Amikor rossz családba születik egy mentálisan sérült gyermek: Ed Gein szörnyű hallucinációt dolgozta fel a Netflix

A valóság és a kitaláció kettős, a pokol legmélyebb bugyrába taszító és a mennyei mámor magasságaiba emelő torz világában élt Ed Gein. Ezt a sokak számára érthetetlen, gusztustalan, felháborító mégis valamilyen zsigeri módon érdekfeszítő létet mutatták be a Netflixes Szörnyeteg (Monster) antológia-sorozat harmadik évadában. 

Az Ed Gein-sztori a Netflixen

Ed Gein (a sorozatban őt Charlie Hunnam játszotta) 1906-ban született, és valljuk be, a 20. század eleje nem épp a legrózsásabb időszak volt az emberiség történetében - mondjuk minden kornak megvan a maga keresztje, ezen nincs mit szépíteni. Persze az, hogy zajlik az első és a második világháború, még nem ok arra, hogy egy civil mészárlásba kezdjen és testrablóvá váljon, de ad egy képet arról, hogy milyen ok-okozati folyamatok vezettek ahhoz, hogy végül Ed egy olyan sorozatgyilkosként írja bele magát a történelem legsötétebb lapjaiba, aki édesanyja mumifikálódott holttestével élt együtt. 

Mondhatnánk, hogy jobb lenne őt, a nevét, sőt az egész lényét elfelejteni, nem pedig egy groteszk, húsból-vérből-csontokból álló piedesztálra emelni, és mintegy mártírként bemutatni. De mint ahogy Jeffrey Dahmer esetében is látszik, minél jobban ki akarnak valakit radírozni a köztudatból, annál mélyebb nyomot hagy. Meg valljuk be: van akit egyszerűen nem is lehet elfelejteni. Viszont, ha már így alakult, akkor érdemes egy narratívát adni hozzá, mert a története szürreális módon egy nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmet.

John Douglas, aki 25 évig dolgozott az FBI-nál, és megalapozta a ma is működő Viselkedéselemzési Egység alapját a sorozatgyilkosokkal végzett pszichológiai profilalkotás technikájával, a Mindhunter könyvében is arról írt, hogy bizony már akár gyermekkorban megmutatkozhatnak olyan jelek, amik arra utalnak, hogy valakiben ott lapul a potenciál arra, hogy enyhén szólva "rossz útra" tévedjen. Jól funkcionáló mentális zavarral élő emberek ma is élnek közöttünk anélkül, hogy bárki észre venné rajtuk, ha olyan családban nőttek fel, ahol a szeretet az odafigyelés és a megértés szentháromsága burkolta be őket. Ők még időben kaptak segítséget.

De ha egy érzelmileg labilis gyermek egy bántalmazó családban nő fel, abból igazi szörnyeteg válhat - és ez már bizony felhívja a figyelmet arra, hogy nem csak a genetikai hajlamok vagy a jellem, esetleg az ipari ólomszennyezés, hanem bizony a mikrokörnyezet is felelős a következményekért.  

Ed Gein ékes példája ennek. Neki az édesanyja egy bigott, keresztény asszony volt, aki számára mindennemű testi érintkezés nő és férfi között gyomorforgató gusztustalanságnak számított. Sőt, az ő szemében a nők valójában megvetendő sátáni lények voltak. És ebben a szellemben nevelte fel mindkét fiát - az egyik, az érzékeny idegrendszerű, és minden bizonnyal eleve mentális defekttel született Ed Geint és a bátyját, Henryt. Az idősebbik testvér anyja türanniszi uralmának nem hódolt be, hanem próbálta felépíteni a saját életét, bár neki is megvoltak a maga démonai. 

Ebből is látszik, hogy egy egészségesebb elme előbb-utóbb meglátja a valóságot: hogy egy zsarnoknak, még ha az az édesanyja is, nem mindig van igaza, és ellen lehet neki szegülni. Ez a gondolat Ed Geinben minden bizonnyal még csak fel sem merült, gyermeki alázattal tartotta be anyja kegyelmet nem ismerő törvényeit, amit nap nap után fröcsögve vágott a fejéhez. Csak olyankor "rosszalkodott", amikor azt hitte, hogy nem látja őt senki. Ilyenkor felvette édesanyja ruháit, és azokat hordva végzett önkielégítést. Az elfojtott vágyai egyre betegesebb módon törtek a felszínre. 

Felmerült a kérdés, hogy Eddie valójában transzgender-e, azaz lesarkítva: rossz testbe született. Nem derült ki, hogy ez tényleg így volt-e, tekintve, hogy abban a korban, és valljuk be, a mai napig a nemi identitás kérdésköre igencsak problémás, vízválasztó téma. Biológiai szempontból ugyanis három nem létezik - a férfi, a nő és az interszex - de a psziché, a test és lélek rejtelmei ennél sokkal árnyaltabbak.

Éppen ezért a sorozatban is úgy mutatták be, mintha különös érdeklődést mutatna Christine Jorgensen (1926-1989) iránt, aki Dániában 1952-ben nemi átalakító műtéten esett át. Elképzelhető, hogy valóban tudott erről tájékozódni újságokból, és érezhetett vágyat arra, hogy más testben éljen. A másik személy, aki a sorozat szerint hatott rá a buchenwaldi szukaként, vagy boszorkányként (Hexe von Buchenwald) ismert Ilse Koch (1906-1967), aki szadista módszerekkel alázta meg, és tiporta porba a rabok maradék méltóságát a koncentrációs táborokban. A sorozat szerint tőle a kínzási módszereket leshette el, vagy annyira lesokkolták a látottak, hogy ilyen természetellenes módon dolgozta fel azokat. Megszülethetett ebből az egyvelegből az a bizonyos valódi emberbőrből készült maszkot viselő Ed Gein, aki egy fél koponyát használt levesestálnak? 

Amik vitathatatlan tények, hogy alkoholista édesapja 1941. április 1-jén hunyt el, rá három évvel pedig a bátyja, Henry is rejtélyes módon életét vesztette - a sorozat szerint maga Ed Gein végzett vele - majd 1945-ben a végtelenségig imádott és mélyen tisztelt édesanyja, Augusta sztrókot kapott és lebénult, és még azon év decemberében el is távozott az élők sorából. 

A rövid időn belül bekövetkezett kőkemény tragédiasorozat, az elfojtott indulatok, érzések, vágyak, a furcsa hírek és az, hogy igazából teljesen egyedül maradt - ez okozta nála a teljes mentális összeomlást? Azaz, valójában mégsem volt magányos - ekkor erősödött fel a szerepe az egyetlen barátjának, Adeline Watkinsnak.

És nem, nem kitalált személyiség volt, a nő saját elmondása szerint 20 éven át volt Eddie legjobb barátja, és valóban beszéltek elméleti síkon gyilkosságokról, mert a nő is bizonyos szinteken érdeklődést mutatott a téma iránt. Elmondása szerint egyébként egy kedves, intelligens ember volt, jó beszélgetőpartner. Majdnem feleségül is ment hozzá. Az, hogy mi történt valójában közöttük, Ian Brennan, a forgatókönyvíró és rendező, Ryan Murphy, a társalkotó és Max Wrinkler, több epizód rendezője zseniálisan tükrözték vissza - mert miközben nézi az ember a sorozatot, valójában nem lehet eldönteni, hogy mik azok a jelenetek, amik csak Ed Gein fejében játszódnak, és mik azok, akik a valóságban. Tényleg valódi románc alakult ki közöttük, vagy mindezt csak egy őrült elme szerette volna elhitetni magával?

Mindenesetre tettei perzselő bélyegeket hagytak a kollektív tudatalattiban. Olyannyira, hogy Alfred Hitchcock Ed Gein történtét használta fel arra, hogy megalkossa 1960-ban a Psycho című filmet. Ebbe a szerepben félig-meddig maga a főszereplő, Anthony Perkins (Norman Bates) is meghasonult. És itt született meg az "erotikus horror" műfaja, amikor a nézőknek már nem csak a vért, a rettegést, hanem ennél sokkal intimebb, szexuális jeleneteket is mutatnak - legalábbis a sorozat szerint, noha az 1922-es Nosferatuban is akadnak olyan részek, amik finomabb utalásokkal ugyan, de megütik ezt a küszöböt. 

Ezután jött 1974-ben a A texasi láncfűrészes mészárlás című horror, 1991-ben A bárányok hallgatnak, és még ki tudja mennyi, ma már kult filmnek számító alkotás, amik így vagy úgy, de kapcsolódnak az Ed Gein történethez. Tehát arra a kérdésre, hogy ki lehet-e őt törölni a köztudatból, egyértelműen nem a válasz, mert valójában mindenhol jelen van. 

Különböző tébolyult gyilkosok, köztük Richard Speck - aki a börtönbe valahogy hormonokot szerzett, hogy nagyobbak, nőiesebbek legyen a mellei - a sorozat szerint egyenesen példaképnek tekintették, próbálták leutánozni Ed Geint. Itt visszakanyarodnék John Douglas könyvéhez - van különbség a természetes kíváncsiság, és a beteges vonzalom között. Ted Bundy is egyike azon beteg embereknek, akik beálltak a sorba, és a sorozat narratívája szerint maga Ed Gein leplezte le: azonban a valóságban Bundyt egy sima közlekedési ellenőrzés során kapták el. John Douglas valóban meginterjúvolta a nyomozás során Ed Geint is, de nem segített az elfogásban az, amiket elmondott.

A női ruha viselése, és a nők iránt érzett pusztító gyűlölet és imádat sok más gyilkosnál jelenik meg, mintegy sémaként: Jerome Henry "Jerry" Brudos (ő segített a legtöbbet az FBI-osoknak a profilalkotásban), Dennis Lynn Rader, Hadden Clark és Russell Williams. 

Mindenesetre a sorozat annak ellenére, hogy tele van kitalációval, olyan részek igazak benne, amiket el sem képzelni. Vagy hát jobban mondva: ki se lehetne találni. Az orvosok szerint nem volt transzszexuális, hanem sokkal inkább gynophile volt, azaz akit betegesen vonzanak a nők vagy a nőies jellemvonások. Viszont tényleg volt más baj is a fejében: szkizofréniával diagnosztizálták, utólagos szakmai vélemény szerint paranoid szkizofréniája volt, ezért sem tudott eleinte részt venni a bírósági tárgyalásokon. Ebben a tudathasadásos állapotában élt évtizedekig, észrevétlenül, miközben embertelen dolgokat művelt.

Végül az 1957-es letartóztatása után a wisconsini Mendota Mentális Egészségügyi Intézetbe zárták egészen 1984-ig. Tüdőrák okozta légzési elégtelenség következtében hunyt el.

Soha nem jó, ha úgy kezdődik vagy végződik egy történet, hogy mi lett volna ha. Mi lett volna ha a kis Ed Gein már gyerekkorában megkapja azt a támogatást és segítséget, amire szüksége volt? Mi lett volna, ha a skizofréniáját korábban diagnosztizálják, és gyógyszeres kezeléssel stabilizálták volna a mentális állapotát? Ez már sose derül ki.

Ami viszont itt marad nekünk, az az, hogy figyeljünk oda másokra, mert egy segítő kéz többet érhet, mint azt az ember gondolná.

Fotók: Getty Images

• ed gein
• netflix
• vélemény
• sorozatgyilkos
• gyilkosság
• pszichológia
• családon belüli erőszak
• bántalmazás
• gyermekkori traumák hatásai
• Gyerek