Pillants be a kulisszák mögé! Így élnek valójában az irigyelt japán gyerekek

Az indulás még jónak tűnik: Japánban a kisbabáknak egy percre sem kell elszakadniuk édesanyjuktól. Ám rengeteg időt töltenek hordozóban, a mamájukra kötve, ami egyfelől ugyan biztonságérzetet ad nekik, másfelől viszont a természetellenes testhelyzet görbe, csámpás láb kialakulásához vezethet.

A családok többnyire a lakás egyetlen szobájában élnek, akkor is, ha nincsenek helyszűkében. A gyerekek gyakran még kamaszként egy helyiségben alszanak szüleikkel. Ez egyfajta tradíció náluk, ami a családi összetartozást hivatott erősíteni, ám a szakemberek szerint nem tesz éppen jót a személyiségfejlődésnek.

A kisgyerekeket nemigen fegyelmezi senki - minden további nélkül szaladgálhatnak, hangoskodhatnak ott is, ahol ezzel másokat zavarnak. Az iskolába kerülve azonban szigorú szabályokkal és elvárásokkal találják szemben magukat, a váltás pedig sokuk esetében túlontúl élesnek bizonyul.

A japán gyerekek ritkán járnak bölcsődébe vagy óvodába, az otthoni foglalkozásnak pedig része az írás és olvasás tanítása is. Szinte minden kicsi szerez valamilyen szintű jártasságot a fentiekben, mire iskolába kerül. Ám a kommunikációs és verbális készségek fejlesztésére általában sem a szülők, sem a pedagógusok nem fordítanak elegendő figyelmet - ami később mind az emberi kapcsolatok, mind a hivatás terén visszaüthet.

Mivel ma már a japán gyerekek nagy része egyke, viszonylag alacsony szinten áll az alkalmazkodóképességük, ami tovább nehezíti számukra az iskolai életet - nemcsak tanáraikkal, társaikkal sem találják meg a közös hangot.

Sokkal inkább vonzó számukra a nyugati - főként észak-amerikai - életforma és értékrend, ami szöges ellentétben áll hazájukéval. Minél inkább próbálják követni az előbbit, annál több konfliktusra és retorzióra számíthatnak az iskolában, ahol az önfegyelem és a csoportba való besorolódás az elvárás.

Az erős társadalmi nyomás keltette feszültséget nem feltétlenül konstruktív módon igyekeznek oldani: a japán iskolákban gyakori, hogy a gyerekek bántalmazzák egymást, szóban és tettleg egyaránt. Ugyanígy jellemző a kiközösítés.

Egy, a közelmúltban végzett kutatás szerint a 9-12 év közötti japán gyerekek 4,2%-a, a 12 év fölöttiek 10,7%-a depressziós vagy mániákus depressziós. Gyakori körükben az öngyilkosság is - annak ellenére, hogy ezt a vallásuk helyteleníti.