Bezzegéknél minden másképp van: de hogy mennek a reggelek egy átlagos családnál?
A valóságban az idilli képtől nagyon távol állnak a családi reggelek.

Ez is érdekelhet

A tökéletes szőrtelenítő módszer a nyárra - Hetekig sima lesz tőle a bőröd (x)

Ez lesz a legmókásabb gyereknapi program a hétvégén - 14 év alatt ingyenes! (x)

Rengeteget spórolhatsz, ha így vásárolsz júniusban - Ezek a legjobb akciók a hónapban (x)

Milyen konyha illik hozzád? Rengeteget spórolhatsz, ha így alakítod át (x)

Nem kerül milliókba, mégis saját medencéd lesz - 10 érv a földfeletti medence mellett (x)

beauty and style

5 egyszerű tipp a fitneszgurutól, hogy erősebb és egészségesebb legyél »

Az ifjú hercegi párt már a körmödre is kérheted: nem ismernek akadályt a rajongók »

Menőbb, mint a bőrtáska: így viseld a szezon kedvencét »

retikül.hu
Top olvasott cikkek
bmi kalkulátor
nem

A te BMI-d:

Alultápláltságot jelent. Mindenképp fordulj orvoshoz, hogy feltárd az okokat!

A testsúlyod ideális, törekedj a mostani alkatod megőrzésére.

Fokozottan vagy kitéve az infarktusnak és más betegségeknek. Csökkentened kell a testsúlyodat!

Veszélyeztetett kategóriába tartozol, mielőbb fogyókúrába kell kezdened!

Az egészséged közvetlen veszélyben van. Azonnal orvos által felügyelt diétába kell kezdened!

számolújraszámol

Hány meg hány olyan reklámot látni, ahol idilli reggelizőasztalt ül körbe a család, mindenki mosolyog, és idegességnek nyoma sincs? Sokan irigykedve nézik, de inkább legyintve érdemes: ez nem a valóság.

A valóság távol áll attól az utópiától, amit a tévében látni, és az ember képzeletében élő "mások", Bezzegék sem léteznek. A reggelek a valóságban, különösen egy többgyerekes vagy kamaszokat is nevelő családnál kifejezetten kaotikusak. Az Anyapara Bloggere, Bábel-Szűcs Szilvia ebben a témában írta le gondolatait a következőkben idézett írásban.

Rettenet reggelek

Én úgy képzelem, hogy Bezzegéknél zökkenőmentesek a reggelek. Bezzeg anyuka kedvesen felébreszti a porontyokat, akik első szóra kipattannak az ágyból. A Bezzeg gyerekek jókedvűen megmossák a fogukat, felöltöznek, elköltik a reggelijüket, és kedélyes beszélgetés közepette lesétálnak a kocsihoz. Anyuka ízléses sminkben, frissen ondolált hajjal, elegánsan a sulihoz szállítja őket Bezzeg tiszta és rendezett gépjárműjén, ott kedvesen integetnek egymásnak, és anyuka mosolyogva elindul dolgozni.

Mi nem vagyunk Bezzegék. Én reggelente általában gyűrött fejjel, kócosan, félvakon kibócorgok a szobámból, átesek egy macskán, majd egy másikon és egy porszívón is. A kutyám közben mosolyogva belenyal a bal fülembe.

A fiúkat először valóban kedvesen és finoman ébresztgetem, majd, mivel ennek semmi hatása, egyre türelmetlenebb, erőszakosabb és hangosabb hittérítőként kántálom az „Ébredjetek, ééébredjetek…. ÉÉÉÉBREDJETEEEEK!!!” szitokszót. Balázs csak annyit kért tőlem ezzel kapcsolatban, hogy ne a hangomon (WTF?!) szóljak reggel hozzá, ne mondjam ki a nevét, és azt se, hogy „fiúk”. Ezért cselhez kellett folyamodnom.

Ödönke/Béluka/Sándor/Edömér/Zolika és néha Klárika, ébresztő! - csivitelem kedveskedve, hogy a kamasz érzékeny kis reggeli fülecskéje ne sérüljön, nem beszélve a babusgatásra vágyó, bimbózó kis lelkivilágáról.

A cikk az ajánló után folytatódik

Persze. De azért türelmes vagyok, türelmes vagyok, „szúszáááá…” Aztán negyed óra múlva már arról fantáziálok, hogyan férne el egy egész tűzoltózenekar az ágyuk mellett, amint épp a Rage Against The Machine „Wake up!” című lelkesítő nótáját játsszák. A refrént szívesen énekelném… izé… ordítanám, a cintányéros kezéből kitépném a cintányérokat, és a kölök fején csapnám össze, hátha akkor fel bírna kelni. Ekkor már húsz perce nem történik semmi, ami arra engedne következtetni, hogy talán egyszer végre „Ülő Bika” pózba vágják magukat az ágyon.

Aztán természetesen egyszerre érnek a fürdőszobaajtóba, mint egy kicsi szőke és egy nagy barna zombi. A csapnál (is) le kell játszani az unalmas és mindig ugyanazzal a végeredménnyel záródó dominanciaharcot. Nem, szerencsére nem pisilik körbe a fürdőt (legalábbis nem direkt), de a nagy arrébb taszítja a kisebbet, szidja, mint a bokrot, aki erre ablaküveg-repesztő visítással berohan a szobájába, ahol jobb híján őrült keresésbe kezd, mert nem találja a nadrágját és/vagy az úszócuccát és/vagy a matekfüzetét és/vagy a megtépázott önérzetét.

A nagy továbbra sem siet, tétován csoszog erre, elveszetten csoszog arra, említésre méltó mozzanat nulla, azon kívül, hogy újra és újra megcsodálja acélos testét a tükörben, majd a szobájában ácsorogva, csillogó szemmel méregeti a kígyókampóit, mintha most látná őket életében először, a nyaka köré tekeri a macskát, elbeszélget az egykedvűen bámuló agámájával, megszámolja a gekkók pöttyeit, és hasonlók.

Ekkor már vagy öt perc késésben vagyunk, amitől nekem elromlik az amúgy sem túl jó kedvem, mert többszöri felszólítás után sem látom, hogy igyekezne rajtam kívül bárki. Így hát, amikor eljön az utolsó utáni pillanat az induláshoz, magamhoz ragadom a táskámat, meg a kutyát, és jó példával járok elöl.

Lerobogok a kocsihoz, és megesküszöm, hogy most, na de most hahahaaaa (sátáni kacaj), most aztán tényleg itthon hagyom őket, én bizony, nem várok egy percet sem, azonnal indulok!

Általában ennél a pontnál tűnnek fel a lépcsőn, sietnek, veszekednek, átesnek egymáson, és, ha minden igaz, el is tudunk indulni, füstölgő kerekekkel… ja, nem… a kicsi fent felejtette az akárbármilyét. Vissza kell menni érte. Szúszááááá…. azt a leborult szivarvégit neki (nyomdafestéket és pixelt tűrő változat)!

Ez minden kamasszal élő családban így van? A reggelek nálatok is - enyhén szólva - katasztrofálisak? Megnyugodhatok?

Olvass még!

A fenti írást az Anyapara blog beleegyezésével emeltük át. Ha tetszett az írás, olvass még! Ezeket ajánljuk figyelmedbe.

A kamasz és a füves cigi

Neked szokott hazudni a gyerek?

Részese lenni a kamasz életének

Ezt is szeretjük