Nem a telefonjukon lógtak, mégis boldogok voltak: így játszottak régen a gyerekek

Bármilyen idős is az ember, mindig jó visszagondolni a felhőtlen gyermekkorra, amikor behunyjuk a szemünket, és magunk elé képzeljük azokat a boldog pillanatokat és érzéseket, amelyeket annak idején átéltünk, és legbelül máig élnek bennünk.

Ha benézünk a sufniba, vagy felmegyünk a padlásra, esetleg hazalátogatunk a szülői házhoz, kezünkbe akadhatnak a kedves régi játékaink, amelyek kellemes érzéseket idézhetnek fel bennünk, és egy szempillantás alatt visszarepíthetnek képzeletben a gyerekkorunkba.

Fotók arról, milyen volt gyereknek lenni régen

A gyermek számára minden eszköz játékszer, legyen szó egy pöttyös labdáról, egy csuhébabáról vagy akár az utcán talált kövekről, nincs olyan dolog, ami ne indítaná be a kicsik fantáziáját. Míg a mai világban az okostelefonok, a televízió és a tablet az, ami főként leköti a gyerekek figyelmét, régen egy puszta réten, a kukoricásban vagy a lakótelepen is órákat tudtunk eltölteni. Az alábbiakban kolléganőink mesélték el képek formájában, milyen volt gyereknek lenni a '70-es, '80-as években és a '90-es évek elején.

- Ha az időjárás engedte, akkor lent játszottunk a szomszéd gyerekekkel az udvaron, a játszótéren, vagy a lakótelepen bicikliztünk, görkorcsolyáztunk, fára másztunk, és ebédre, vacsorára kellett hazaérnünk. Az iskolában az udvaron általában ugrálóköteleztünk, gumiztunk, hulahoppoztunk. Télen a nagy mínuszokban a tornatanár egy locsolócső segítségével elárasztotta az udvart vízzel, és pár nap alatt korcsolyapályát varázsolt belőle nekünk - emlékezett vissza kolléganőnk, Teri.

- A játszótér akkoriban nem volt körbekerítve, és a mai gumiborítás helyett a legtöbbször betonon játszottunk. Ha leestünk a rakéta- vagy gömbmászókáról, akkor ezen vagy a kavicson törhettük össze magunkat. A társasházban, ahol laktunk, a többi gyerekkel közösen megkaptuk a nagyjából 2 négyzetmézeres kukatároló helyiséget, amit különböző játékokkal és kisebb bútorokkal rendeztünk be. Ez volt a titkos helyünk, ahova felnőtt nem tehette be a lábát - idézi fel kolléganőnk.

- Otthon babáztunk, plüssökkel szerepjátékokat játszottunk, társasoztunk, néhány gyereknek már volt akkor is legója vagy Barbie babája, a menőbbeknek kvarcjátéka. Az én nagy vágyam egy pedálos Moszkvics volt, ami sajnos álom maradt. Emlékszem, az akkori legjobb barátnőmmel egy mini pianínón is összevesztünk annyira, hogy utána teljesen megszakadt a kettőnk közötti kapcsolat, pedig közvetlen szomszédok voltunk. Üzenem Noéminek, hogy bocsánatot kérek, bár már nem emlékszem, hogy pontosan hogyan történt - vallotta be Teri.

- A Moszkvics kisautó nemcsak nálunk volt nagy kedvenc, hanem az egész utcában. Jöttek sorra a gyerekek, hogy kipróbálják. Pedállal lehetett hajtani, volt dudája, szép műszerfala, és a lámpái is világítottak. A fekete-fehér felvételen nem látszik, de a bátyám autója narancssárga volt - osztotta meg egyik kedvenc fotóját kolléganőnk, Viol.

- A nyolcvanas években a legtöbb kisgyereknek ugyanolyan vagy nagyon hasonló játékai voltak. A szekrényen látható műanyag mackókra (a sárgának mozgott keze-lába, még a szeme is), a sípolós gumifigurákra és az autókra biztosan sokan emlékeznek.

- Az egyik nagy kedvencem a lemezből készült kis tűzhely volt. Tartoztak hozzá edények fedővel, a kinyitható sütőjében pedig egy kihúzható tepsiben műanyag csirke lapult. Főztem minden babának és állatnak, még a húsvéti csokinyuszinak is - árulta el kolléganőnk.

- Szinte nem volt olyan család, akinek akkoriban ne lett volna díszes és színes, szemet gyönyörködtető kakasos hintája, ami hintázás közben mindig előre és előre mozgott, így sokszor az ágy széléhez érve annak ütődött, lekoptatva róla a festéket. A bátyámmal építőkockázni is szerettünk, de a kedvencem egy hatalmas teherautó volt, aminek billenthető platójában simán elfértem, így tologatott a bátyám - emlékezett vissza kolléganőnk, Julcsi.

- Az uncsitesóimmal szinte testvérekként nőttünk fel, sok időnket töltöttük együtt, sötétben bújócskáztunk, babáztunk, de egyik nagy kedvencem egy törpés gyereksátor volt, amit a szobában állítottunk fel, és abban játszottunk. Az a sátor a mai napig megvan, és a kisfiam is nagyon szereti - mondja kolléganőnk.

A fotók a Femina tulajdonát képezik. 

• retro
• játék
• retró fotók
• Gyerek