Fél a gyerek a sötétben? Így segíts neki végleg elűzni a mumusokat
A felnőtt érvelés nem sokat segít, ha a gyerek a sötéttől fél.

- 2 dolog, ami nélkül gyorsan elveszíti feszességét az arcbőr: így lassíthatod a kollagén és az elasztin csökkenését »
- Csodás divatfotókon a ’90-es évek és napjaink szupermodelljei: együtt mutatják be az újdonságokat »
- A Super Bowl történelmének legemlékezetesebb divatpillanatai: Jennifer Lopez és Shakira abszolút elvitték a show-t »

- Lovas Rozi ritkán látott férjével: János ilyen jóképű pasi
- Te felismered ezt a KRESZ-táblát? 8 kérdés, amire tudni kell a választ a közlekedésben
- Melyik magyar város vasútállomása van a képen? 8 kérdés, ami sokakat zavarba hoz
- Ez a hét nő viselhet fehéret a pápa előtt - Másoknak tilos ilyenben találkozni vele
- Íme Koltai Róbert bájos, szőke párja: a színész 78 évesen élvezi a késői szerelmet
Egy kisbabának mindegy, hogy sötét vagy világos szobában alszik-e, ám az életkor előrehaladtával egyre gyakrabban kell elhúzni a függönyt, lehúzni a redőnyt a nyugodt pihenés érdekében.
Aztán egyszer csak eljön az az idő, amikor a gyerek félni kezd a sötétségtől, a félhomályban megjelenő árnyaktól. Ez általában 2-3 éves kor körül kezdődik, és olykor egészen sokáig eltart.
Miért fél a sötétben?
Ahhoz, hogy a sötétségtől való félelem kialakuljon, egyrészt már szükség van aktív gyermeki fantáziára, másrészt arra is, hogy a kicsi memóriája hosszabb időegységet tudjon átfogni. Ilyenkor a 2-3 éves gyerek fejében a napközben történt események, olykor ijesztő tapasztalatok még az esti órákban is dolgoznak, a mesék szereplői életre kelnek. Mindezeken túl ebben a korban a gyerek még nehezen különíti el a fantáziát a valóságtól.

A sötétségtől való félelemnek ráadásul evolúciós gyökerei vannak, és nem csupán a gyerekekre jellemző. A jelenség hátterében az áll, hogy fény hiányában a legerősebb érzékszervünk, a látásunk veszíti el funkcióját. Mivel ilyenkor a vizuális érzékelés megszűnik - vagy lényegesebb gyengébb -, kénytelenek vagyunk a hallásunkra, szaglásunkra, tapintásunkra támaszkodni. Az ősidőkben az ember mindig nagyobb veszélynek - például ragadozó állatok támadásának - volt kitéve az éjszakai órákban, mint nappal, így a sötétségtől való félelem belénk ivódott az évezredek során.
Így segíts a gyereknek elűzni a mumusokat!
Ha az óvodás, esetleg kisiskolás korú gyermeked fél a sötétben, az első és legegyszerűbb dolog az éjszakai fény használata. Egy halványan pislákoló, konnektorba dugható vagy elemmel működő - melyet ő is fel tud kapcsolni - kislámpa sokat javíthat a kicsi komfortérzetén. Ezzel szemben a „Ne bolondozz, nincs semmi az ágy alatt!” illetve az „Ilyen nagyfiúk már nem félnek a sötétben!” jellegű mondatok sajnos egy tapodtad sem visznek előre, nem segítenek kilépni a szorongató lelkiállapotból. Felnőtt logikával nem tudsz harcolni a gyerekszoba éjszakai mumusaival, mivel ilyenkor a gyerek azt érezheti, nem érted a problémáját, így segíteni sem tudsz neki. Fontos, hogy a gyerek érezze, elmondhatja neked, bátran beszélhet a félelmeiről, nem vonod késégbe érzéseinek valóságosságát. Nyugtasd meg, hogy itt alszol a másik szobában, és vigyázol rá!
Ezen túl a susogó mumusokkal, a padlót recsegtető éjszakai szörnyekkel természetesen csak a mesék eszközeivel, játékosan lehet felvenni a harcot. Sokat segíthet például egy varázspálca, mellyel elűzhetitek a gyerekszoba kísérteteit. Akár egy rövid varázslatot is kreálhattok hozzá. Benézhettek együtt a szekrény mögé - akár a varázspálcával, akár néhány kedvenc játékával felszerelkezve -, és elzavarhatjátok a mumusokat. Vehetsz egy plüssmackót vagy más puha állatot direkt erre a célra, melyet éjszaka át lehet ölelni, és megvédi a kicsit az éjszakai szobaszörnyektől.
Azt azonban ne feledd, hogy a gyermek aktuális lelkiállapotának függvényében ezek az éjszakai fantázialények olykor visszatérhetnek. Ha aggódik, szomorú, netán szorong valami miatt, a belső lelki tartalmakat könnyen lehet, hogy kivetíti a gyerekszoba félhomályába. Ilyenkor a legtöbbet a beszélgetés segít - különösen az, ha lehetőséget adsz rá, hogy szabadon beszélhessen mindarról, ami a lelkét nyomja.
Fóbiakvíz
Amikor az ember felkészül a lehető legrosszabbra, a test tele van adrenalinnal, és készen áll a menekülésre vagy a hirtelen cselekvésre. Kvízünkben most összeszedtük azokat a fóbiákat, amik közül némelyek indokoltnak látszó, mások pedig egészen különös szituáció hatására váltják ki ezt a reakciót.
(Képek: Getty Images Hungary.)
OLVASD EL EZT IS!

- pszichológia
- félelem