Van, hogy az apa vagy a futtató teszi ki a csecsemőt

A középkori Európában általánosan elterjedt doboz, amelyben a szülők nem kívánt csecsemőjüket hagyhatták, hosszú idő után visszatér. Alkalmazásának pártolói szerint egy fűtött, szakképzett dadák által rendszeresen ellenőrzött tartály jobb a babáknak, mint ha egyszerűen az utcán hagynák őket.

Az ENSZ szerint azonban a megoldás sérti a gyermekek jogait. Az anyák egy része utólag megkeresi csecsemőjét - akit sokszor nem is ők tettek a dobozba, hanem az apa vagy a futtató.

Érvek és ellenérvek

A BBC News Magazine idézte Kevin Browne-t, a Nottinghami Egyetem pszichológusát, aki elmondta, hogy magyarországi tanulmányok szerint nem feltétlenül az anyák helyezik a babákat a dobozokba - az illetők lehetnek rokonok, stricik, nevelőapák vagy apák. A nagy kérdés ezért az, hogy a babadobozok hozzájárulnak-e a nők jogainak biztosításához, és vajon az otthagyott gyerek anyja hozzájárult-e ahhoz, hogy a kicsit a ládába tegyék.

- Az eljárás annyira névtelen, annyira távol van a tanácsadás vagy tanácskérés lehetőségétől, hogy kárt okoz és veszélyezteti az anyát és a gyereket - tette hozzá a professzor. Ehhez az érveléshez tartozik még az is, hogy miközben ez a megoldás nagyon könnyűvé teszi a gyerektől való megszabadulást, egyáltalán nem biztosítja, sőt kevésbé valószínűvé teszi, hogy az anyák megkapják azt a segítséget, amelyre a nagy érzelmi megrázkódtatás, sőt, fizikai kockázat miatt szükségük van.

A dobozt kihelyezők visszautasítják ezt az érvet. Azt mondják, éppen hogy lehetővé teszik az elkeseredett anyáknak, hogy biztonságosan megszabaduljanak nem kívánt gyermeküktől. Mert azok, akik nem mennek végig a dobozhoz vezető ösvényen, akár nyilvános helyen, csípős hidegben is magukra hagyhatják csecsemőjüket. Vagy ennél is rosszabb sorsra juttatják őket. Németországban nemrég ért véget az a per, amelyben egy csecsemőjét az ötödik emeleti erkélyről lehajítva megölő anya volt a vádlott.

Jogok sérülnek - de életet nyerhetünk

A professzor nagy szerepet vállalt annak a nem publikált jelentésnek az elkészítésében, amelyre alapozva az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága kialakította a rendszerre vonatkozó álláspontját. E szerint a gyerekeknek joguk van megtudni, kik a szüleik - a babadobozban hagyott gyerekektől azonban éppen ezt a jogot tagadják meg.

Az eljárás hívei nem értenek egyet ezzel. Gabriele Stangl a berlini Waldfriede Kórházból hangsúlyozta, hogy a babadobozok életeket mentenek, és ezzel jogokat védenek. Érvelése szerint a berlini doboz olyan biztonságot szavatol, mint egy kórházi szülészeti osztály. Ha csecsemő kerül bele, megszólal egy riasztócsengő, és miközben az anya észrevétlenül távozik, már oda is megy egy megfelelően felkészült egészségügyi csoport. A babát a kórházban ellátják, gondozásba veszik, aztán elindítják az örökbefogadási eljárást. A kezdeti szakaszban az anyák visszatérhetnek és magukhoz vehetik kicsinyeiket, de később már nem - az örökbefogadás véglegessé válik.

Vannak, akik visszatérnek

Néhány anya visszatér. Egyikük elmondta a BBC News Magazine-nak, hogy milyen elkeseredett volt, amikor megszülte a babáját. A gyerek apja elhagyta, ő fiatal volt, sokkos állapotban, úgyhogy végigment az ösvényen, de alig egy héttel később meggondolta magát. Azt tette, amire a dobozban talált levél biztatta: visszatért. Amikor meglátta a csecsemő haját, a szemét, rájött, hogy nem képes lemondani róla. Azóta fényképet is vitt a kórházba a babáról. A doboz időt adott neki arra, hogy úrrá legyen zavarodottságán, és tisztán lássa, mit kell tennie.

Egy hamburgi tartályban az utóbbi tíz évben 42 babát helyeztek el, és az anyák közül 17 később jelentkezett, 14 pedig vissza is vette a gyerekét.

• baba
• anya
• szülő
• apa
• csecsemő
• első év
• Gyerek