Fél a gyerek a sötétben? Így segíts neki végleg elűzni a mumusokat

Egy kisbabának mindegy, hogy sötét vagy világos szobában alszik-e, ám az életkor előrehaladtával egyre gyakrabban kell elhúzni a függönyt, lehúzni a redőnyt a nyugodt pihenés érdekében.

Aztán egyszer csak eljön az az idő, amikor a gyerek félni kezd a sötétségtől, a félhomályban megjelenő árnyaktól. Ez általában 2-3 éves kor körül kezdődik, és olykor egészen sokáig eltart.

Miért fél a sötétben?

Ahhoz, hogy a sötétségtől való félelem kialakuljon, egyrészt már szükség van aktív gyermeki fantáziára, másrészt arra is, hogy a kicsi memóriája hosszabb időegységet tudjon átfogni. Ilyenkor a 2-3 éves gyerek fejében a napközben történt események, olykor ijesztő tapasztalatok még az esti órákban is dolgoznak, a mesék szereplői életre kelnek. Mindezeken túl ebben a korban a gyerek még nehezen különíti el a fantáziát a valóságtól.

A sötétségtől való félelemnek ráadásul evolúciós gyökerei vannak, és nem csupán a gyerekekre jellemző.  A jelenség hátterében az áll, hogy fény hiányában a legerősebb érzékszervünk, a látásunk veszíti el funkcióját. Mivel ilyenkor a vizuális érzékelés megszűnik - vagy lényegesebb gyengébb -, kénytelenek vagyunk a hallásunkra, szaglásunkra, tapintásunkra támaszkodni. Az ősidőkben az ember mindig nagyobb veszélynek - például ragadozó állatok támadásának - volt kitéve az éjszakai órákban, mint nappal, így a sötétségtől való félelem belénk ivódott az évezredek során.

Így segíts a gyereknek elűzni a mumusokat!

Ha az óvodás, esetleg kisiskolás korú gyermeked fél a sötétben, az első és legegyszerűbb dolog az éjszakai fény használata. Egy halványan pislákoló, konnektorba dugható vagy elemmel működő - melyet ő is fel tud kapcsolni - kislámpa sokat javíthat a kicsi komfortérzetén. Ezzel szemben a „Ne bolondozz, nincs semmi az ágy alatt!” illetve az „Ilyen nagyfiúk már nem félnek a sötétben!” jellegű mondatok sajnos egy tapodtad sem visznek előre, nem segítenek kilépni a szorongató lelkiállapotból. Felnőtt logikával nem tudsz harcolni a gyerekszoba éjszakai mumusaival, mivel ilyenkor a gyerek azt érezheti, nem érted a problémáját, így segíteni sem tudsz neki. Fontos, hogy a gyerek érezze, elmondhatja neked, bátran beszélhet a félelmeiről, nem vonod késégbe érzéseinek valóságosságát. Nyugtasd meg, hogy itt alszol a másik szobában, és vigyázol rá!

Ezen túl a susogó mumusokkal, a padlót recsegtető éjszakai szörnyekkel természetesen csak a mesék eszközeivel, játékosan lehet felvenni a harcot. Sokat segíthet például egy varázspálca, mellyel elűzhetitek a gyerekszoba kísérteteit. Akár egy rövid varázslatot is kreálhattok hozzá. Benézhettek együtt a szekrény mögé - akár a varázspálcával, akár néhány kedvenc játékával felszerelkezve -, és elzavarhatjátok a mumusokat. Vehetsz egy plüssmackót vagy más puha állatot direkt erre a célra, melyet éjszaka át lehet ölelni, és megvédi a kicsit az éjszakai szobaszörnyektől.

Azt azonban ne feledd, hogy a gyermek aktuális lelkiállapotának függvényében ezek az éjszakai fantázialények olykor visszatérhetnek. Ha aggódik, szomorú, netán szorong valami miatt, a belső lelki tartalmakat könnyen lehet, hogy kivetíti a gyerekszoba félhomályába. Ilyenkor a legtöbbet a beszélgetés segít - különösen az, ha lehetőséget adsz rá, hogy szabadon beszélhessen mindarról, ami a lelkét nyomja.

Fóbiakvíz

Amikor az ember felkészül a lehető legrosszabbra, a test tele van adrenalinnal, és készen áll a menekülésre vagy a hirtelen cselekvésre. Kvízünkben most összeszedtük azokat a fóbiákat, amik közül némelyek indokoltnak látszó, mások pedig egészen különös szituáció hatására váltják ki ezt a reakciót.

(Képek: Getty Images Hungary.)

• félelem
• gyerekek lelki bajai
• kísértetek
• kisgyerek
• sötét
• Gyerek