Ilyennek látja a baba a világot

A születést követően a látórendszer gyors fejlődésnek indul - magát a látást elsősorban az agyat a szemen keresztül elérő ingerek mennyisége, a látásélességet azonban a szem szöveteinek érettsége és a látókéreg differenciáltsága fokozza.

Ha egy baba egy hónappal a kiírt időpont előtt születik, a szemeit érő ingerek miatt a látása egy hónappal megelőzi majd időre született társaiét, a látásélessége azonban nem, hiszen az utóbbi a szervek fejlettségével, nem pedig tapasztaltságával áll összefüggésben.

Mit lát az újszülött?

A baba közvetlenül a születés után valószínűleg csak elmosódott képet lát, így sokkal inkább hangod és illatod alapján ismer fel. A látókéreg sejtjei közötti bonyolult összeköttetések kialakulása időigényes folyamat: évekig is eltart, amíg elérkezik a felnőttekére jellemző szintre. Ami a látótávolságot és a látásélességet illeti, az újszülöttek képességei meglehetősen korlátozottak. Az újszülöttek látásélessége a felnőttekének csupán a 4%-a - hat hónapos korra az érték valamelyest javul, de a végleges szintet csupán öt éves korára éri el.

A csecsemők eleinte csak az élénk, erőteljes színekre, a határozott szélekre, az éles kontúrra és a kontrasztos, nagy mintákra reagálnak. Három hónapos koruk előtt nem képesek még teljesen a színek megkülönböztetésére sem, csak meleg és hideg, azaz magas - vörös, sárga - és alacsony - zöld, kék - hullámhosszú színeket ismernek, és legkevésbé a szürkét kedvelik.

Amikor éppen álló, nem pedig mozgó tárgyat szemlél, elsőként annak kontúrjait veszi szemügyre. Egy négyzet esetében például gyakori, hogy az újszülött annak egyetlen sarkára összpontosít, egyéb részleteit nem figyeli. Így lehetséges, hogy nem tudja azt megkülönböztetni egy háromszögtől, egy körtől viszont minden nehézség nélkül. Hat-nyolc hetes korára a csecsemő már nem csupán a tárgyak egyes részleteit ragadja ki, hanem kezdi azokat egészében is figyelni. Három hónaposan próbálja összeegyeztetni a részleteket az egésszel, a kontúrt a tartalommal, ennek eredményeként a tárgyakról alkotott képei egyre hűbb másolatai az eredeti modelleknek.

Hogyan érzékeli a mozgást?

A babákat természetszerűen vonzzák a mozgó objektumok, különösen azok, amelyeket látómezejük szélén észlelnek. Valószínűleg a veszély felismerésében segíti, hogy, ha egy csecsemő egy, a látótere közepén elhelyezkedő tárgyat figyel, és eközben megjelenik egy másik a szeme sarkában, tekintetét azonnal az utóbbi felé fordítja, jóllehet, ekkor még nagyon ügyetlenül és darabosan. Hat-nyolc hónapos korára már annyira kiismeri a tárgyak mozgását, hogy teljesen rájuk tud hangolódni, és képes folyamatosan szemmel kísérni őket. A mozgás várható pályájának előre történő kiszámítása azért nagy jelentőségű, mert a későbbiekben ez teszi őt képessé reakciói megtervezésére.

Mélység és távolság

Tíz hetes koráig újszülött apróságod még nem rendelkezik a mélység és távolság felmérésének képességével: az ő látása olyan, mintha mindkét szemével egy-egy csőbe nézne bele, mert a látókérge még nem elég fejlett ahhoz, hogy a két retina képét integrálja.

Ezért valódi háromdimenziós látása nincs még, a tárgyak térbeliségéről csupán azok árnyékoltsága, felülete és anyaga alapján, valamint saját feje elfordítása útján kap ízelítőt. Ahogy képessé válik arra, hogy észlelje a mélységet, a csecsemőnek a világról alkotott képe alapjaiban változik meg. Némi odafigyeléssel ennek a változásnak te is szemtanúja lehetsz: a csecsemő ekkor kezd el hirtelen tárgyak után nyúlni, a kezébe kerülő játékokat több oldalról szemlélni, valódi formákat és alakokat látni. A térbeliség felfedezésével olyan tapasztalatokat gyűjthet, melyek a jövőben tovább segítik őt környezete megismerésében.

Tárgyállandóság

A világ azonban még ekkor is kissé különös színben tűnik fel előtte, ugyanis az eltakart tárgyak számára nem léteznek. Magad is megfigyelheted, hogy, ha egy színes tárgyat helyezel porontyod elé, elérve, hogy érte nyúljon, majd a tárgyat egy kendővel letakarod, a gyermek félúton visszahúzza a kezét, gondolván, hogy az óhajtott játék eltűnt.

Ezek a megfigyelések arra a következtetésre juttatták a pszichológusokat, hogy nagyjából egy éves korukig a kicsiknek nincs fogalmuk a tárgyállandósságról, vagyis nem értik, hogy egy tárgy nem szűnik meg létezni akkor sem, ha a látótéren kívül kerül. Néhány zseniális kísérlettel azonban újabban sikerült bebizonyítani, hogy bizonyos körülmények között már egy három-négy hónapos csecsemő is képes felfogni a tárgyak folyamatos létezését. Ezek alapján egyre inkább úgy tűnik, hogy a korábban vízválasztóként emlegetett egy éves életkor valótlanul kései időpont.

Ilyen fiatal életkorban a tárgyállandóság természetesen még csak időleges és bizonyos körülmények között működő képesség, viszont az egyik legnagyobb lépés a fizikai világ megértése felé. Képzeld csak el, mi lenne, ha minden alkalommal, amikor kimész a szobából, a baba azt hinné, hogy örökre eltűntél. Ilyen esetekben fontos, hogy a pici fejében létezzen egy kép rólad, melyet maga elé tud idézni annak távollétében, és amelybe átmenetileg kapaszkodni tud.

Hét napos korában a csecsemő tehát már több paraméter alapján képes a tárgyak azonosítására, felismeri őket alak és forma alapján, de még fontosabb az a különleges viszony, ami hozzád fűzi.

Az emberi arc a tárgyakhoz képest jóval hamarabb megragadja a gyermekek figyelmét, a hang és az illat mellett tehát nagyon hamar megtanulja arcodat is felismerni. Az pedig, hogy amikor nem vagy jelen, akkor is tudomása van létezésedről, már komoly intellektuális tevékenységről vall.

Cikkünk Kyra Karmiloff és Anette Karmiloff-Smith Amit a baba kérdezne - ha beszélni tudna című könyve alapján készült.

• szem
• érzékszervek
• csecsemő
• első év
• a gyerek fejlődése
• Gyerek