisége a hippokampusz zsugorodásához vezethet a fejlődés bizonyos szakaszaiban. Embernél ez a három-öt év közötti, valamint a 11-13 év közötti fejlődési szakaszban lehet érvényes, a stresszhormon magas szintje ugyanis leállíthatja a neuronok növekedését a hippokampuszban.

- Ezen a területen nagyon sok receptor van, ahová a kortizol kötődni tud, így befolyásolja a receptorokat tartalmazó neuronok fejlődését és kapcsolódásait - magyarázta Teicher.

A saller és a paskolás nem ugyanaz

Hogy pontosan mi is számít bántalmazásnak, abban még a szakértők között sem teljes az egyetértés. Az egyik tábor képviselői szerint a testi fenyítésnek kitett gyerek elveszíti azt a képességét, hogy a szülőt az elfogadás és az oltalmazás forrásának tekintse - holott ez az egészséges személyiségfejlődés szempontjából nélkülözhetetlen lenne.

Mások különbséget tesznek az óvó-féltő jellegű testi fenyítés és a szülő indulatából, illetve tehetetlenségéből fakadó bántalmazás között. Az ő álláspontjuk szerint előbbinek lehet létjogosultsága a gyermek első éveiben, melyek azon szabályok kialakításáról szólnak, amelyek révén a kicsi megtalálhatja a helyét a világban - különösen, ha a gyerkőc olyat tesz, amivel veszélyezteti önmagát vagy társait.

Normális dolog megütni másokat?

Mindazonáltal ez utóbbival is érdemes csínján bánni. Margot Sunderland, a neves angol szakértő Okosan nevelni tudni kell című könyvében kifejti: a verés arra tanítja a gyereket, hogy teljesen rendben lévő dolog megütni másokat.

Így jó eséllyel agresszívabban lép majd fel a környezetében lévőkkel szemben - ezt a szokását pedig, még ha némiképp civilizáltabb keretetek között is, felnőttként is megtarthatja. Azt pedig mindannyian tudjuk, miként boldogul az az ember, aki fájdalmát, frusztrációját vagy rossz hangulatát másokon vezeti le.

• agy
• stressz
• gyereknevelés
• kisgyerek
• a gyerek fejlődése
• bántalmazás
• Gyerek