Ilyen az élet háromgyermekesként: megkérdeztünk egy anyát pénzről, teendőkről, szervezésről

Sokaknak, mielőtt családot alapítanak, már van elképzelésük, hogy hány gyereket szeretnének majd, mások idő közben beszélik meg párjukkal, mérik aktuális helyzetükhöz, vagy a természet dönt helyettük, lesznek-e kistestvérek, esetleg sokan lesznek.

Az utóbbi években a kormány is minél több gyerek vállalására ösztönöz, otthonteremtési támogatást ígér, mostanság nagyobb autó vásárlásához nyújtott anyagi segítséggel tenné szimpatikusabbá a gondolatot, de, mielőtt a rábólintana a család bővítésére, az embernek el kell gondolkodnia reálisan, tudja-e majd anyagilag, szervezésben, időben, energiában, kellő figyelemmel győzni a következő csemetét, akkor is, ha rengeteg örömet és szeretetet ad a nagyobb család.

Merthogy, sokat ad, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a lenti beszélgetés, amit egy háromgyerekes anyával, Dorinával folytattunk. Szerettünk volna képet adni, hogyan is él egy nagyobb család. Megkérdeztük, hogyan telnek mindennapjaik.

Ilyen az élet három gyerekkel

- Mennyi idősek most a gyerekek? Mennyi idő van köztük? 

- Misi nemsokára 8 éves, ő elsős a suliban,  Matyi nyáron lesz 6, nagycsoportos ovis, Rozi pedig majdnem kétéves. A fiúk közt két év van, a kislány és a fiúk között 5 és 3. 

- Nehéz háromgyerekesnek lenni?

- Sok szempontból nem nehezebb, mint kétgyerekesnek lenni, mert az ember már ott átáll az állandó osztott figyelemre, és ez az igazi fordulópont. A nehézség az, hogy ketten vagyunk háromra, így csak kétfelé tudunk osztódni. Egy gyereknek mindig alkalmazkodnia kell, vagy egyedül megoldania a problémáját, nem lehet háromféle mese este, nem tudunk háromféle játékot játszani egyszerre, és így tovább. Sok szervezést igényel a szállítás is, intézményekbe, ide-oda vinni őket: csak ketten vagyunk, és dolgozunk is, ők pedig hárman, így nagyon sokszor van szükségünk segítségre.

- Megélted a szülőséget egy gyermekkel, kettővel és hárommal is. Mikor volt a legkönnyebb és legnehezebb dolgod?

- Akkor mindig azt éreztem a legnehezebbnek, amelyik állapotban épp voltam. Visszatekintve a legkönnyebb az az időszak volt, mikor a két nagy már eléggé önjáró és ovis volt, de még nem volt harmadik. A legnehezebb pedig mindegyik kisbabakora volt, az úgy látszik, elkerülhetetlenül súlyos dolog.

- Meghatározóan több és nehezebb a dolgod, mint két gyerekkel, vagy éppen a sok rutin teszi könnyebbé? 

- A rutin valóban sokat számít, főleg lelkileg. Nem pánikolunk már be úgy minden betegségnél, kis balesetnél, csak kezeljük és megyünk tovább. De a háromfelé szakadás nagyon nehéz dolog, az ember mindig úgy érzi, valakinek nem tudja megadni mindazt, amire szüksége lenne, valaki mindig kimarad. Persze ezt is igyekszünk a jó oldaláról nézni: így hamarabb önállósulnak, egy csomó mindent meg kell oldaniuk saját maguk, nem tudunk mindig minden egyes csöpögő orrot megtörölni, így megtanulnak orrot fújni, cipőt kötni, vizet önteni maguknak és így tovább. 

-  Hogy megy a konfliktuskezelés 3 gyerekkel? 

- Egyelőre nagyon szerencsések vagyunk, mert csak a két nagy között vannak konfliktusok, a kicsivel soha. Neki mindent megengednek, mindenbe bevonják, mindent odaadnak neki, mindenhová viszik magukkal és gondolkozás nélkül a maguké elé helyezik az ő igényeit. Ez biztos nem lesz örökké így, de most nincsenek háromszereplős konfliktusok. Ebben is viszonylag nagy a rutinunk, ha nagyon elharapódzik egy veszekedés, kiemeljük a helyzetből az egyiket, eltereljük, de nagyon gyakran egyszerűen kivárjuk, míg lerendezik maguk között, és csak akkor szólunk bele, ha tényleg véressé válik a küzdelem.

- Mi a szépsége szerinted a háromgyerekességnek?

- Két gyerek gyakran nagyon belepörög az állandó összeveszéseibe, konfliktusaiba, nehezen keverednek ki belőle, a harmadik ezt az összefeszülést gyakran képes feloldani. A nagyok a kicsinek mindig mindent megbocsátanak, nagyon sokat játszanak vele, ha szüksége van rájuk, gondolkodás nélkül mindent eldobnak, őt egészen másféleképpen szeretik, mint egymást.

Az anyagi szempont

- Egy év alatt nagyjából mennyit kell költeni a gyerekekre összesen?

- Sosem csináltunk ilyen számításokat és ez nem is lehetséges, mivel csomó mindent örökölnek egymástól, barátok és család között is folyton forognak a gyerekcuccok, amúgy pedig nincsenek olyan számottevő kiadások egyelőre. 

- Mennyi egy nagybevásárlás a családnak általában?

- Sok részletben, sokfelé vásárolok, és ezeken még mindig nem érzem a kétgyerekes állapothoz képest a különbséget. Inkább az a drága nagyon, ha étterembe megyünk vagy utazunk, illetve ha különböző programokra kell három gyereket befizetni.

Egy nap a háromgyerekes családban

-  Hogy néz ki egy napotok?

- Reggel az iskolás indítása körül forog minden, táskaösszepakolás, reggeli, és mikor az apjával kilépnek az ajtó, akkor kezdjük mi összeszedni magunkat a kicsikkel. Elvisszük a középsőt az oviba, aztán a legkisebbel bevásárolunk, játszóterezünk, majd otthon segít nekem dolgozni, főzni, teregetni, vagy éppen igyekszik mindezt megakadályozni. Délután szerencsére sokat alszik, azalatt dolgozom, majd ha felkelt, elindulunk összeszedni a testvérét vagy a testvéreit, aszerint, éppen nagyszülős nap van vagy nem.

Délután jó időben mindig játszótéren vagyunk, vagy a gyerekek barátaival tartunk játszódélutánokat. Az estéink viszonylag szigorú szertartásrend szerint zajlanak, különösen az iskola miatt, igyekszünk mindig ugyanakkor vacsoráztatni, fürdetni, mesélni és fektetni, általában ez 9-ig lemegy, és akkor még nekünk is marad pár nyugodt óránk.

A segítőkész család kulcsszerepe

- Ki a segítséged, akit hívhatsz? Vagy általában megoldjátok, nem szükséges ilyesmi.

- Lehetetlen lenne segítség nélkül elvégezni a logisztikát, most nagyon sokat segít az összes nagyszülő. Főleg az iskolás szállításában, de a legkisebb is a szüleimnél tölt heti két napot, hogy én tudjak dolgozni. Sőt, még ezen túl is elég sokszor jönnek át esti felvigyázásokra, hogy ki tudjunk mozdulni kettesben. Enélkül azt hiszem, néha megbolondulnánk.

• gyerekek
• család
• szülő
• nehéz időszak
• nevelés
• gyereknevelés
• Gyerek